Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Az új római imperium

két pillér, amelyre a hivő magyar lélek ráépítette a történeti feltámadás reménységeit. Minél inkább közeledik ^ez a két erkölcsi sarkcsillag egymáshoz, 'annál nagyobb bizalommal tekinthetünk a jövőbe, s mennél jobban távolodnak egymástól, kilátásaink, esélyeink annál kritikusabban elhalványodnak. Anglia a kollektív biztonság eszméjére építette egész népszövetségi politikáját. Ez a gondolat most nem tudott érvényesülni és szabadon kibontakozni, mert szembekerült a történelemnek olyan dinamikus erőivel, 12melyek hatalmasabbaknak bizonyultak elvont politikai tételeknél és finoman konvenciós diplomáciai formuláknál. A kollektív biztonság eszméje, akár világrészekre, akár az egész földgömbre akarjuk értelmét meghatározni és hatályosságát kiterjeszteni, mindenképp nagy és magasztos gondolat, de csak akkor, ha nem csupán a szerzett zsákmány, h)?.nem az igazság biztonságát is jelenti. És éppen az volt az angol kezdeményezés tragédiája, hogy a Népszövetség bizonyos önző tagállamai ezt a gondolatot most egyedül és kizárólag a status quo fentartására vonatkoztatták és nem engedtek helyet olyan értelmezésnek, amely ezt az eszmét erkölcsileg is egyetemessé, általánossá és minden nép jogos életérdekeit felölelővé tehette volna. Amint Anglia és Olaszország ebben az alapvető felfogásban találkoznak, — mint 'ahogy minden józan emberi számítás szerint találkozniok kell — akkor, abban a pillanatban Európa békéje és minden szükségszerű változás lehetősége békés úton és a diplomácia eszközeivel biztosítottnak tekinthető. Feltétlenül szükséges ehhez természetesen a Népszövetség reformja, elsősorban az alapokmány függetlenítése és korszerű átalakítása által. Minthogy pedig ebien a követelésben Anglia és Olaszország máris találkoztak, nem lehet számukra nehéz a továbbiakban való megegyezés sem. Ami különöskép Magyarország dunavölgyi helyzetét illeti, a raagy olasz győzelem és történeti átalakulás után megállapítható, hogy a reánknehezedő és alig elviselhető katonai és politikai nyomás lényegesen enyhült. A kisantant államaira igen mély benyomást gyakoroltak az abesszíniai események, ami megállapítható a belgrádi tanácskozásokon mutatkozó zavarból és kapkodó bizonytalanságból is. Talán még soha ilyen nehéz órái nem voltak a kisantantnak és a Balkán-Szövetségnek. Az egész gyülekezetre rávetette borul'a.tát egy bizton következendő világpolitikai fordulat mágikus árnyéka és bár a konferenciáról kiadott hivatalos jelentés hangja még mindig kérlelhetetlen, és fenhéjázó, a sorok között mégis ott borong már a jövő titkos sejtése: Magyarországot, mint egyenrangú felet kénytelenek lesznek előbb-utóbb tudomásul venni és elfogadni. Először történt meg a kisantant fennállása óta, hogy hivatalos formában utalás történik a békeszerződésekkel kapcsolatban békés tárgyalások és a kölcsönösség alapján történő változtatások lehetőségére, ami kétségkívül elvi szempontból igen jelentős haladás azzal a gőgös és elutasító magatartással szemben, amelyet különösképpen Titulescun keresztül a kisantant minden revíziós lehetőséggel iszemben még elvi tekintetben is tanúsított. íme az első alkalom, hogy a népszövetségi alapokmány 19-ik szakasza hallgatagon megszólalt és jelenlétéről tanúbizonyságot tett a kisantant államainak hivatalos megnyilatkozásában. Nem szabad természetesen ezt az eredményt túlbecsülni, sőt egyelőre talán még eredménynek sem minősíteni, mert hiszen kényszer hozta létre, de ebben a kényszerben mindenesetre egy magasabb erkölcsi igazságszolgáltatás mementója jelentkezett. Mindezt pedig legelsősorban a világraszóló olasz győzelemnek köszönhetjük. Olaszország hatalmi helyzete Közép-Európában és a Duna-medencében eddig is rendkívüli energiákkal telített volt, a legutóbbi események óta azonten egyenesen uralkodóvá lett. A természetes hatások következtében a kisantant úgy politikailag, mint katonailag háttérbe szorult és előtérbe lépett a római hármiasegyezményben helyetfoglaló államok szövetsége. Ez ma olyan tényező, rmely vonzóerőt gyakorolt Csehországra is és ez a körülmény nem utolsó sorban járult hozzá ahhoz, hogy a kisantant belgrádi értekezletén súlyos ellentétek robbantak ki. Meg vagyunk győződve róla, hogy a jövőben ezek még fokozottabb erővel lépnek fel, még pedig egyenes arányban azzal, ahogy Olaszország fokozatosan visszatér legtermészetesebb európai feliadataihoz. A legelső ezek között a Dunamedencében Magyarország és Ausztria, a Balkánon pedig Bulgária, Albánia bevonásával olyan hatalmi Hinterl'and megteremtése, amely minden, eshetőséggel szemben biztosítja számára az Adria zavartalan uralmát. Az új római impérium — bár úgy jött, mint a fergeteg — mégis az erő és az igazság nyugalmával lépett az emberiség köztudatába. Hogy felgyulladtak körülötte a benne helyetfoglialó és eredményeiben részes népmilliók lelkének örömtüzei, az senkit nem bánthatott, senkit nem provokálhatott. Egészen bizonyos, hogy nem a viszálynak és a haragnak, hanem a szeretetnek és a szolidaritásnak lesz a cselekvő és kiegyenlítő hatalma és most induló pályáját békés virágzás, megelégedés és a felszabadított népek hálája fogja kísérni. Avar Béla Európa drámája Irta: Sós Endre. (Bp., Korszerű magyar írások kiadása, 1936. 147 1.) Spengler mondja, hogy a viliágháború megsemmisítette az európai szolidaritás-érzés maradványait. Szerző széles politikatörténeti fölépítéssel konstatálja e mondás igazságát. Uj nacionalizmusok ébredtek, új államok születtek s új — hamis tanok. De imár nemcsak az államok állanak egymással! szemben. Földrészeik nacionalizmusa, helyesebben bizonyos népi regionalizmus, — mely még évtizedekkel ezelőtt csak a Monroe-doktrinában látott napvilágot, — terjedt szét s ima már ott tartunk, hogy jelszó lett: Ázsia az ázsiaiaké. S Európa is meghasadt, mióta az ottawai egyezményben a British Empire lezárta európai órdjelkeltségének korát. Megoldásul e sok élményre a szerző Páneurópát látja — s ahol a mi álláspontunk találkozik az övével: kívánja Magyarország területének revizióját még e kereten belüli is. Az európai kormányformáik jelenével is foglalkozik. A diktatúrák jellegét megrajzolja: kimutatja, leginkább ott tudott e forma gyökeret verni, hol az analfabétizmus arányszáma magas. Valami tisztult szabadelvűség fűti az írót s tartja feszültségben az olvasót is. Értékes ez a könyv. Valami az esszé és a vezércikk között, mely azonban fölkészültségével kiemelkedik napjaink ezirányú terméséből. | 4