Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Százötvenezer magántisztviselő sorsa

idő (vezető i'illásií tisztviselőknél és nagyvállalatoknál) egy év, a legkisebb felmondási idő pedig hat hét, két év után három hó. A jogviszonyt rendező törvény minden körülmények között rögzítse le a minimumot három hónapban, tízévi szolgálat után pedig abban az esetben is hat hónap legyen a felmondási idő, ha az ;ilkaliruizott kisebb (a jelenlegi helyzet alapján csak háromhavi felmondási idővel járó) munkakörben ténykedett. A végkielégítéshez való jog 5 évi szolgálat után kezdődik, összege pedig minden háromévi szolgálat után egyhavi összjárandóság. Ennek a helyzetnek olyan irányú módosítására volna szükség, hogy a végkielégítéshez való jog háromévi szolgálat után venné kezdetét, összege pedig minden kétévi szolgálat után egyhavi járandóság lenne. A fennálló jogszabályok szerint az alkalmazott nicybeteyedése eseten hat hátig kapja illetményeit teljes összegében, ez után pedig — a neki esetleg ja ró végkielégítés kiutalása mellett — elbocsátható. Itt olyan módosítás válik szükségessé, hogy a hathetes fizetéses szabadság letelte után további hatheti, illetménynélküli szabadságban részesüljön az alkalmazott. A gyakorlatban ugyan általában nem építik le rögtön a beteg alkalmazottat, de ennek törvényi intézményesítése biztonságérzetet nyújt neki és egészségi állapotára is kedvező kihatással lehet. A fizetéses szabadság tárgyában olyan értelemben kívánatos a törvényes rendezés, hogy az első betöltött szolgálati év után kéthetes, öt betöltött szolgálati év után háromhetes, tíz év után pedig négyhetes szabadság illesse meg az alkalmazottat. Olyan irányban is rendezendő ez a kérdés, hogy a törvénybeiktatandó szabadságidő ne az egyes cégeknél, hanem az összesen eltöltött munkaévek után vétessék alapul. Most a törvény, illetve a rendelet egyáltalában nem biztosít szabadságot, azonban ahol ez általános szokásként be van vezetve, ott minden alkalmazott igényelheti azt. A minimális javadalmazás problémáját is a jogviszonyrendezés keretében kell megoldani. Ez természetesen elkerülhetetlenül szükségessé teszi a hivatalosan megállapított létminimum bevezetését és állandósítását, míg ma a létminimumszámítások még csak félhivatalos formában történnek. Ha a létminimum összegét egy önfenntartó, egyedülálló személyre 120 pengőben számítjuk, akkor ma legalább 20.000 magántisztviselő (a kb. liOO.OOO adminisztratív munkaerőből) javadalmazása a létminimum alatt áll. Kb. évi 10 millió pengő megterhelést jelentene a magyar magángazdaság részére egy a létminimumot fenti alapelv szerint szabályozó törvény,* amit a magángazdaság hatalmas szervezete alig érezne meg, viszont 20.000 ember életének megjavítását, helyzetének megszilárdítását és fokozott fogyasztóképességét jelentené. A maximális munkaidő ugyancsak olyan kérdés, melynek megoldását feltétlenül a jogviszonyrendezés keretébe kell illeszteni. A 40 órás munkahét törvénybeiktatása kizárólag az irodai és üzemi tisztviselői kategóriákban legalább 20.000 új munkahelyet szabadítana fel s így lényegesen csökkentené a munkanélküliséget. De ha ennek érvényesülését a szűkebb határok között mozgó gyakorlati lehetőségek meggátolják is, a 48 órás munkahét szigorú betartását — ami szintén legalább 7000 munkaerő elhelyezkedési lehetőségét jelenti — feltétlenül biztosítania kell a törvénynek. * Részletes számítások »A tisztviselő helyzete n magyar magángazdaságban? e. munkában. Az elkerülhetetlenül szükséges túlórák számát a törvénynek szintén maximálnia kell. A túlórák száma ne haladhassa meg a havi 20 órát. A túlórák díjazása a rendes járandóság másfélszerase arányában történjék. Létszámapasztási és fizetéscsökkentési lilalom is alkalmazható az üzleti évet nyereséggel vagy veszteség nélkül befejező váll; latoknál. Ne bocsáthassanak el tisztviselőt és ne csökkenthessék a fizetéseket bizonyos kategórián alul. A létszániapaszíási korlátozások sorában kell az idősebb tisztviselők fokozott védelmét is megoldani. A törvény hatálya kiterjedne a következő szempontokra: a magánalkalmazott fogalmi meghatározása; a törvény hatálya a la nem cső kivételek; a szolgálati szerződés megkötése; a szolgálati viszony tartalmának forrásai; a szolgálatra való jog és kötelezettség átruházása; a szolgálathoz való alkalmazkodás, hűség; üzleti és üzemi titkok megőrzése; versenytilalom; foglalkoztatás és annak kötelezettsége; az illetmény fogalma, megszabása, kiegészítése, folyósítása, elszámolása, csökkentése; jutalék, nyereségrészesedés, jutalom, remuneráció; találmányok; óvadék, szerződési bírság; kényszeregyességnél az alkalmazott elsőbbségi jogai; jóléti intézmények; természetbeni járandóságok, szolgálati lakás; egészség- és erkölcsvédelem; üzem- és irodafelügyelet; szabadságidő; felmondás, kilépés körülményei; szolgálati bizonyítvány; szolgálati szabályzat. Jogi szempontból azért volna e törvénynek igen messzemenő jelentősége, mert egységes keretben foglalna össze számos jogszabályt, döntvényt, szokást, melyeknek jóformán mindegyike különböző törvények, vagy rendeletek részeit alkották. Végső fokon tehát egyszerűsítené a tisztviselőkérdéssel kapcsolatos jogszolgáltatást és egy lépéssel előbbre vinné az egész törvényalkotást az egységes, mindent felölelő polgári törvénykönyv megalkotása felé. Gazdasági szempontból igen fontos volna a törvény, mert alkalmazása nyomán több viszonylatban csökkenne a munkanélküliség és emelkedne a tisztviselők részvételi lehetősége a gazdasági élet körforgásában. Szociálpolitikai nézőszögből rendkívül jelentős lépés volna a törvény, mert kiküszöbölné a szociális elmaradottságot, felemelné a leszorított tisztviselői színvonalat. Politikai szemszögből is van a kérdésnek jelentősége, mert a törvény megalkotása nyomán a tisztviselőelemek elégedetlensége ugyancsak levezetődnék és helyes irányba tereltctnék. Mind e szempontok úgy a jogviszonyszabályozás, mint az összes magánalkalmazotti kérdések mielőbbi, közkívánalomnak megfelelő elintézéséi fontossá és sürgőssé teszik. Lámlori György. Megjelenik tízszer évente. — Minden cikkéirt szerzője felel. — Lehetőié}? géppel s a papirosnak csak egyilki oldalára írott kéziratokat kérünk. Kéziratokért — az előre megbeszélteiken kívül, — felelősséget nem vállalunk. Minden levélre, felbélyegzett s megcímzett válaszboríték mel'lélk élése esetén válaszolunk. Kiadja és a szerkesztésért felel: Lipták László tlr. Athenaeum irodalmi és nyomdai Rt. nyomása. Felelős nyomdavezető: Kárpáti (Kettinger) Antal. 40