Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A reform-parlament reform-képviselőházának egy évi mérlege az "új ezredév" küszöbén

sebbségi irodalomnak. De éppen így otthon van a román irodalomban és politikában is. Az ősz Ciorogariu Romulus püspök a -szenátusban figyelmeztette honfitársait, hogy van itt egy ember, aki jobban ismeri a román irodalmat és történelmet, mint maguk a románok. Talleyrand szavait, hogy »Ismerd meg ellenfeleidet, mielőtt békét kötnél velük«, senki Hegedűsnél jobban meg nem fogadta, s ma nincs a román politikának olyan alakja, pártja, terve, hullámverése és kulisszatitka, amit ne ismerne ne látna, ne tudna s amit a magyarság céljaira fel ne használna. De talán éppen ezért nincs még egy magyar politikus Erdélyben, akit a románok veszedelmesebbnek tartanának és jobban respektálnának, mint Hegedűs Nándort. Hiúz szemekkel kisérik minden lépését, támadják, ahol érik, szemükben ő a Nagy Összeesküvő, ő a szélsőséges román nacionalizmus legnagyobb ellensége, ö a »Seful irredentismei maghiare« (a magyar irredenta feje) s a román nacionalisták orgánumai, élükön a »Curentul«-lal, nem szűnnek meg arra figyelmeztetni a közvéleményt, hogy minden románellenes akció mögött Hegedűs Nándor kezét keressék. E légből kapott badarságokat még cáfolni sem érdemes, de szomorúan jellemzi egyes román rétegek mentalitását, hogy elég, ha egy magyar övéiért törvényes úton igazságot keres — s az illető már magára vonta az irredentizmus vádját. Hegedűs Nándor nevéhez pedig sok magyar igazság kiharcolása fűződik. * Jakabffy, Krenner, Hegedűs — újságban, parlamentben, klubokban, gyűléseken, hivatalokban próbálnak érvényt szerezni az erdélyi magyarság jogainak, anélkül, hogy csak egyszer is letértek volna a törvényesség útjairól. Küzdelmük nyílt, becsületes, férfias küzdelem, amely nem aknamunka a román állam ellen, csak görcsös ragaszkodás a magyarság emberi nívójához. E három férfi — s velük Erdély minden számottevő magyarja — nem kerget délibábokat s nem hiszi azt, hogy máról-holnapra változzanak meg a dolgok, amelyek megváltoztatásához a józan belátás s a kölcsönös békés megegyezés vezet el leghamarább. Lelkekért harcolunk, — az erdélyi magyarokat akarják magyarnak megtartani; ezeket kell megmenteni és magyarnak megőrizni egy boldogabb, emberibb és megértőbb jövő számára. Jakabffy Elemér, K r en n e r Miklós és Hegedűs Nándor harca tiszta harc, becsületes küzdelem. Becsületes a 1 ománokkai, becsületes a magyarokkal szemben. Illik tanulni tőlük. Sz. I. J. (Arad.) X A reform-parlament reform-képviselőházának egy évi mérlege az „új ezredév" küszöbén A minap múlt egy esztendeje annak, hogy az 1935 április 27. napjára egybehívott országgyűlés képviselőháza az »új ezredév« jegyében összeült. »Reform-országgyűlésnek«, »reform-képviselöháznak« keresztelte el az egyetlen vezérlő akarat ezt a parlamentet, amelynek mingyárt első lépése valami túlságosan elavult szokásnak hódolt. A sínautobuszok, áramvonalas autók és expressz-repülőgépek korszakában hihetetlen anakronizmus, hogy az 1935 április 27. napjára összehívott országgyűlés csak harmadnap, vagyis 29-én délelőtt ült először össze. A reformnemzedék reformokért túlságosan hevülő szellemi nagyságai talán nem is sejtik, hogy egy pontosan UU3 esztendős törvény teljesen félremagyarázott értelmezésének váltak eszközeivé. Az 1492. évi CVIII. tc. ugyanis a törvényhozóknak három napot engedélyezett összegyűlésre, de akkor még a delisanszok kora sem következett el és váltott lovakkal kellett a törvényhozás színhelyére sietni. A reformnemzedéknek 1935-ben jobban meg kellett volna szívlelni Tomcsányi Móric dr. professzornak, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a közjog tanárának nézetét erről az idejét mult szokásról. »Nézetünk szerint — írja a tudós professzor közjogi munkájában — a szóbanlévő régi gyakorlatnak fenntartása a mai korban nem mondható többé indokoltnak és jogosultnak. A mai fejlett közlekedési viszonyok között laz országgyűlés megnyitása bízvást azon a napon történhetnék, mely az államfői meghívó levélben meg van jelölve. Az ilyen, rációjukat vesztett szokások komolytalanoknak tűnnek fel és veszélyeztetik a jelentős és beccsel bíró tradíciók hitelét is, amire pedig mi is oly nagy súlyt helyezünk!« Hódolat az ötödíél százéves gyakorlatnak... Az új országgyűlés képviselőházának tagjai tehát ötödfélszáz esztendős, idejét múlt gyakorlatnak hódoltak, — bizonyára a reformokárt hevülő ifjú szívükben! — amidőn csak április 29-én gyűltek össze a képviselőház üléstermében és másnap, április 30-án átnyújtották megbízólevelüket. Ez a sietség, amint az utána következő hetek munkája bizonyítja, teljesen indokolatlan volt, mert nem kevesebb, mint 156.824 pengő 61 fillér túlkiadást okozott. Ennyit takaríthatott volna meg a kincstár ha a kormány nem 1935 április 27. napjára, hanem 24 órával később, tehát április 28-ra hivatja össze az országgyűlést, mert akkor az előbb ismertetett 443 esztendős, tehát mathuzsálemkorú törvény betű' szerinti értelmezése esetén is csak április 30-án ültek volna először össze és a megbízólevelek átadására csak május elsején került volna sor. Ez a körülmény igen fontos, mert egy, akkor már közel félszáz esztendős törvény, az 1893:VI. törvénycikk //. §-ának 2. bekezdése alapján az újonnan megválasztott képviselőnek tiszteletdíja és lakbérilletménye azon hónaptól jár, amelyben a megbízólevelét a képviselőháznak bemutatta és a hónap egy része is teljes hónapnak számítandó. Ha tehát a megbízó9