Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A magyar politikai gondolkodás a világháboru előtt és után

áll, emellett azonban ünnepélyeket is tartanak, vagy a templomban, vagy az iskolában. Az ünnepély magva: egy előadás. Egy-egy kiszállás alkalmával ugyanarról a tárgyról tartanak előadást valamennyi faluban. (Pl.: Az elmúlt év utolsó kiszállásakor 11 faluban Rákócziról.) A falu segítésére és szolgálatára megszervezte a szemi­nárium az újságakciót, öt napilapot, több egyházi- és szaklapot küld ki hetenként a környékbeli tanyák, job­bára református lakosainak a hitoktatók és a kisegítő teológusok útján. Ugyanezt a célt szolgálja az ez évben megindított vándorkönyvtár is, amelyet első ízben a bod­rogközi Nagyrozvágy ifjúsági egyesülete kapott meg. A falu és város közelebbi kapcsolata erősítésére rendezte a szeminárium még az elmúlt évben a Cigándi Bokréta sárospataki előadását és fogja rendezni a Faluszövetség­gel karöltve május 17-én a vajdácskái falunapot, amely az előkészületek alapján országos viszonylatban is érté­kesnek ígérkezik. Az elmúlt és legnagyobb jelentőségű ténye a szemi­náriumi munkaközösség életében az, hogy kikerültek fa­lura a legöregebb, négy évet »kiszolgált« szemináristák. A munkaközösségtől nem szakadtak el, körleveleinkkel állandóan felkeressük, munkánkról tájékoztatjuk őket, írásaik útján tagjai továbbra is a faluszemináriumnak és végzői a faluszemináriumi munkának, ahogy mond­juk: »állandó kiszállásban« vannak. Nem történt semmi más, csak a szemináriumi helyiségünk szűk falai bővül­tek ki. Örömünk akkor lesz teljes, ha Magyarország va­lamennyi falujának vezetője faluszeminárista volt és lesz. Czegle Imre X A magyar politikai gondolkodás a világháború előtt és után A politikai eszmék terjedési vonala teljesen azo­nos irányú a kultúreszmékével- Fölülről, az intellek­tuális műveltségű rétegekből, melyeknek megvan az ú. n. politikai műveltségük, s amelyek az eszmékkel és hordozóikkal többé-kevésbbé közvetlen kapcsolat­ban vannak, terjednek a hajcsövesség törvényéhez hasonlóan, vékony kis közvetítő ereken át mindig lejebb és mélyebben a társadalom termőtalajában. Minél lejebb jutnak, annál több eredeti alkotórészü­ket szívják fel a fölöttük levő rétegek, s így mindig kevesebb jut az eredeti gondolatokból a legalul le­vőkhöz. A társadalmi organizmus azonban nemcsak felveszi ezeket a politikai gondolkodást tápláló esz­méket, hanem, hogyha megfelelnek az ő struktúrá­jának, fel is dolgozza őket, idomítja a maga termé­szetéhez, s így már átalakított formában adja to­vább az alsóbb rétegeknek. Vannak viszont olyan politikai eszmék, amelye­ket a társadalom nem képes feldolgozni, mert nem talál közösséget, átvezető hidat a maga viszonyai­hoz, másszóval olyan eszmék ezek, melyek más fel­építésű társadalmi organizmusban keletkeztek és esetleg egy sajátos szerkezetű, amattól elütő szerve­zet számára idegenek. Ezek ebben a számukra ide­gen testen megemésztetlenül hatolnak keresztül és miután bizonyos anyagcserezavarokat okoztak benne, távoznak, s a társadalomban semmi vagy csak igen csekély nyomot hagynak. Ugyanez a folyamat megy végbe akkor is, ha nincs elég idő az eszmének a tár­sadalomban való mély elterjedésére. Mert politikai eszme hatásáról csak akkor beszélhetünk, ha az a közösségben meg tud fogódzani, s a társadalom a maga szükségleteihez idomítja, ami jelenti egyrészt az eszmének a társadalom sajátos szerkezetéhez való átalakulását, másrészt az organizmusban éppen az eszme hatása alatt, annak irányában történt válto­zásokat. Ezeket kell figyelembe vennünk, hogyha a magyar piolitikaji gondolkodást vizsgáljuk akármi-* lyen időben s így akkor is, ha csak a címben meg­jelölt időre irányítjuk tekintetünket. A magyar politikai gondolkodás 1526-tól kezdve rendi síneken mozgott és ezt a sajátos politikai hely­zeten kívül a társadalom szerkezete is magyarázza. Amikor az 1790-es rövidéletű mozgalmak után a 30-as évek végétől 1848-ig a liberális eszmék nálunk »Sturm und Drang« korszakukat élték, kétségtelen, hogy számos hívőre tettek szert a politikai művelt­séggel rendelkező középnemesség körében, de ez tá­volról sem jelentette, hogy az egész nemesi társa­dalmat áthatolták volna, ami ilyen rövid idő alatt úgy sem volt lehetséges, hiszen ehhez az egész tár­sadalomszemlélet és jogi fogalmi rendszer átalaku­lása volt szükséges. így hát a rendi gondolkodás megmaradt társadalmi és politikai vonatkozásban is. Erre bőséges adatot adnak a 40-es évek országgyű­lési tárgyalásai. Sőt — újabb kutatások szerint — az 1847/48-as1 reformországgyűlés se' lett volna re­formországgyűléssé, ha a bécsi események az ügyek lassú, de feltartózhatatlan folyamát erőszakos kitö­réssel nem siettették volna. A reformok a forrada­lom közbejötte nélkül sokkal szerényebbek lettek volna és megvalósulásuk menete is lassúbb lett volna, amint ez normális fejlődés alkalmával szokott tör­ténni. Kétségtelen azonban, hogy hosszabb idő alatt ugyan, de mind létrejött volna, s ez a késedelmesebb beteljesülés viszont megfelelő időt engedett volna a társadalomnak, hogy a liberális eszmék mélyen el­terjedhessenek, átérthessék őket, a szervezet magá­hoz idomítsa őket és mtaga is nekik megfelelően át­alakuljon. Ezzel szemben az történt, hogy a bécsi forradalom következtében a reformok megfelelő tár­sadalmi alátámasztás nélkül érlelődtek meg. A török hódoltság óta megmerevedett társadalmi szervezetre, mely átalakulni még nem tudott, rátelepedett egy más társadalmi berendezkedésre szabott politikai idearendszer. Hogyha lazonban a reformok jóváha­gyását, s az új, liberális államberendezést békés idők hagyták volna meggyökeresedni, lassan átala­kult volna a politikai gondolkodás is, a társadalom­szemlélet megváltozásával egyidejűleg- Azonban alighogy az új rendszer a maga — önhibáján kívül — külsőleges módján rátelepült a még mindig rendi társadalomra, a szabadságharc eseményei, melyek 34

Next

/
Thumbnails
Contents