Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Deák Ferencről

teljes sikert és eredményt érjünk el. Vannak nehezen megoldható kérdések is. Gyógyszer nélkül nem lehet gyógyítani és bizony sokszor itt van a legnagyobb nehézség. Két esetben — eltekintve a gazdasági alkamazottaktól, kiknek ingyen jár munkaadójuktól orvosi és gyógyszerellátás — könnyű dolgunk van. Az egyik, ha a szülőnek van elegendő pénze, hogy megvegye a gyógyszert, a másik pedig, ha olyan nincstelen, hogy a nyilvántartott szegények között szerepel és így a községi betegpénztár terhére lehet nekik felírni. Azonban e két véglet között van a lakosság legnagyobb része: pénzért nem tudja megvenni a gyógy szert, ingyen pedig nem kaphatja meg. Ilyenkor bizony nagyon nehéz a helyzetünk, ha segíteni akarunk és sokszor megoldhatatlan marad a kérdés. Másik nehéz probléma: a kisdedek helytelen táplálása. A legtöbb csecsemőt az anya táplálja. Az anyatej a legjobb és legmegfelelőbb táplálék a csecsemő részére, de természetesen csak úgy, ha azt megfelelő beosztással kapja. A baj azonban ott van, hogy erre nem sok gondot fordítanak az anyák. Nem csinálják beosztással, hanem ahogy jön. Sokszor félnapig sem szoptatják meg a gyermeket azzal a kifogással, hogy, alszik, meg nem émek rá. Természetesen ezalatt az idő alatt nagyon kiéhezik a gyermek, mohón és sokat szopik és már isi kész a baj. Máskor, meg ha elkezd sírni, mindjárt ezzel hallgattatják el, nem gondolva arra, hogy a gyermeknek más oka is lehet a sírásra, talán éppen fáj a hasa és ilyenkor, ha megszoptatják rontanak vele az állapotán. Általában bevett szokás, hogy nappal ritkán táplálják a gyermeket, ellenben éjjel állandóan. Azonban, most már némileg enyhült ez az állapot, kezdik megszokni a beosztott táplálást, különösen a fiatal anyák. Akad még most is azért egy pár öregasszony, akik nem tudják elfogadni ezt az »újmódit«. Nemrég is volt egy esetem, mikor a nagymama kifogásolta, hogy minek óra szerint szoptatni, neki tíz gyermeke volt, mégsem nézte az órát, hanem akkor adott nekik, amikor ráért. Egész véletlenül megkérdeztem, hogy hányat nevelt közülük fel. Négyet, mondja a nénike. Hát a többivel mi lett? Meghaltak még kicsi korukban. Legnagyob elégtételem ekkor az volt, hogy a fiatalaszszony felelt meg helyettem: Látja anyám, azért halt meg magának hat, mert nem gondozta őket rendesen. Az is általános rossz szokás, hogy nem választják el a gyermeket, amikor az ideje megjön, ha nem szoptatják kétéves korig, sőt nem ritkán tovább is, de ugyanakkor már féléves korában adnak neki minden mást is enni. Egyszer sajátmagam tapasztaltam, hogy egy másfélhónapos csecsemőnek paprikás krumplit adtak. Természetesen ennek azután megvan a maga következménye. Nagyhalász országos viszonylatban a születések száma szerint az elsők között áll, de a csecsemőhalálozás tekintetében is magas az arányszáma. A magas csecsemőhalandóság nemcsak a tudatlanságuknak, vagy nemtörődömségüknek tudható be, ha-nem nagyobb szerepet játszik benne a nyomor, a munkanélküliség és a nincstelenség. Sajnos, naponta tapacztalom, hogy milyen szegénységben élnek. Kicsiny, alig pár négyzetméter terül etnyi szobácskában nyolcan-tízen laknak együtt, sőt nem ritka, hogy két három család zsúfolódik össze egy ilyen kis szobában. Szellőztetésről, higiéniáról beszélni sem lehet. Tél végére már a kenyér is kifogy, ilyenkor burgonyán meg sülttökön él a család. Húst, tejet, hét-, sőt hónapszámra sem látnak. Fűteni nem tudnak és a hideg ellen úgy védekeznek, hogy betömik az ablakokat és az ajtókat. Ruhájuk nincs. Félmeztelenül csúszkál a földön a gyermek, mi sem természetesebb, hogy megfázik. Gyógyszert nem tudnak venni, mert még kenyérre sem telik, jön a tüdőgyulladás és elpusztul a csenevész apróság. Nagyon szomorú esetek ezek és az ember megkötözött kezekkel nézi, mert segíteni nem sokat tud. De ha valami eredményt elérünk, annál nagyobb az örömünk és ez ad erőt a további küzdelemhez. A jóakarat és az igyekezet megvan az anyákban és ez sok mindent pótol. Reméljük, hogy egyszer oda is el fogunk jutni, hogy Nagyhalász község a csecsemőhalálozás kedvező százaléka tekintetében is az elsők közé fog emelkedni. Nézzük most az iskolás gyermek védelmét. Az iskolaegészségügyi védelem, mint ahogy már említettük a 6—12 évig tart. Minden évben nagy, általános vizsgálat alá kerül az I—II—III. osztály, tehát az iskolás koron belül háromszor kerül vizsgálat alá minden gyermek. Ilyen vizsgálat alkalmával a szülők is eljönnek és az ő jelenlétükben történik a gyermek megvizsgálása. Ez azért fontos, mert ha az orvosnak valamilyen adatra szüksége van, megtudhatja a szülőktől, másrészt pedig ott mindjárt a helyszínen közli velük a tanácsát- A gyermekeket tetőtől-talpig, legnagyobb részletességgel megvizsgálják. Ha különösebb vizsgálat, például Röntgenvizsgálat válna szükségessé, akkor az orvos berendeli őket a külön iskolás rendelésre. Ugyanez történik, ha valamilyen betegségi tünet ellenőrzésre szorúl. Minden gyermeknek van egészségügyi törzslapja, erre rávezeti az orvos, az esetleg még korrigálandó leletet, valamint később a korrekciót is. Ez a törzslap az egész iskolás kor alatt megmarad, hogy a gyermek egészségi állapota áttekinthető legyen. Másik része az iskolaegészségügyi munkának az iskolás rendelés. Nem elég a gyermeket kétévenként egyszer megvizsgálni, hanem alkalmat és módot kell nyújtani arra, hogy ha közben is valami bajuk támad, legyen kihez fordulniok. Hogy e munkát még intenzívebbé tegyük, a védőnő »tisztasági vizsgálatod végez havonként az iskolában. E vizsgálat alkalmával megnézi a gyermek tisztasági állapotát és ha hibát talál, felhívja rá a figyelmét. Hogy ez eredményesebb és áttekinthetőbb legyen, nagyon célszerű az úgynevezett tisztasági lapok felfektetése. Ez abból áll, hogy a gyermekek nevei mellé különböző jelekkel kifejezésre juttatjuk az észlelt állapotot. Nálunk például piros pontot kapnak a tiszta és feketét a piszkos gyermeknek. Ügy tapasztaltam, hogy ez a megkülönböztetés jó hatással van a gyermek ambíciójára, mert aki piros pontot kapott, az igyekszik azt mindvégig megtartani, aki pedig feketét kapott, az igyekszik a hibát helyrehozni. És hogy ez az ambíció ösztönzést nyerjen, rendszerint a vizsgán valami kis jutalomban részesülnek. Nagy segítségére van a védőnő munkájának a tanítóság, kik lelkesen teszik magukévá az ügyet. A tisztasági vizsgálatok alkalmával kis egészségügyi és tisztasági beszélgetéseket is szoktak tartani a védőnők az éppen időszerű kérdésekről. Ezek azonban inkáb párbeszéd formájában bonyolódnak le, míg a nagyobb, ismétlőiskolás gyermekeknek már rendes egészségtani előadásokat lehet tartani. 28