Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A szabad polgár. Ripka Ferenc dr. előadásából, a Deák Ferenc Társaságban

dés, melynek gazdasági élete nem termel, hanem sarcol. De a görög szellem által megteremtett kultúrrendet többé nem lehetett a történelemből kiirtani. Mikor a harcos, nyughatatlan szellem megbékélt és átalakult, mikor a néppusztító államrendek sorra megbuktak, akkor ismét megjelentek ia! jogrendszer formái és velük az a lehetőség, hogy a kultúra fejlődését újra a polgári osztály ápolja tovább. Az erőszak rendszerével szemben a becsületes munka által szerzett eredmények megvédése nem ment könnyen. De a fejlődő polgárság felvette a harcot a terméketlen, veszedelmes alacsonyiabbrendüséggel szemben. Az erőszak, legyen az egyéni, vagy szervezett kifosztás, hiába él abban a hitben, hogy pillanatnyi győzelme állandósítható. A fejlődő polgárság munkája nyomán megindult az újkori államfejlődés, mely egyre inkább a polgárságra alapozta B maga rendjét és félezer év óta azon dolgozik, hogy az egyént mindig jobban fölszabadítsa az intézményekre támaszkodó zsarnokság bénító hatása alól. A polgári rend fellendülése iái gazdasági virágzásból indult el. Ez a társadalmi osztályok hatalomrajutásának útja. A vagyonilag megerősödő osztály meg tudja szerezni a politikai érvényesülést is. Az elszegényedő osztály politikailag is hátratolódik. De ennek a polgári gondolatnak alapelve a szabadság. Az egyén szabadságának biztosítása megszólal az angol Magna Chartábfan, aztán végighangzik a XVI. század nagy megújulásán, a XVIII. század erkölcstisztító törekvésein át a középkori alkotmány reformjáig, a francia forradalomig és a XIX. század egész Európára kiható politikai felszabadulásáig. Sőt átlendül a XX. századba is, melynek kétségtelenül legfontosabb problémája az egyén gazdasági felszabadítása, mert ezzel feltétlenül ki kell egészíteni a XIX. század politikai felszabadítását. Miért nem állhat fenn újkori állam polgári szabadság nélkül? Mert az egyénre épített hatalomnak mindig összeomlás a vége. De a legnagyobb egyén kiesése sem pótolhatatlan, ha fejlődhet és érvényesülhet a milliók erkölcsi ereje, mely a történelmileg kifejlődött szabad polgárság lelkületében rendíthetetlen alapja az államéletnek. A külföldi hatások, ha még olyan nagyszerű orvosságnak látszanak is, a nemzet életében mindig veszedelmes kísérletek. Valahányszor a nemzeti élet külföldi hatások alá kerül, mindig megáll fejlődésében a nemzet kultúrája. Ha ez a hatás sokáig tart, a nemzet teljesen elvesztheti sajátos jellegét és alacsonyabb rendű életszínvonalra süllyed. A külföldi hatás főleg akkor veszedelmes, ha idegen, nacionalizált formákat hoznak át a nemzet életébe. Idegen nyelv, idegen szokások, idegen társadalmi és politikai rendszerek megbénítják a nemzet életét. így hatott bénítólag az európai kultúrákra a Lajosok fényes udvarának varázsai, mely a francia ízlést tette általánossá a középeurópai társadalomban és irodalomban. Mindenütt letarolta a nemzeti öntudatot és elsorvasztotta a nemzeti irodalmakat. Csak a feléledő nemzeti érzéseknek a francia modor ellen indított szabadságharca idézte fel újra a nemzeti föllendülést Európa államaiban. Tehát nemcsak bénító, hanem forradalmasító hatással is lehetnek az egyoldalúan átvett külföldi intézmények. így laz a társadalomerkölcsi mozgalom, mely Angliában a XVIII. század elején indult meg és az angol közéletet szabad erkölcsi alapra helyezte, Voltaire és társai által Franciaországba átültetve, már úgy megtámadtál a francia állam régi szervezetét, hogy teljesen elpusztította és rémuralommal végződött. Azonban természetes, hogy ha a külföldi hatás nem izolált és egyoldalú, hanem az egyetemes emberi fejlődés eredménye és inem formában, rendszerben, hanem a történelem haladó szellemében nyilatkozik meg, akkor áldásosán hat a nemzet életére, mert fel tudja szabadítani az addig pangó és visszafojtott nemzeti erőket, ezenkívül belekapcsoljál a nemzetet a világfejlődés igazán haladó államai közé. így volt ez a XIX. század első felében, amikor a francia forradalommal kezdődött új kort meglátták a külföldet járó lelkes magyarok. Nem szádékoztak külföldi mintára átönteni a magyar életet. Bölcsebbek voltak, mint Martinovicsék, akik egy forradalmi káté pontjaival akarták újjáteremteni a magyar nemzetet és a külföldi hatásoktól megmámorosodva, egy, a nemzettől teljesen idegen rendszert akartak ráerőszakolni. A magyarság erkölcsi erőire épített az igazi magyar reformkorszak. Ezeket az erőket céltudatos munkával akarták megedzeni. Fel akarták szabadítani politikailag és gazdaságilag a nemzet erkölcsi és anyagi értékeit. Ezzel kapcsolódtak bele a polgárság újkori felszabadító munkájába. A köznemességet és jobbágyságot jogi és gazdasági életében a polgársággal össze akarták olvasztani. Ha a szabadságharc katasztrófája össze nem töri ezt a fejlődést, sikerült volna a magyar nemzetnek újjáteremtése és a nemzet hatalmas polgári gerincének megalkotása. Azóta is állandó szerencsétlenségünk, hogy a köznemesség főleg az új kor gazdasági szellemében nem tudott polgárivá lenni, és hogy a felszabadított jobbágyság is csak igen csekély részben tudott a polgárság szélesebb politikai látóköréig és anyagi jólétéig emelkedni. így jutottak az első magyar reformkor vezérei a polgárság munkakörébe. A polgárság a mobil vagyon társadalmi osztálya. Ipar és kereskedelem csak nagy mobil vagyon mellett lehetséges. Ahol az ipar és kereskedelem gazdasági tényező akar lenni, ott megfelelő mobil vagyonnal kell rendelkezni az egész lakosságnak. Ahol a mobil vagyon elsorvad, akár azért, mert politikailag túlságosan kihasználják, akár abból az okból, hogy gazdaságilag az állam vezetősége nem találja meg a helyes utat az ország érdekeinek gyümölcsöztetésére, ott megszűnt az iparnak és kereskedelemnek jövedelmezősége és vele a polgárság anyagi és politikai függetlensége. Viszont vagyonának mobilitása miatt van kitéve a polgárság legjobban a gazdasági és politikai válságoknak. Ez iái mobil vagyon emelte fel a polgárságot a középkortól fogva mindjobban az állam fontos tényezőjévé, ez juttatta kezébe a gazdasági élet vezetését, de viszont erre vetette magát minden emelkedni akaró és bukástól félő hatalom. A polgárság gazdasági intézményei mindig megnyitható kincses kamrák voltak a hatalom számára. A mobil vagyon fontosságára mutatott rá Széchenyi is a Hitel-ben, mert polgárivá akarta tenni a magyar társadalmat. Vagyont és szabadságot akart adni a magyarnak. Mindig az lebegett előtte, hogy Anglia sohase lehetett volna világhatalommá, ha alkotmányos élete nem segítette volna elő a sza13