Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A Carnegie alapítvány és magyar kapcsolatai. Nemzetközi érintkezés és nevelés

Még egy szó Abessziniáról Mióta Abesszínia a világ érdeklődésének központjába került, a francia lapok sűrűn foglalkoznak Artúr Rimbaud-val, a nagyhírű költővel, az „llluniinations" és a „Saison en enfer" szerzőjével, aki a mult század végén éveket töltött Abessziniában és akinek a rendelkezésünkre álló Abessziniára vonatkozó anyag legnagyobb részét köszönhetjük. Rimbaud 1880-ban került először Adenbe, mint egy francia kereskedelmi vállalat alkalmazottja. De nem sokáig maradt ott, mert a vállalatnak Harrarban is volt érdekeltsége és őt csakhamar odaküldték vezetőnek. Harrar és környéke akkoriban még Abesszínia egyik legvadabb vidéke volt, amely angol fennhatóság alatt állott ugyan, de amelyet Soa királya Menelik mindenáron fel akart szabadítani az idegen uralom alól. Rimbaud titkos politikai összeköttetésbe került vele, fegyvereket is adott el neki és hét évvel Harrarba érkezése után szemtanuja volt a véres csatának, amelyben Menelik leverte az egyiptomi helyőrséget és győzedelmesen vonult be a városba, Rimbaud ezután négy évig Menelik mellett maradt, de nyughatatlan vére tovább hajtotta, és mivel sehonnan sem sikerült vállalkozásához pénzt szereznie, saját erejéből jutott el Ogadenbe. Ő volt az első európai ember, aki ilyen mélyen benyomult Abessziniába. Az ismertetés, amelyet útjáról adott, rendkívül érdekes és tanulságos. Részletesen leírja Axum városát, amelynek — mint mondja — sok kőépülete van, sőt régi pogány templomok romjait, obeliszkeket, egy hatalmas trón maradványait is sikerült itt feltalálnia. Axumot az abesszinek mindig szent helynek tekintették, amelyet sohasem volt szabad harcokkal megszentségteleníteni. Már a régi egyiptomiak is létesítettek itt kincsestárakat és az évezredek folyamán a sírokban felmérhetetlen értékű kincsek halmozódtak fel. Kalale király és Gebra Mascal mauzóleuma mellett van annak a híres első Meneliknek sírja, aki a legenda szerint Sába királyának, Salamonnak volt a fia. Érdekes feljegyzése Rimbaudnak, hogy az Axumtól délre eső Lalibea városában olyan templomokat talált, amelyeken kifejezetten érezhető a gót stílus hatása. Legjellemzőbb azonban Axumra és környékére a nagyszámú héber és arab mintára készült síremlék és érthetetlen, hogy hogyan kerülhetett ide az a rengeteg hatalmas monolit, amelyekből a síremlékek készültek? Rimbaud annakidején tájékoztatta felfedezéséről a francia Földrajzi Társaságot, amely dicsérettel halmozta öt el. Sajnos, 1891-ben, mikor éppen hazafelé tartott a világkiállításra, már nem ért el Parisba, hanem Marseilleben ragikus módon meghalt. Azóta a változott viszonyok következtében Európa sokkal nagyobb figyelemmel fordul Abesszínia felé, mint Rimbaud idejében és nem érdektelen tájékozódnunk ennek az országnak éghajlati és egészségügyi viszonyairól, valamint arról, hogy mely vidéknek a klimája alkalmas európai letelepülésre és hol nem fenyegetik halálos kórok a bevándorlókat. E tekintetben elsősorban az eszak-abessziniai fensík jöhet számításba és mellé sorakozik nyugat Eritrea, míg Somali egy része és a kelet-eritreai lapály az éjjel és nappal tartó nedves hőség miatt az európai számára úgyszólván kibírhatatlan. Ami a betegségeket illeti, különbségeket kell tennünk a trópusi epidémiák és az európai fertőző betegségek között, amely utóbbiakat a fehérek cipelték be és amelyektől a bennszülöttek legalább úgy félnek, mint az európaiak a trópusi lázaktól. Erre a félelemre meg is van minden okuk, mert az európai betegségek az egész országban félelmetes mértékben terjednek és a bennszülöttek számára majdnem mindig halálos kimenetelűek. Némely vidéken, ahol a bennszülöttek sokat érintkeznek fehérekkel, a halálozás 33°/o-a esik tuberkulózisra és helyenkint, különösen Somali egyes részeiben a lakosságnak 50%-a vérbajos. A forróégövi betegségek közül a malária van előtérben, amely a mélyebb fekvésű, nedvesebb vidékeken úgyszólván mindenkit hatalmába kerít, de ezer méter magasságon felül, tehát pl. az eritreai fennsíkon már nem mutatkozik. Itt egyébként a vérhas és váltóláz is igen ritka, míg a sárgaláz és álomkór egyáltalában nem fordul elő. Ezzel szemben mindenfelé igen elterjedtek a legyek, paraziták, férgek által előidézett betegségek, amelyek ellen azonban aránylag könnyű védekezni és amelyeket a mai orvostudomány már meglehetősen jó eredménnyel gyógyít. A magas fennsík legveszedelmesebb ellensége kétségkívül a lepra, amely annyira elterjedt, hogy minteny százezerre tehető az Abessziniában élő leprások száma. Ez az összlakosságnak körülbelül l°/o-a, de hozzá ken tennünk, hogy a hűvös éghajlatú vidékeken egyáltalában nem fordul elő leprás megbetegedés. Megnehezíti ennek a járványnak megfékezését, hogy a bennszülöttek a leprát nem tartják fertőző bajnak, hanem azt állítják, hogy az ember már születésekor magával hozza a hajlamot, ami ellen hiába is védekeznék. Érdekes azonban, hogy a bennszülöttek a betegekkel olajkúrákat tartanak, ami hasonlít a lepra mai orvosi gyógykezelési módjához. Sokkal rosszabbak az egészségügyi viszonyok a mélyebben fekvő délvidékeken, ahol pestis, kolera, kiütéses tífusz, vérhas, malária stb. olyan mértékben pusztítanak, hogy minden egyes ember állandóan legalább két fertőző betegségben szenved és így a föld termékenysége ellenére is igen gyér a lakosság és a halálozási arányszám megdöbbentően magas. Ezzel szemben a fentemlített északnyugati fennsík, amelyen a közepes hőmérséklet 18 fok. a legmelegebb pedig 30 fok, alkalmasnak látszik európai letelepülésre. Ezen a vidéken jól megterem a gabona, gyümölcs, bor. olaj és mindenféle főzelék, ami pedig a járványos betegségeket illeti, az európai orvostudomány szép hivatást fog teljesíteni, ha a higiéniával és különféle therápiákkal segítségére siet a letelepülőknak és bennszülötteknek egyaránt. A jelenlegi egészségügyi viszonyokon kulturális berendezkedésekkel mindenesetre nagyon sokat lehetne javítani. Ez lesz az olasz hódítók egyik legfőbb hivatása. F. L. A. Megjelenik tízszer évente. — Minden cikkért szerzője felel. Lehetőleg Bérn él s a papirosnak csak egyik oldi-léra irolt kéziratokat kérünk. Kéziratokért — az e'őre megbeszélteken kivül — felelősséget nem vállalunk. Minden levélre, felbélyegzett s megcímzett válaszboríték mellékelése esetén válaszolunk. Kiadja és a szerkesztésért felel: Liplák László dr. Egyesült Kő-, Könyvnyomda, Könyv- és Lapkiadó Rt. Budopef* V., Tátra u. 4. Telefon: 10-7-68, 22-4-07. Felelős: Reiner C 48