Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - Zengővárkony baranyai község szociográfiája

birtok, amit parcellázni lehetne nincsen, a szalagbirtokok száma mindent megmagyaráz. De ott van az állattenyésztés intenzívebb tételének lehetősége, ezzel kapcsolatosan a tejipar fellendítése, amire a szomszédos Pécsváradon oly szép példát láthatunk. Enyhe éghajlatánál fogva gyümölcsterme lésre kiválóan alkalmas lehet. Várkonyban a szelíd gesztenye is megterem. Gyönyörű gesztenyés erdeje már a török időkben is megvolt és igen jó. bár aprószemű gesztenyét te rem. Az erdő utánpótlása nemesített csemetékkel történhetne, hogy a várkonyi gesztenye felvehesse az olasz marónival a versenyt, mert ízben már ma is felveheti. Szilva, mandula, különösen francia barack termeléssel is lehetne próbálkozni, amivel Pécsett a Mecseken oly kitűnő eredményt értek el. Nem hanyagolható el a háziipar kérdése, amelyet a rokon Sárközben csak nemrégen keltett új életre egy szekszárdi ügyész lelkes munkája. A sárközi hímzés a legelsők között van az országban és az egész világon mindenütt sikert aratott. A várkonyi asszonyok is előszedhetik a ládából a régi főkötőmintákat. A sárközi nő szabadkézzel a legfinomabb mintát rajzolja, társa leheletfinoman kivarrja. Nem valószínű, hogy a várkonyi asszony ne tudná készíteni az ú. n. sárközi hímzést, hisz oly gyakoriak a mai rokoni kapcsolataik is. A hímzésen kívül a szövőszék is munkába állhat, nemcsak belső szükséglet fedezésére, de értékesítésre is, ú. m. azt az öcsényi és pilisi testvéreik is teszik. ök nemcsak a férfiak nyári ruháit szövik meg, de eladásra törülközőt, konyharuhát, lepedőt, sőt rongyból pokrócot is és az ebből eredő jövedelmük sokszor nagy segítségére van a családnak. A férfiak számára ott volna a kosárfonás és a fafaragás. Ha... volna, aki mindezt megszervezni, vezetni tudná és akarná, mint ahogyan azt Sárközben látjuk. Kívülről is segítségére kellene menni a községnek, belső erőkben nem lesz hiány. Hisz a református eklézsián a nagytiszteletű úr szíve máris megszólalt magyarjaiért. Megérdemli minden magyar község, de különösen a baranyamegyei községek, hogy felrázzuk őket tespedésükből. Nekik a létfenntartás mellett, a magyarság fennmaradásáért is kell küzdeni, tehát kétszeresen gyors megsegítésük elsőrendű kötelességünk. Fóris Anna dr. Tisza István emlékezete Október 31-én mult tizenhét esztendeje, hogy gróf Tisza Istvánt orvul meggyilkolták. Tragikus halálának évforduló ján a Deák Ferenc társaság a Tisza István Kör helyiségében ülést tartott, melyen Szudy Elemér emlékezett meg Tisza litván mártírhaláláról. — Öt, — mondotta a többi között — akit ellenfelei szerettek reakciósnak, erőszakosnak es a szabadság-eszmék ellenségének feltüntetni, éppen a l'onada'mi erőszak és minden szabadságok legnagyobb < [lenség©: a rombolás és a lázadás szelleme teperte le. Ha volt valaha gyűlöletes és megvetendő reakció, fia volt emberiség- és haladásellenes cselekedet, akkor az ő meggyilkolása volt az, mely évszázadokra kiható keserves tanúságtétel arról, hogy hová süllyedhet egy nemzet, ha gyáván cserbenhagyja és elárulja azokat az eszményeket, melyek pedig egyedül képesítik arra, hogy önmagához és múltjához méltó históriai életet éljen. Ugy esett el, mint egy antik hős, büszkén és emelt fővel, s eszméletének utolsó villanása bizonyára mélyen megalázott nemzetéhez szállott, amelynek végzete szörnyen beteljesedett. Minden magyar igyekvésben, tehát a mi szerény és öntudatos munkánkon is múlik, hogy a sötét balsors, amelyet az ő látnoki szeme előre látott, megforduljon az idők országútján. Ehhez kérjük ezen a napon a Gondviselés kegyelmének erejét és felszabadító szeretetét. Utána a jelenlévők meghallgatták Horánszky Lajos nagyhatású rádióelőadását, aki mint a Tisza István Társaskör igazgatója mondott beszédet az évfordulón. UJ SZEMPONT A GENFI MAGYAR ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ Ugy érezzük, hogy a magyar kormány legutóbbi külpolitikai á!llásfogla(l:ása Genfben helyes, sőt egyedül volt lehetséges. Sajnos azonban e lépés következményeként ellenfeleink részéről napról-napra a leghevesebb támadásoknak vagyunk kitéve. Hogy e támadások mennyire igaztalanok, annak bizonyítására szükségesnek tartjuk az alábbiakra hivatkozni: A Nemzetek Szövetségének Egységokmánya 16-ik cikkének első bekezdése így szól: „Ha a Szövetség valamely tagja a 12., 13. és 15. cikkekben foglalt (a konfliktusok békés úton való rendezése) megállapodások ellenére a döntést háború útján keresi, ezt a tagot ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a Szövetség valamennyi többi tagja ellen"... Ez más szóval annyit jelent, hogy a háborút kezdő állam tulajdonkép pen az összes tagállamoknak hadat üzent. Erre a hadüzenetre felelnek a tagállamok azzal, hogy először keresketel mi, pénzügyi rendszabályokat foganatosítanak a hadüzenő állammal szemben, ezeket a rendszabályokat követik, vagy azokkal együtt járnak azután a katonai rendszabályok. Ám, ha ez így van, akkor mi a konkrét esetben Ma gyarország helyzete? Vájjon Magyarország felelhet-e hadüzenettel) Qlaszforisziágnak? ^Magyarországot lefegyverezték. Az a kicsiny zsoldos hadsereg, melyet engedélyeztek, kife jezetten a belső rend fenntartására szolgál. A modern háború eszközeitől el van tiltva. Maga a Népszövetség őrködött és őrködik a lefegyverzett ország ilyen állapota felett és a Népszövetség az, amely — bár elvben belátta minden állam egyenjogúságát — Magyarország katonai egyenjogúsításába, mindmáig vonakodott belemenni. Vájjon egy ilyen fegyvertelen állam önszántából hadmiiveletet kezdhet egy alaposan felfegyverzett állammal? Vájjon megkívánhatja-e az a Népszövetség, mely ezt a kis államot lefegyverezve tartja, hogy így teljesen fegyvertelenül esetleg megtámadjon egy felfegyverzett nagyhatalmat? Mert ha egy ilyen ,,megtorlási" lavina megindult, akkor mindig a végső eshetőségekre kell gondolni. Nem lehet ellenvetni azt, hogy nem egyedül indít há borút, hanem nagy társaságban, mert ez nem változtat a lényegen. Azt sem lehet mondani, hogy egyelőre csak gazdasági és nem katonai intézkedésekről van szó, mert egyrészt a katonaiak autonomikusan követhetik a gazdaságiakat és ha ez utóbbiba Magyarországot — természetszerűen — nem vonnák is' bele, a gazdasági szankciókkal már hadviselő féllé vált. Mindezekből észszerűen és természetszerűen következik az, hogy egy lefegyverzett kis állam még a Népszövetség keretén belül sem szánhatja el magát háborúra vezető ellenséges cselekményre. Ezt tőle sem jogalapon, sem erkölcsi alapon követelni nem lehet. Sz. A. 14