Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Hárommillió pengő. Számok és feladatok belső idegenforgalmunkban

gyakornoki állást a társadalmi szokásoknak megfelelően be­töltse. Am hamarosan arra is rá kellett a fiatal intellektuelnek jönnie, hogy készültsége hiányos, használhatatlan, sőt kár­tékony. Megfélemlítve tapasztalta, hogy a fizika, stilisztika, állattan és filozófia törvényei nem keltenek figyelmet egy felületes és csak harácsolásra beállított világban, melynek törvényeit hiába próbálta, megfejteni az iskolában kapott chiffre-formulákkal. Persze a műveltségből is hamar kiábrándult a fiatal in­tellektuel: a tananyag, ez a sok ezer számból, névből és összefüggések föliiletes tákolmányából álló kultúra-töredék, melyet az iskola mintegy a világ tartalmi kivonatát néhány ér>i betekintésre átadott neki, mohó vággyal töltötte el a valóság igazibb megismerése iránt. Mindinkább megvilágoso­dott, hogy a világ, azon túl, hogy az emberiség prédája, még az ő külön magánügye is, mely kényszeríti, hogy egyéni sorsát U hivatásként fogja fel. A világ önmaga elhagyatott­nak, az élet félelmetesnek tünt fél elölte, úgy hogy a fiatal intellektuel egyszerre érzett megindulást és rettegést efölött, E kóros állapotból szükségszerűen következett, hogy láza­doztak. Rendszerető kötelességből, a világért a világ ellen. Min.aennekfólött felbontották az emberiség által egyoldalúan rájukdiktált szerződést, felmondták a nyűgös és fertőzőnek érzett kapcsolatokat. Egyesekkel megtörtént, hogy egy éjjel nem tértek vissza a szülői házba; mások állandóan i iharkabát­ban sétáltak, mintha csak a kedvező időt várnák, hogy felkere­kedjenek Nyugatra. A legtöbb abbahagyta felsőbb tanulmá­nyait, mintegy szegyeivé annak látszatát, hegy egy gyakorlati pálya kedvéért még 4—5 évig kelljen pepecselni a. világnak egy részletproblémájávai. Közben, mesterségeket sajátítottak el, melyek a világ iránti tiltakozásuk kifejezésére, mellékesen pedig kenyérke­resetre is alkalmasak voltak és nem igényeltek különösebb tehetséget. Jórészt intellektuélek által feltalált és népszerű- > sítelt dekoratív mesterségek voltak ezek, némi laza kapcso­latban a tudománnyal és művészetekkel. Csillagászat helyett misztikus közgazdaságtannal foglalkoztak az iutellektuelek, képzőművészek helyett grafikusok és fotóriporterek kerültek ki soraikból, írók helyett műfordítókat és kritikusokat, szín­padi alakitóművészek helyeit szavalókóristákat és mozgás­művészeket adtak a nemzetnek. Közben rejtélyes kristályosodási törvények szerint hor­dákba verődlek, mert homályosan, érezték, hogy a világ meg­váltáséhoz kel! legalább annyi ember, mint, egy futballcsa­pathoz. Így szálltak ki néha rajtaütésszerűén az emberek közé, szabadtéri hangversenyekre és siterepekre, ahol pilla­natok alatt tartózkodó és rosszindulatú csoportot alkottak. Különös törzsi moráljuk, kulturált tolvajnyelvük — melyen érzett a rendelkezésre álló kifejezésmódok iránt táplált un­doruk, meglepő nyáréji folyóparti táborozásaik, kifürkész­hetetlen lézengésük halálra rámítették hozzátartozóikat s a meglevő társadalmi erők bizonytalan sorsának vízióját ébresz­tették a megdöbbent szemtanukban. Így elszakadva minden gyakorlati vonatkozástól, megta­gadták] rövidesen a kor szellemi csúcsteljesítményeit is, nem kivéve azokat sem, mélyeket maga a kor is csak feszengve és kényszeredetten fémjelzett. Bizonyos elégtétellel regisztrál­ták, hogy a valóban nagy kultúrtettek, egy letűnt kor tulaj­dona'- és szinte kárörömmel remélték, hogy a társadalmi bal­igézet oszlásáig az emberiség kénytelen lesz némileg elkaná­szosodott külsővel beérni. Az emberiség közeljövőjét illetőleg az elmúlt évek is­mételten nyomatékos választ adtak nekik és zeniülőink kissé sértődve érezték, hogy eljött a takarodó és elszürkülés ideje. Itt-ott akadt egy-kettő, aki nem hódolt be az áramlatnak, ezek most elképedve és árulást emlegetve dideregnek az ál­talános közöny közepette. A legtöbbje azonban nyakra-főre igyekezett magát meghúzni az elnéző polgárság védőszárnyai alatt, ahol egy kisdiák ser énység ével gyakorolják most a praktikus, Hliszterség játékszabályait. Van aki táncolni tanul, más felvette abbamaradt egyetemi tanulmányainak fonalát, a legtöbben pszichoanalitikus kezeléstől remélnek gyógyulást. Aki megtanult fényképezni, hogy tárgyilagos fotómontázsok útján leplezze le a társadalom gennyes állapotát, most ugyan­ezt a társadalmat hajlandó kevés pénzért idilljeiben is meg­örökíteni. Az intellektuel lányok, kik zendülő korukban, ka­lap, harisnya nélkül, férfias járásukkal állandóan úgy jelen­tek meg, mintha közvetlenül hajótörésből menekültek volna, mostanában óráikat testük ékítésére és a női pályára való előkészületekre fordítják, egy-egy szezon alatt valósággal éveket pótolnak. Így élnek „intellektueljeink", megkopva és mégsem megelégedve. Ha jól megfigyeljük őket, azt látjuk, hogy szemmértékűk részint még mindig bűntudatosan, a századra és emberiségre, másrészt azonban már a legközelebbi vasár­napi lehetőségekre van beállítva. Beteges érzékenységük csö­kevénye, hogy tekintetük sohase kalandozik el az évszázad és a legközelebbi vasárnap között, valahol' az időben lebegő ulló csillagok felé, mint amilyenek cégvezetőség, családi ház vagy dalárdái elnökség. Ma se száz százalékig megbízhatóak és moha ártatlan képpel ülnek munkahelyeiken, még megőriz­tek' elég kozmikus lazaságot ahhoz, hogy egy bizonyos borús estén elvitorlázzanak Svédországba vagy Albániába. Szeré­nyek és értelmesek s ha állásuk van, a társadalmi gépezet legapróbb részletei iránt is behatóan érdeklödnek. Különös felelősséggel nem járó munkák elvégzésére melegen ajánlha­tók. SZEKERES IMRE A nemzeikísebbségek XI. kongresszusai tartották szept. 2—4 között Genfben. Lényegesebb határo­zatai: ... Az európai nem/.etkisebbségek képviselői megállapít­ják, hogy a nemzetkisebbségek elnyomása akadálytalanul tart. Ez ellen a Népszövetség gátat nem emelt, ami nem utolsó sorban válsága súlyosbodásának oka. A kongresszus az autoritativ (diktatórikus) államvezeté­sekkel szemben azt a követelést állítja fel, hogy a más nem­zetiségű népcsoportok fejlődési szabadságát ismerjék el és nekik a nyilvános testületekben — politikai, gazdasági és kulturális jellegűekiben — képviseletet törvényileg biztosít­sanak. Ha a helységnevek használatát szóban, írásban vagy nyomtatásban azon a nyelven, amelyhez a nemzetiség tarto­zik, megnehezítik, akadályozzák, sőt eltiltják, úgy ez a né­pesség ellen való erkölcsi és politikai szempontból elítélendő vétkezés. Az ilyen eljárás ellen a kongresszus ünnepélyesen tiltakozik. A magyarságot Erdélyből Jakabffy Elemér és Balogh Arthur, Felvidékről Szüllő Géza, Délvidékről Strelitzky Dénes képviselték. Megjelenik tiaszer évente. — Minden cikkért szerzője felel. — Lehetőleg géor.el s a papirosnak csak egyik oldalára irott kéz­iratokat kérünk. Kéziratokért — az előre megbeszélteken kivül — felelősséget nem vállalunk. Minden levélre, felbélyegzett s megcímzett válaszboríték mellékelése esetén válaszolunk. Kiadja és a szerkesztésért felel: Liplák László dr. Egyesült Kő-, Könyvnyomda, Könyv- és Lapkiadó Rt. Budeoest, V., Tátra u. 4. Telefon: 10-7-68, 22-4-07. Felelős: Reiner Ödön 32

Next

/
Thumbnails
Contents