Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - A földbirtokreform gondolata a kiegyezéstől a világháborúig 1. [r.]

amelyek bizonyítják, hogy a szerző erkölcsi tekintetben is teljesen szilárd alapon áll, s ilyenre akarta az új telepítést is helyezni, egyrészt a fedhetetlen előélet, másrészt a munkás élet igazolása által. A parasztbirtok elnyeréséhez szükséges főfeltétel az írni-olvasni tudás. Ha a pályázó nem földmíves családból való, a földmíves iskola sikeres elvégzését is igazolni kell, valamint a birtokhoz és felszereléshez szükséges vagyon meglétét, továbbá, hogy a legközelebbi aratásig el tudja tartani magát s a telep vásárlásának egytized részét készpénzben ki tudja fizetni. Középbirtokot csak állását vesztett gazdatiszt, vagy igazoltan középbirtokos családból származó, vagy magyarországi közép vagy felső iskolát végzett egyén igényelhet, aki az utóbbi esetben 3 évi gyakorlatot is fel tud mutatni. A felszereléshez szükséges összegen kívül a vételár egytizedét ki kell fizetni és egyharmadát készpénzben kell bírnia forgótőke gyanánt. A vételárhoz csekély kezelési költségen kívül semmit sem szabad hozzáütni. A vételnél fennmaradó összeget be kell táblázni s csak a kifizetés után lehet átírni. A kifizetésig meg nem terhelhető, harmadik személv által nem árverezhető a birtok s ha a telepes elveszti a birtokhoz való jogát, visszakapja a befizetett tőkét. A zsellértelepeseket V* kat. holdnyi szőlő ültetésére kell kényszeríteni. Uj területek szerzése végett az Alapigazgatóságnak elővásárlási jogot kell adni az árverés alá kerülő birtokokra. A telepítésre szükséges pénzt, szerinte, a közmunkákból nyert összegből s a vállalatok bizonyos százalékon felüli tiszta nyereségéből lehet megszerezni. Végül a birtokok védelmére a lét és birtok minimumot, váltó képesség megszorítását, hitelszövetkezetek országos szervezését, biztosításokat javasol az igen világosfejű s jóindulatú szerző, akinek tervezete mindazt egybefoglalja, ami az OMGE és Gazdaszövetség különböző formában napvilágra jutott nyilatkozataiban benne volt, amellett egyoldalúságok nélkül, abból a helyes elgondolásból, hogy a nemzeti akcióból minden társadalmi rétegnek ki kell vennie a maga részét. Legfeljebb annyit lehetne kifogásolni, hogy a magántulajdon elvét nem tartja szem előtt s a végleges birtok helyett inkább örökbérlet rokonszenvesebb számára; de ez végeredményben egyéni felfogás dolga. Kétségtelen, hogy ez a röpirat adja az egyetlen, minden részletében átgondolt, pontosan körvonalazott megoldási módot. * A jobboldali sajtó konzervatív állásponton van.13) A néppárthoz közelálló „Magyar Állam és Alkotmány" a pártnak kisexisztenciák védelmét szeme előtt tartó programmjához híven,14) a földbirtokreformot kis- és középbirtokok létesítése szempontjából vizsgálják. Azonban maga az a tény, hogy egyfelől a hitbizomány és kötött birtok fenntartását konzervatív elveiknek megfelelően okvetlenül szükségesnek látják, mint a „magyar faj fennmaradásának legszükségesebb feltételét és biztosítékát" viszont tíz nappal később ez oda módosul, hogy „nem vagyunk mi feltétlen hívei a hitbizományok rendszerének. . ."15) mind azt mutatja, hogy határozatlanok állásfoglalásukban, nem hatotta őket át a reform szüksége. Azért írtak róla, mert a sajtó foglalkozván a kérdéssel ők sem maradhattak el. Később mindöszsze a földbérlőszövetkezetek s általában a bérleti rendszer ismert elveit hangoztatják, míg a telepítés terén egyetlen orvoslásul azt ajánlják, hogy az állam vegyen nagyobb birtokokat s azt parcellázza fel a nép között-. Amikor a néppárt mégis a reform pozitivabb gondolatai felé tér át 1907-ben, akkor már a közben alakult keresztélyszocialista párttól kölcsönözni az eszméket, átvéve annak szociális programmját is.ic) A néppárt szociális tevékenysége nem terjeszkedett ki a földmunkásságra s a többi területen, is mindig lanyhult abban a mértékben, ahogy a szociális síkról fokozatosan áttolódott a közjogira. Szerepét a keresztényszocialisták vették át, méltóan erre a nemes tevékenységre, Prohászka Ottokárral és Giesswein Sándorral az élükön.17) Ők hoznak reformgondolatokat a, földbirtokreform terén is. A szegénység; földhözjuttatására ők hirdetik az „Igaz Szó" hasábjain a földreform szükségét: parcellázás, kisbérletek, bérletszövetkezetek segítségével. Egy, a végleges pártprogrammot megelőző s annak alapjául szolgáin cikkükben a szegények földhözjuttatására az állami birtokokat javallják e célra felhasználni, a nagybirtok egy részét kisajátítás útján kisbirtokokra kell osztani, vagy kisbérletekre, esetleg örökbérlet formájában s fel kell használni erre az egyházi birtokot is, hogy a nagybirtokok mellett egységes kisbirtokososztály fejlődjék ki. A keresztényszocialisták tehát áthatva a reform szükségétől, meleg szociális érzéssel kívánják, hogy magasztos • céljához képest az egyház is kivegye részét a nemzeti akcióból. Helyesen látják be, hogy az állam maga mindent nem intézhet s igv programmjuk 14. §-ban ki is jelentik, hogy a "telepítéssel kapcsolatos földvásárlások és eladások az állam felügyelete alatt álló pénzintézetek által történjenek nyerészkedés nélkül. Az állam túlságos beavatkozása helyett társadalmi uton (otthonmentesítés, birtokminimum, uzsoratörvény reformja, hitel é« fogyasztószövetkezetek) kell megvédeni az új telepeseket.18) Igen sokszor foglalkoznak az egyházi birtok részvételével s annak bérbeadását -— kisbérieknek, szövetkezeteknek — sürgetik.19) Telepítés, farmrendszer, járadékbirtok, örökbérlet, bérlőszövetkezetek jelszavakként röpködtek a levegőben a 90-es évektől kezdve, de alapos megvitatásuk szakszerű, külföldi példákon való bemutatásuk csak az agrárlapokban, a „Köztelekben" és a „Hazánkban"20) történt. Innen vették át terveiket, eszméiket, a konzervativóktól kezdve a liberálisokig, a pártok és hírlapok s ez a magyarázata, hogy tulajdonképpen a reformok csaknem mindenütt azonosak s csak a kivitelnél térnek el egymástól, a nagybirtokhoz és kötött birtokhoz való viszonyuk szerint. Mérei Gyula dr. (Folytatjuk.) Jegyzetek: 1. Mérei Gyula: Magyar politikai pártprogrammok 1867—1914. Budapest. 1934. 222 1. — 2. Szekfü Gyula: Három Nemzedék. 3. kiadás, 1934. 1(55 1. — :;. Szekfü Gyula: Magyar történet. VII. kötet, 301 1. .- 4. Mérei: i. m. 223 224 1. — 5. Szekfü: Három Nemzedék 169 170 I. 6. Szekfü: Ma«rar tör ténot. VII. köt. "77 1. — 7. Mérei: i. in. 196 1. - s. Szektfl: '1. N. 309 1. 9. Iván János: Földbirtokreform és társadalmunk 1890—1924. Budapest. 1985 «'«."> .-"latokra Wwro. o •MrogsWoin tiil.h liolviltt eltérő. 34—47 1 — 10- tvftn: i. M 39 l. U. r. „ i_> |. l2. Dr. Svlvfstpr. A paTasztszocializmusról es mezogazda.sáiruiik ,Ty.-I. lniaMol. Budapest 1898. 52 1. — 13. Irán: i in. I. — 14. Mérei: i\ in. 109-170 1. — 15. Iván: i. m. 59 1. — 10. Mói n, 177 17Ö 1 .. „ 17(1 1 (P Tl „ iOE t ,A ti . ft..1. Textilgyáraink száma 1921-ben Ili. volt, 1933-ban 299. Az emelkedés százhetvenöt százalékos. Termelésük értéke 1921-ben 54 millió pengő, 1933ban 337 miliő pengő. Munkások száma 1921-ben 12.762, 1933ban 49.4.28. Külföldi honos művezetők száma: 194, munkások 501 (!). (Magyar Statisztikai Szemle.) 26