Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - A földbirtokreform gondolata a kiegyezéstől a világháborúig 1. [r.]

meshangú költő teljesen célttévesztett munkája. Szerzője tavaly elköltözött az élők sorából és nem tiltakozhat az előadás ellen, amely mélyen a szomorú darab színvonala alatt maradt. A színház harmadik bemutatójánál minden ütőkártya az igazgató kezében volt. Géraldy Christine-je szép darab és az egészet csaknem elejétől végig két elsőrangú színész, Bajor Gizi é.-> Uray Tivadar játssza el. E -sorokat a főpróba után írjuk, a bemutatóról nincsenek híreink. De hogy ennek sem lesz sikere, mert az előadásból gyökeresen hiányzik a rendező formáló és szervező munkája. Ezek után képmutatás volna azt állítani, hogy sokat remélünk a Nemzeti Színház idei évadjától. De történhetnek még csodák, amelyeket a csodáknak kijáró udvariassággal és tisztelettel fogunk regisztrálni. Hevesi András A főldbirtokreform gondolata a kiegyezéstől a világháborúig KiMielőtt még a földbirtokreformmal kapcsolatos terveket, javaslatokat, ha csak átnézetben is megvizsgálnánk, szükséges előbb a társadalmi és földbirtokviszonyokkal tisztába jönnünk, hogy a reformtervek hátterét láthassuk. A fölszabadult jobbágy igen alacsony műveltségű volt. Ruházata, lakóhelye a lehető legrosszabb állapotban, írni-olvasni 58.16 százaléka nem tudott. A közlekedés a falvak között csaknem lehetetlen, az egészségügy legelemibb követelményeinek elhanyagolása folytán állandóan igen nagy a gyermekhalandóság.1) Ilyen műveltségi viszonyok mellett nem csoda, ha gazdálkodási módszere még a 18. századira emlékeztet. Földjét nem szántja mélyen, alig termel valamit nemes gabonán kívül s így marhája sovány ós rossz állapotban van. Fuvarozás, favágás s egyéb napszám nem járja, helyette a henyélés. Ilyen gazdálkodási mód mellett alig terem több a szükségesnél s az igények is igen alacsonyak.2) Sohasem lévén pénz a háznál, rossz termés idején uzsorás kölcsönhöz kell folyamodnia a gazdának, hogy vetőmagot vehesen s megéljen, mivel az ő támogatására pénzintézet nincs. A kamat, gyakran a pálinka hamar megeszik a most kapott földet és a nemrég még birtokos gazda csakhamar maga is elmehet zsellérnek, részesnek, vagy később kivándorolhat. — A vezetésre hivatott közép és alsóbb nemesség nem törődik vele3) s így biztos pusztulása. Korán megindul az okszerű gazdálkodásra nem nevelt, hirtelen kapott kincsével bánni nem tudta paraszt birtokának nagyobb parasztbirtokba beolvadása, s a legtávolabbi reménye sincs arra, hogy földhöz jusson újra, mert az egyszer megvett földet el nem adja többé a módos paraszt, csak legvégső esetben. Ahol pedig még nagybirtok is volt a parasztok falvai körül, ott azonos körülmények közötti elszegényedés mellett földszerzésről szó sem lehetett s az uradalmi részes szerepe várt rájuk. Az Alföld nagybirtokosai, főleg Békés, Csanád és Csongrád megyékben régi birtokjogos telepeseik mellé még új munkásközségeket is telepítettek, birtokjog és terjeszkedési lehetőség nélkül, csupán a részes munkára s a Tisza és Kőrös szabályozása körüli munkák elvégzésére. Amikor az uradalmakban a gépek alkalmazása folytán a munka alkalom csökkent, a vízszabályozási munkálatok befejeződtek, akkor úgy az említett megyékben, mint a többiekben dolgozó kubikosok munkanélküliekké váltak és gyarapították a munkát kereső részesek számát. Ezt kihasználta a többnyire bérlők kezén levő nagybirtok, mindig lejebb szállította a fél, vagy egyharmados művelő részesedését s egyidejűleg íeiemeite a vele járó szolgáltatásokat, míg a munkás ráfizetett a művelésre. A munkásság lakásviszonyai s általában véve szociális helyzete igen gyarló s nem jobb ennél az uradalmi zsellér helyzete sem s így az elégedetlenség nemcsak a jobbágyból lett s tönkrement birtokosok, hanem a zsellérmunkára telepített munkásközségek, uradalmon belül lakó zsellérek között is terjed s alkalmas területet ad a szocialista agitációra,4) ami a végső lökést adta meg a reformtervek megindulásának. Azonban maga a parasztbirtokos, munkás helyzete nem lett volna elég a reform eszmék megindítására, hogyha más bajok nem lettek volna. Az abszolutizmus ideje alatt az úrbéri kárpótlás alkalmával politikai okokból a „gutgesinnt" főurak birtokai más, jobb földkategóriába soroltattak, mint a „rebellis" középnemességéi. Az előlegek kiutalása is ilyen tekintetektől függött.0) Azonban végül mindenki pénzéhez jutott s itt kezdődött a baj. A gazdálkodási rendszerében elmaradott birtokos talált pénznek tekintette a kapott összeget s nem fordította hasznos beruházásokra, mivel a törvénytudás, vármegyei és politikai tevékenykedés épp oly kevéssé kölcsönöztek neki gazdasági szakismereteket, mint az otthoni tétlenség, agarászás, családi élet.0) Amellett az új adóterhek, illetékek szokatlanul nehezedtek az eddig privilégiumot élvezett osztályra, amely költséges életmódjával, a főnemesi mintára vitt dáridókkal, cigányozással szakítani nem tudott és így az eladósodás örvényébe jutott. Az elnyomás alatti megyei élet volt eme mulatozások középpontja és a semmitevő, költekező „uri" életmód ekkor és a kiegyezés után a birtokok sírásója. Noha a birtokvándorlás már az abszolutizmus alatt megindult, csak a kiegyezés után lesz gyorsabb üteművé s a nemesség óriási megrökönyödésére egyáltalán nem az ő „uri" életmódjához hasonlóan élő és semmitevésében részes ember lett nagyobbrészt az új tulajdonos, hanem az eladdig kereskedelemmel foglalkozók, akiket még 1853-\ban vallásuk miatt eltiltották a földvételtől s csak a kiegyezés után jutottak e joghoz. A szorgalmas és igen takarékos életmódot folytató zsidó réteg igyekezett, mint a társadalmi és gazdasági élet egyéb területein is, a földbirtokosok és bérlők között helyet foglalni s földszerzése — amit a nemesi könnyelműség és nemtörődömség csak elősegített — már csak szokatlanságával is feltűnést kelt. 24