Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Alkotmányosság, diktatura és revizió

Peart, a híres amerikai vitálstatisztiküs szerint pedig a 40—45 éven túl is erős izommunkát végző egyének között sok az olyan halál, amelynek nincs más kimutatható oka, mint a szervezet kit'áradása. A szegény népréteg táplálkozása már a gazdasági válság előtt is hiányos volt, most pedig majdnem az éhezés határán van. Azonban a táplálkozás hiányos voltának nemcsak a gazdasági helyzet az oka, hanem ezenkívül a tudatlanság is. Közismert tény, hogy a helytelen főzéstechnika rendkívül lerontja a minőségj élelmezést. Ez ártalmas étkezői szokások megváltoztatása kitartó és következetes munkával lehetséges. Még ugyanilyen gazdasági keretek között is lényegesen javíthatná a táplálkozást, tehát az élelmezési szinvonalat is, felvilágosító előadások, főzőtanfolyamok tartása, élelmezés javító tervezetek kidolgozása, termelési reformok stb. Célszerű lenne a fálusi ismétlőiskolás leányok számára kötelező főzési és háztartási Umfolyamok szervezése. A földmíves lakosság étkezési szokásaiban erősen konzervatív, idegen hatások csak hosszú idő után és nehezen érvényesülnek életmódjában. Ezért az átalakító és nevelő munkát elsősorban •A fiatalságon és a fiatalsággal kell megkezdeni. Boros Margit egész?, védőnő. Léíesítsűnk kútalapítványokai! Új megoldás az egészséges vízellátás felé Hazánk talpraállításának küzdelme átterelődött arra az útra, amelyre eredetileg lépni kellett volna: az egészség útjára. A magyar nemzet fenntartása: a nép egészsége, amit '•>ly reformokkal kell megteremteni, melyek alapjában adják vissza a nép életerejét. A pusztulás sorát a világháború nyitotta meg. Követte az ország szétdarabolása. majd a csonkahazában éld népünk teljes elszegényedése, egészségügyi leromlása. Már pedig dolgozni s alkotni csak egészséges test tud, ezért minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a bajokon, melyek amúgy is bőven vannak, minél gyorsabban s hathatósabban segítsünk. Kenyér és víz. Megoldamló problémák egész sora áll előttünk — ám a diagnózisnál még alig jutottunk tovább. A terápia képletes s valóságos fogalmából a mindennap, mindenperc leglényegesebb kérdéséhez nyúlánk: a. falusi kutakhoz, mert sajnos, kútjainknak több mint a fele szerte az országban hasznavehetetlen. Nem az a kérdés, hogy víz legyen, hanem az is, hogy a viz élvezhető legyen! Iható. Az ország számos részén megvizsgálták a kutakat, az Országos Közegészségügyi Intézet és a vegyészek foglalkoztak az ivóvíz összetételének vizsgálatával s az eredmények bizony megdöbbentők. Szanyi István kir. fővegyész a Dunántúlon és fürdőtelepein, továbbá vasúti állomásain végzett vegyi vizsgálatokat; összesen 891 ivóvizet elemzett, s ebből csak 485 bizonyult kifogástalan minőségűnek. A többi mái fertőzött volt. Az Országos Közegészségügyi Intézet vizsgálódása Békés megyére a következő adatokat eredményezte: megvizsgáltak 144 kutat, melyből jó csak 49 volt, 95 pedig határozottan rossz. Ez a két példa is elegendő annak bizonyítására, hogy a népegészségügy terén mi az egyik legsürgősebb teendő: artézi kutak fiírása, emberi élvezetre alkalmas ivóvíz teremtése. E kérdés is, mint annyi más, természetszerűleg és mindenkor: pénzkérdés. Késlekedni azonban nem szabad, s miután az állam többszázmilliós költségvetéséből csak 300 ezer pengőt utal erre, más megoldást kell találni. A szociális támogatásnak és önsegítésnek új útjaira kell lépni, hogy elő lehessen teremteni azt a minimális összeget, amely egy-egy kút fúrásához szükséges. KúlalapUványokat kell létesíteni. Beteg testek gyógyítására már régtől fogva szolgálnak alapítványok, leien Isiik meg az egészség védelméré a kutak alapítványait. Egész csekély, szinte, jelentéktelennek mondható összegek kellenek e célra, s <i: egyszei megépített kút mindörökre szolgál. Alkotójának emlékére s a népesség üdvére. Nem tudjuk elképzelni, hogy ne akadjon minden faluban földesúr, rügy tehetősebb gazdabirtokos, ki ne ajándékozna a községének egy láttat. S lm egy ember nem tudna /élesíteni kutat, álljon ik össze löbben, teremtsenek kútalapot s ha < \ egyszerre nem jönne össze, úgy gyűjtsék össze az összeget. Mibe kerül egy-egy kút éjntésc? . | legegyszerűbb, 80 cm-1 m. átmérőjű, betongyűrűből készült kút, homokos, kavicsos vagy agyagos talajban ásva, folyóméterenként 17—25 pengőbe kerül. Fúrott vagy artézi kút 10 cm. koriili átmérővel, folyóméterenként 10—35 pengő, 200—350 méter mélységig. Tehát kb. 2—3000 pengő. A 7 méterig használható vert Abesszin vagy Norton kút kb. 100—140 pengő egészben véve. Nagy, 3—6 m. átmérőjű süllyesztett aknakút, maximum 15—18 méter mélységig, folyóméterenként 150—1700 pengő kőzött mozog. Tiszta kőben, dolomit, gneiszben való fúrás, — ami azonban alföldi falvainkban ritka — a költség valamivel több. Természetesen a kutak megásásánál feltétlenül szükség van arra, hogy előbb megfelelő szakemberekkel tamdmányoztassuk a terepet. Hiszen elő)'óidul, hogy ugyanabban az utcában az egyik kútnak a vize kiválóan jó, a másiké pedig élvzehetetlen. (Szekszárd.) Az előtűnni mányozást okvetlen meg kell ejteni, mert enélkül tékozlás volna munkához fogni. Vegyünk példát az országos Közegészségügyi Intézettől és olyan ivóvízre törekedjünk, mint amilyen ivóvizet nyerünk a Közegészségügyi Intézet „Jó ivóvíz" jelzéssel ellátott kút játból. A kútalapítvány nem jelent nagy megterhelést. Ha majd községeinkben sorra ássák a jó közkutakat, s a kúton emlékként ott jog állni az alapítók neve, akkor ezek a kútalapítványok lesznek az útjelzők, melyek hirdetni fogják a falvak egészségét, népünk fizikai erejének megújhodását, élettartamának meghosszabbítását. Dr. Kertész János. KÜLPOLITIKA Magyarország — Olaszország — Anglia A becsület politikája az okosság politikája is. Ha egyáltalán vannak kishitűek és sötéten látók, akik Magyarország genfi állásfoglalásában elkövetkezendő veszedelmek csiráit fedezik fel, azok nem, vagy legalább is félreismerik azokat a magasabb erkölcsi törvényszerűségeket, amelyek a történelem és a nemzetek életében érvényesülnek. Nem tehettünk mást. ezt kellett cselekednünk: nyíltan, férfiasan, őszintén, minden fenntartás nélkül Olaszország mellé állni. Nálunk igen hamar felednek az emberek. 1927 április 5-e még nincs olyan messze, hogy az emlékezés sugárkévéje ne érne odáig. Mi történt ekkor a római Chigi-palotájban? Mussolini és Bethlen István gróf ezen a napon írták alá az olasz-magyar barátsági és döntőbírósági szerződést és ekkor pattant le testünkről az az acélgyűrű, a teljes külpolitikai elszigeteltednek az a Nessus-inge, amelyben 8 hosszú éven át tarottak bennünket fogva ellenségeink. Magyarország egyszerre a napfényre jutott és Itália azúrkék ege volt az, amely rávetette fényét erre az új, nagy magyar európai elindulásra. De tekintsünk még hátrább. Menjünk néhány évvel még jobban vissza az időben. 1921 október havában Velencében ugyancsak Bethlen István gróf írt alá egy másik szerződést Schober osztrák kancellárral, 22