Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A Carnegie-alapitvány és magyar kapcsolatai 2. [r.]

Sven Hédin Sven Hédin, a világhírű Ázsia-kutató Pesten járt és nagy éideklödés mellett előadást tartott a Tiszti Ka­szinóban, majd a Vigadóban. Korát, meghazudtoló fia­talos frissességgel állt előttünk, és miközben szavainak egyszerű közvetlensége mögül legutóbbi, nyolc észten dön át folytatott útjának veszedelmei, viszontagságai és felfedezéseinek megdöbbentően érdekes résziéiI i bontakoztak ki. csodálattal figyeltük alig deresedő fe­jét, élénk, fiatalos tekintetét. .">(> éves kutatói múltjába bele nem rokkant alakját és rugalmas szellemét, mely még mindig teljes érdeklődéssel csüng élete munká­jának színhelyén, hova most is visszavágyik. A kitartásnak és igazi elhivatottságnak megtestesü­lése elevenedik meg előttünk őbenne, aki 50 é'vve! ez­előtt, alig 18 évvel vállain, kitűnő nyelvtudással, szí­vós egészséggel, de úgyszólván anyagi eszközök nél­kül vágott neki e!*ő ázsiai útjának, hogy távolabbi céljai érdekében egyelőre mint tanító működjék Baku­ban. De' az utazás láza nem sokáig hagyta nyugodni, hamarosan elindult Perzsiába, alig 300 rubellel a zse­bében. Bagdadban el is fogyott a pénze, de a véletlen szerencse kimen'ette a bajból és ettől kezdve egy fél évszázadon át lankadatlan energiával az utak egész láncolatát tette níeg, élete kockáztatásával gazdagí­totta a tudományt, míg végül sor került legutóbbi út­jára, mely méreteiben minden eddigit felülmúlt és nem kevesebb mint 2 millió svéd koronát emésztett fel 28 tudósból 75 szolgából, számos autóból és teher­autóból állt az expedíció, mely 8 éven át nyomozott Ázsia belesjében. A kínai kormányzat kérte 1927-ben Sven Hedint. hogy próbálja felkutatni a Pekingből Urmchiba vezető legrövidebb útvonalat, melyet autók számára járhatóvá lehetne tenni és amely a tervezett berlin—shanghai-i útnak jelentékeny részét képezné. A feladat nem volt könnyű, mert az expedíciónak minduntalan olyan zavaró incidenseket kellett átélnie, melyek könnyen végzeteikké válhattak volna. Sinkiang tartományban katonák támadták meg az e\ pediciót és annak tagjai közül többeket elfogtak. Sze­rencséjükre Ma-Chung-Yin, a tartomány kormányzója, jóindulattal viseltetett iránluk, bár meglehetősen érez tette velük, hogy kj vannak neki szolgáltatva. Koila városában aztán eddig nem tapasztaP borzalmakat kel lett átélniök. mert ellentétben az eddigi kíméletes bá­násmóddal, itt az emberrablás, a levegőből való bom­bázás, éjszakai rajtaütések sem tartoztak a ritkaságok közé. Hosszú fogság után végre sikerült megun nekii'. niök. de sajnos, ez a szabadulás nem volt végérvényes A tartományban ugyanis állandó zavargások dúllak éí Ma generális serege serege vereséget szenvedett SberiL­Shi-Tsai katonáitól. Ekkor az expedíció ismét hosszan tartó fogságba esett és négy hónapon át ki sem moz­dulhatott Umurcht városából. Végre mégis sikerült el­émiök, hogy Sheng-Shi-Tsati útlevelet állítson ki szá­mukra, amellyel elhagyhassák a tartományt. Sheng-Shi Tsai figyelmeztette őket, hogy ne délfelé vegyék útju­kat, mert a határszélen csatározásoknak és fosztoga*,': soknak lehetnek kitéve, hanem térjenek vissza a Góbin keresztül, ugyanarra, amerre jöttek. A felfedezések ér dekét azonban sehogyan sem szolgálta ez az ajánlat és az expedíció a figyelmeztetés ellenére is Khansu és Shensi felé vette útját és Hami, majd Anhsi érintés' vei haladt délre a kultúrált Kína felé. Budapesten Anhsi városának említésekor Sven Hédin meleg han­gon emlékezett meg Széchenyi Béla grófról és Lóczy La?Ósról, a. híres magyar utazókról, -kiknek az ázsiai kutatások során szerzett érdemeit méltatta. Aztán is­mertette az u ázásnak hátralévő részét, mely arány­lag nyugodtan folyt le. Igaz. hogy az autók többször elakadtak a süppedős homokban, aől helyenkinl olyan úton is haladtak, mely az évszázadok folyamán két méter mélyen vágódott be a talajba, de fosztogatóknak vagy csatározó katona­szökevényeknek nyomát sem látták az utazók. Midőn Sau-Tao-Kou városka romjaihoz értek, megdöbbentette likét az az irtózatos szegénység, amely ezen a vidéken az egyre gyérülő lakosságot sújtja. Az a néhány emb^r. akivel beszéltek, panaszkodott, hogy a kormányzat el­hanyagolja a lakosságot, hogy ennélfogva sokan ki­vándorolnak és hogy az elnéptelenedés legfőbb oka a lelkiismeretlen generálisok erőszakoskodása, amelh l kényszerítőt az embereket, hogy csapatjaikba álljanak. Nyolc évi nehéz vándorlás után végre visszatért az expedíció a kulturált világba. Sven Hédin ötven éves kutatásai közben többször érintette azokat az útvonalakat, amelyeken régen Marco P o 1 o. a középkori nagy kutató haladt. Bo­lyongásai és megfigyelései során sikerült megoldania a T a r i in folyó és a Lob-nor rejtélyét is. Ezek sze­rinte a világ legkülönösebb vizei, mert a Tarin az -v­szakok változása szerint hol eltűnik a homokban, hol ismét felbukkan, a Lobénor pedig egy hajdani hatalmas vándortó sós ingoványokból álló maradványa. A sza zadok folyamán ez a csodálatos tó, amelybe a Tarim torkollik, északról dél felé, majd ismét észak felé ván­dorolt, úgyhogy pontos földrajzi fekvését mindig új^ól és újból meg kellett állapítani és a térképet eszerint ki igazítani. Miközben ezeknek a problémáknak megoldását kutatta, őskori karavánutak nyomára akadt Sven Hé­din, amely utak Krisztus előtti időkből származhatnak és amelyek akkoriban valószínűleg termő vidékek é= emberi lakóhelyek, városok mentén vezettek, míg a homoktenger az idők folyamán annyira előre nem nvo mult. hogy kiszorította a vegetációt és az emberi éle­tet. A száraz éghajlat folytán épségben, sőt olvasható állapotban maradtak az itt talált kínai kéziratok, ame­lyek Krisztus születési körüli időkre utalnak. Tibeti útja alkálimnál megtalálta Sven Hédin a/. Indus és Bramaputra forrásvidékeit és feltérképezte a Himájája mögött húzódó hegyrendszert, amelyet edd:^ egyszerűen Transhimalájának hívtak, de amelyet az an­golok az ö kiszteletére Hédin hegységnek neveztek el. Ha ilymódon régebbi útjainak főbb eredményeit is összegezzük, megállaipithatjuk, hogy ezekkel egyenran­gúan jelentős legutóbbi útjának felfedezése, mert sike­rült megtalálnia azt az útvonalat, mely a jelenlegi négy­éi fél hónapig tartó út helyett 10 nap alatt lesz meg­tehető, ha autók számára megfelelően kiépítik. Ezáltal nagy lépéssel haladt előre a Góbin át építendő német­kínai útvonal tervének megvalósíthatasa. Ezenkívül a tudomány többi ágai is bőséges anyaggal gazdagodtak, mert a résztvevő tudósok meteorológiai, etnográfiai, sőt prehisztorikus megfigyeléseket is tettek, amelyek­nek feldolgozásával azonban még nem készültek el. Ez a munka hosszú éveket igényel. F. L., A. 47

Next

/
Thumbnails
Contents