Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Politikai eszmék és a falu

beszédében állította mély meggyőződéssel: „E nép nem mástól vészen inspirációt, e nép önmaga az inspiráció kimondhatatlan forrása." A nép valóságban csak érzelmileg reagált s aránylag nem nagy részében. A tömegek öntudatlanok. Már ekkor megfigyelhetjük a nagy különbséget egyes vidékek s különböző faluk között. A század második felében látjuk jelentkezni a politikai élet s a falu közelebbi kapcsolatának kezdeteit. A kiegyezés után a Kossuthtal összeköttetésben álló csoportok által szervezett „demokrata körök" mozgalmaiban vannak politikai jellemzők. Tulajdonképen azonban ez is elszigetelt jelenség. A századvégi függetlenségi gondolkozás népszerű uralma érintkezést keresett különösen az Alföld nagy faluival. Az ezzel összefüggésben alakult negyvennyolcas és Kossuth-körök a közjogi radikalizmus leérkező hatása alatt állottak, szociális tartalom nélkül. Ezek a sokhelyt ma is fennálló körök már nem képviselnek politikai nézetet. A nép nagy tömegénél még az ilyen hatások is alig szerepeltek, amint a meginduló agrármozgalmak nem voltak általános jelentőségűek. Nem kiemelkedő pontokat kell egyedül figyelnünk, hanem a népi réteg egészét. S így tekintve a magyar falu, bár benne van a politikai élet keretei közt, lényegét nézve politikailag még mindkj kötetlen s Öntudatlan. Ezzel jutunk el a háború s a forradalom élményén át a falu mai állapotáig, melyet szociográfiai módszerrel lehetne megrajzolnunk. A művelődési falukutatás arra az eredményre jut, hogy a falu ma is elszigetelt egység, melyet járatlan területek szinte gyepümódra vesznek körül. Helyzete abból a történeti útból érthető, melyen át a Berzeviczy jellemezte diffidenciától mai, még mindig passzív és elhagyott voltáig jutott. A tájékozatlanság, az iniciativa hiánya jellemzi a falu ktdtúrállapotát, így politikai kapcsolatait is. A faluhoz közeledtek s közelednek a politikai eszmék, de nem ragadják meg belső egészében. A bolsevizmus a magyar falu ellenállásán, konzervatív erején bukott meg nálunk. Aktív erejű, öntudatos politikai meggyőződésig azonban semmi irányban nem jutott még. Pedig a magyar falu jelleme tulajdonképpen nem passzív. A fejlődésképes iniciativa megvan benne, de még nem azon a fokon, hogy irányvételre képes legyen. Az érdeklődés megvan, sőt' a közügyek, a nemzet sorsa állandó beszélgetési téma minden összejöveteli alkalomnál, gazdakörökben, kovácsmühelyben, vaay akár a szomszéddal való eszmecserében. A politizálás a falu általános vonása, politikai kötöttséget azonban ez nem jelent. A falu politikai érdeklődésének két jellemző vonása van. Az egyik mindennapi életéből fakad, azokból a kérdésekből, melyek viszonyaikban érintik őket. Például a felsőbb hivatalos rendeleteket gyakran igen hosszan és részletesen megtárgyalják, különösen gazdasági ügyekben. Ennek oka, hogy nehezen érthetőek, sok vitára s különböző magyarázatokra adnak alkalmat. Ilyen kérdés a gazdavédelem, a Faksz, sok vidéken a földreform, melyet általában megoldatlannak éreznek és a maguk látóköre szerint fejtegetnek. Egy szoboszlókörnyéki öreg gulyás mondta: — Megvan a módja annak a földreformnak is. Aki felmenteti magát a háborúból, az a birtokából egy részt a szegény embernek ad. Mert az élete mindenkinek egyformán kedves, érte mindenki szívesen adna ötven holdból mondjuk kettőt. Politikai eszméktől független gondolatok ezek, s inkább azt mutatják, hogy a háború minden tekintetben óriási élménye volt a falunak. A politikai jellegű érdeklődés tehát részben egy réteg, vagy egy család mindennapi életét, akadályait, bajait, vagy reményeit világítja meg. Abból ered, hogy a hivatalos vezetés érinti a fakít, melynek az adminisztráció, a szabályrendeletek előtte ismeretlen és útvesztőkkel teli világán éppúgy nincs áttekintése, mint az irodalom terén. A másik vonás, mely elvi politikummal szintén nem mutat semmi kapcsolatot, általános térre vezet. Kevéssé konkrét tényekhez, inkább nagy közösségek fogalmához fűződik. Ilyen egyrészt a nemzet egésze, méhnek állapotát, vagy amint mindenütt megegyező kifejezéssel mondják, az „ország sorsát" nagyon szeretik megtárgyalni. A másik általános fogalom az, melyet a falu a „szegény ember" vagy a „szegény nép" nevével jelöl. S ezzel nem az osztálykülönbség érzését fejezi ki. Érti rajta némi szomorú beismeréssel önmagát, saját állapotát, történeti útját, amint mi kifejezhetjük: anyagi és lelki kultúrsorsát. Ebben a „szegény" fogalomban nemcsak materiális meghatározás van. Jelöli inkább a tájékozatlanság és idegen elszigeteltség önkéntelen megérzését. E két vonásban felismerhetjük a nemzeti öntudat és szociális gondolkozás első kezdeteit. Ezeket erősítik a falu történeti emlékezése helyenként, mint a Hajdúság Bocskayhoz fűződő emlékezése, az alföldi nagy faluk Kossuth-tisztelete. A közvéleményben szokott politikai általánosítások nem állanak meg egészen a tiszai és dunántúli népről. A Dunántúl sokszor hallunk keserű hangokat egykori idegen királyaink ellen. Ez éppúgy általánosságban mozgó nézet, mint amit egy alföldi juhász fejezett ki: — Olyanok a népek király nélkül, mint a nyájam nélkülem. Mindezek a vonások a maguk alkalomszerű, vagj általános jellegével jelentenek közhasználati szóval politizálást, de politikai kapcsolatot nem. Külső megtekintés valóban azt mutatja, hogy a faluk a pártok közt megoszlanak. Ez azonban körülbelül csak látszat, mert a falu mai kidtánillapota alig képes önálló nézetekre, így politikai döntésre sem. Á falu és a parlamenti pártok közt alkotmányunk értelmében van kapcsolat, mely azonban mélyebb jelentéssel a falu egészére nézve nem bír. Vidékek és faluk közt, mint minden más téren, úgy itt is igen nagy az eltérés, a magyar falu sok változatát néni lehet és nem is szabad uniformizálni. Egyes helyeken, különösen ott, ahová a mult század óta érkeztek már politikai hatások, sokkal erősebb ez a kapcsolat, mint másutt. A pártsajtó szerepe nagyon kevés, bizalmatlanul fogadják: „Levélnek nem hiszek" — mondják Borsodban. A falu helyett ma is a hatóság gondolkodik. Egy dunántúli nagyol)!) falu különben igen érdeklődő lakossága kevés kivétellel nem tudta, hogy milyen párti képviselőt választott. A falu ismeri a pártok "nevét, legnagyobb részt anélkül, hogy azok tulajdonképeni irányával, nézetei tartalmával tisztában lenne. Igen nagy jelentősége van a függési viszonynak, melyben a falu a birtokossal, kincstárral érzi magát. Ha visszatérünk a kezdő gondolathoz, a politikai öntudat, a kezdeményező erő kérdéséhez, azt kell mondanunk, hogy a falu mai tájékozatlan különállásában mélvségesen rászorul Széchenyi kiművelési programm12