Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Országút

X „ORSZÁGÚT" Az „Országút" a mi utunk. Nemcsak lapcím, hanem cél, irány, törekvés is. Összefoglalása, szintézise mindannak, amit a magyar alkotmány fai fiatalság Deák Ferenc Társasága jónak, üdvösnek és sürgősen megvalósítandónak tart a magyarság, a nemzet,az ország érdekében. Valóban a kor szava és intelme veit, amely létrehívta ezt a Társaságot és vele együtt ezt a lapot. A megindulás, a tömörülés annak átérzéséböl fakadt, hogy nem lehet a megsértett jogrend nevében tiltakoznunk a külföld fórumai előtt hazánk megcsonkítása ésa megszállott területen élő véreink sanyargattatása ellen, ha itthon csak a látszata is él annak, hogy a magyar állami berendezkedésnek és a kormányzati életvitelnek nem a történeti alkotmány és a közszabadságok iránt való feltét len tisztelet az alapvető és uralkodó elve. Márpedig ez a látszat él. Amikor állandóan komoly. >öt hivatalos színezetű nyilatkozatok és törekvések igyekeznek elfogadtatni az egypártrendszer és vezéri uralom kizárólagosságának egyedül üdvözítő voltát, amikor egy tépett, csüggeteg és minden rétegében megfélemlített társadalom áll szemben egy párturalom gőgös és kíméletlen szervezeteivel, akkor hóra, merre fordulhatna az a fiatalság, amelynek eszménye a szctr bad lelkiismeret energiáin felépült államrend és a közgondolkodás puritánsága, ha nem Deák Ferenc szelleméhez és soha élőbb, soha dinamikusabb hagyományaihoz? Hova forduljunk mi, akik aggódva látjuk, hogy a magvar sorsot egyre szűkebb pályára szorítják nemcsak külső, hanem belső kényszerűségek is és hogy azok , akik ma új magyar stílust hirdetnek és új magyar típust akarnak teremteni, idegen istenek oltárán áldoznak? Ez a folyóirat és ez a Társaság Deák Ferenc eszméinek akar szerény szószólója lenni. Alkotmányt teremtő és alkotmányt védő egyéniségének és hagyományainak kultuszát kívánja szolgálni. Eszközeink szerények. Ismerjük a nehézségeket, amelyeket le kell bírnunk, de elhatározásunk szilárd, megalkuvást nem ismerő. Mindig harcolni, a küzdelmet soha abba nem hagyni. Még ha a bukásból, az elesettségből is kell újra felemelkedni. Ez a mi jelszavunk, ez a hitvallásunk, amellyel a, Deák Ferenc útját járjuk. Mert ő volt hirdetője ennek a nagy történeti elvnek a 4í)-es szomorúöszszeomlás után, ő kezdte, mindig újra, meg újra az alkotmányos harcot az abszolútizmussal, mindig fokozottabb erővel, lankadatlanul, a balsikerek miatt soha nem csüggedve. És az általa képviselt nagy magyar gondolat végül is diadalt aratott és áldásosán megtermékenyítette egy ~rl milliós monarchia életét. Hogy ezt a nagy magyar gondolatot egy világromlás megállította és visszavetette európai karrierjében? Ez kegyetlen és szomorú valóság, de az volt a szabadságharc leveretése és Magyarországnak osztrák örökös tartománnyá való lefokozása is. De íme itt áll előttünk a deákferenci példa és tanítás, amely az új helyzetben megszabja kötelességeinket és kijelöli azok pályáját: tiszta alkotmányos eszközökkel és olyan irányban keresni a nagy magyar kibontakozást, amely megfelel a dunavölgyi gazdasági és politikai erők (gyensúlyi helyzetének. Igaz. a feladat ma sokkal bonyolultabb, a harc nehezebb, talán hosszabb lejáratú is, de éppen azért kell teljes lélekkel vállalnia ennek a nemzedéknek, a magyar alkotmányhű fiatalságnak, amely erőinek és történelmi optimizmusának teljes birtokában van és nem kell egy összeomlott mult haragos árnyképeivel viaskodnia. Mi alázatos, hívő lélekkel vállaljuk ezt a harcot a magyar sorsfordulatért. A nehéz, áldozatos munka meg fogja teremni gyümölcseit. Annál is inkább bízunk ebben, mert a nagy világdráma, amelynek bizonyára legmélyebben sújtott tragikus hőse Magyarország, még ne ért véget. Túl a békeszerződéseken és túl a tria-