Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1915 (6. évfolyam, 42. szám)

1915 / 42. szám - A Pp. és a járásbíróságok. - Irta: dr. Degré Miklós curiai biró, a budapesti központi kir. járásbiróság vezetője - Az új polgári perrendtartás és felsőbíróságaink. Írta: dr. Kovács Marczell, budapesti kir. itélőtáblai bíró

325 kiszolgáltatását irányadónak s legyünk most, a kezdett nehézségei között annak tudatában, hogy a legbölcsebben megalkotott törvény is elsorvad, ha azt a gyakorlati éleibe való átültetésénél a részvétlenség és közöny dere érinti, ellenben életerős és fejlődésképes lesz, ha azt a lelkesedés és ügyszerelet melegével vesszük körül. A szemeink elő'l lezajló világháború számtalan nagy tanulságából pedig jegyezzük meg magunk számára azt a legjelentősebbet, hogy az emberi munka és kötelességteljesítés valódi határa igen messze van attól, a hova a békés idők elpuhult felfogása azt helyezni szokta s hogy végleges győzelmet csak az a nemzet fog aratni, a melynek polgárai a nagy küzdelemből értékes és megőrzendő zsákmány gyanánt ezt a tanulságot viszik magukkal a polgári életbe. X. A Pp. és a járásbíróságok. Irta : dr. Degré Miklós curiai biró, a budapesti központi kir. járásbíróság vezetője. A törvényszékek és felsőbb bíróságok előtti eljáráshoz viszonyítva, a Pp. a járásbíróságok előtti eddigi eljárási érinti legkevésbbé. Mert a Pp. alapelvei lényegileg azonosak az eddig érvényben volt S. E. alapelveivel. A gyakorlatban kiválóan bevált ez a törvény pedig, két évtized alatt erősen átment a jogászoknak, de kivált a járásbíróság bíráinak vérébe. Éppen azért a járásbíróságok bírái ma aránylag a legkevesebb nehézséggel küzdenek. A kezdet nehézségeit ők érzik legkevésbbé. Ezzel természetesen nincsen az mondva, hogy az új eljárás a járásbíróság előtti eljárást is nagyon sok ponton ne érintené, és hogy e járásbíróság bírái nem állnának sok tekintetben új feladatok elölt. Hogy egyebet ne említsek: a birói illetékesség szabályozása egész új alapokra van fektetve. És ebben a tekintetben a kitűző bírákra hárul igen fontos feladat. Az illetékesség ugyanis hivatalból lévén vizsgálandó*, a kitűzéskor kell ezzel a kérdéssel foglalkozni. Már az első napok tapasztalatai is beigazolták, mily rendkívüli fontossággal bir az, hogy az erre hivatott bírák működésüknek eme részét komolyan vegyék és hivatásuk magaslatán legyenek. Az első napok tapasztalatai beigazolják ugyanis, miszerint igen nagy ama keresetek száma, a melyek illetékesség hiánya miatt visszautasítandók. Már pedig a bíróságot szükségtelen munkatöbblettel —, a felet költségtöbblettel terheli az, ha az ily keresetek tárgyalásra bocsáttatnak és tárgyaláson kell a birói illetékesség kérdésével foglalkozni. Új feladatok elé állítja a járásbíróságok biráit a váltó hatáskörrel történt felruházás. Hogy az ez által a járásbíróságra háramló munkateher mi lesz, azt előre megállapítani nehéz. Mert az eddigi tapasztalatok alapján ki lehet számítani a váltóügyek várható mennyiségét. Ámde, hogy a perek szóbeli tárgyalása mennyi munkatöbbletet jelent; azt a jövő fogja megmutatni. Az életbeléptetést követő első napokban igen kevés volt a beérkező váltókeresetek száma. Feltűnő jelenség azonban, hogy ezek túlnyomó része meghagyás kibocsájtásával elintézhető nem volt. A beérkezett keresetek jelentékeny részét tárgyalásra kelleti utalni. Ilyen körülmények között szerencsének mondható, hogy kevés a beérkező váltókeresetek száma. Mert ha a keresetek tömegesebben éheznének s azok az eddigihez hasonló arányban volnának lárgyáa utalandók; ebből a járásbíróságok biráira rendkívül nagy munkatöbblet háramlanék. A Pp. gyakorlati alkalmazása körül már az életbeléptetést követő első napokban merültek lel kontroverz kérdések. így a 133. §-ban foglalt ama rendelkezésből, mely szerint a tél a birtokában levő okiratol a kereset első példányához eredetiben, a többi példányokhoz pedig egyszerű másolatban köteles csatolni, több biró azt a következtetést vonta le, hogy a kereset másod és harmad példányához az ügyvédi meghatalmazást is egyszerű másolatban csatolni kell. Ezt a felfogást támogatja a 133. §-hoz fűzölt miniszteri indokolás is. Mégis a kitűzésre hivatott birák többsége az ellenkező álláspontra hajlik. Abból indulván ki ugyanis, hogy a meghatalmazásnak másolatban való csatolása teljesen czéltalan és a kereseteknek ebből a czélból hiány-pótlás végett való visszaadása ok nélküli zaklatást jeleni a félre nézve: e másolatokat be nem követelik. A budapesti központi kir. járásbíróságnál, úgy látszik ez a gyakorlat tog kifejlődni. Véleményeltérés merült tel, a 296. §. ama rendelkezésének értelmezése tekintetében, hogy a kellően megidézett tanul az elmaradásával okozott költség viselésében el kell marasztalni. Az a nézet alakult ki, hogy itt a törvény parancsolólag rendelkezvén, a költségben való marasztalás a tél kérelmére való tekintet nélkül eszközlendő és azt csak abban az esetben lehet mellőzni, ha felek ezt kifejezetten kérik, illetőleg lemondanak a költség megtérítése iránti igényről. A marasztalás nem az érdemleges ítéletben történik, hanem az újabb tárgyalási határnap kitűzése iránt rendelkező végzésben (299. §. 3. bek.). Ebben a végzésben kell intézkedni az iránt, hogy felek mindegyike részére mennyi költséget köteles az illető tanú megfizetni. Vita tárgyát képezte, hogy a községi bíróságtól a járásbíróság elé vitt ügyekben van-e helye annak, hogy a járásbíróság előtti képviseltetés következtében felmerült költségtöbblet, az ellenfél terhére megítéltessék. E vitát azonban eldönti magának a törvénynek a szövege. A 764. §. ugyanis taxatíve felsorolja a járásbirósági szabályoktól való eltéréseket. Miután pedig ebben a taxáimban perköltségről szó nincsen: nyilvánvaló, hogy e tekintetben a XVI. fejezetben foglalt rendelkezések nyernek alkalmazást. Képviseltelés által felmerülő költségben tehát a pervesztes felet épp úgy lehet marasztalni, mint járásbíróság előtti más ügyekben. A járásbirósági hatáskörbe utalt perenkívüli ügyek közül előreláthatólag az okirat megsemmisítések, kivált pedig az elmebetegek megvizsgálása iránti eljárás (1912. évi MV. t.-cz. 19. §.) fog a járásbíróságokra fokozottabb munkaterhét róni. Az első napok tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy ez a munkateher nagyobb lesz, mint előre látható lett volna. ^ Az új polgári perrendtartás és [elsőbíróságaink. írla: dr. Kovács Marczell, budapesti kir. ilélőtáblai biró. A f. é\i január hó 1-sején életbe lépeti új Pp. a peres eljárást és ítélkezést gyökeresen át fogja alakítani. A járásbíróságok működését a reform kevésbé érinti; ezeknél a szóbeli eljárás alapjában nem változik; inkább csak bizonyos munkatöbbletről van szó, melj főleg az értékhatár felemeléséből, a nagy részben oda terelt váltóügyekből és a központi járásbíróságoknak telekkönyvi halósággal való felruházásából keletkezik. A törvényszékek mint felebbezési bíróságok eljárásában eddig is a szóbeliség dominált, és így nincs okunk abban kételkedni, hogy — a tanácsok helyes beosztása és különösen a tanácsvezetők gondos megválasztása mellett — az elsőfokú szóbeli eljárás meghonosodása ott sem fog nehézségeket okozni. A felsőbíróságoknál ellenben a reform, ha nem is nagyobb jelentőségű, mint a törvényszékeknél, de mélyebbre haló újítás jellegével bír. A felsőbíróságok polgári tanácsai eddig — az aránylag kisebb számú felülvizsgálati bíráktól eltekintve — íőleg a rendes perek, végrehajtási, leiekkönyvi és hagyatéki ügyek másod-illetve harmadfokú ellátásával foglalkoztak. Az ügyeket kizárólag a felterjesztett iratok és a referens előadása alapján, elvileg megengedett, de a gyakorlatban meg nem valósult nyilvánosság mellett, és a nóvumok kizárásával intézték el. Most a kir. ítélőtáblák a telekkönyvi, hagyatéki és- végrehajtási ügyektől — rövid átmeneti idő letelte után — felszabadulnak; de ezzel szemben más nehézségekkel kell megküzdeni. A felsőbíróságoknál még folyamatban levő rendes perekben, valamint a törvényszékeknél 1914 deczember 31-ikéig bezárólag folya-