Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 40. szám

V- évfolyam. Budapest, 1914 november 20. 40. szám. AZ ORSZÁGOS BÍRÓI ÉS ÜGYÉSZI EGYESÜLET FELELŐS SZERKESZTŐ Or. LÁNYI AZ EGYESÜLET TITKÁR £««>« HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE KIADÓTULAJDONOS AZ ÜRSZ. BÍRÓI ÉS ÜGYÉSZI EGYESÜLET Szerkesztőség : I. Ráth György-u. 20. sz. Kiadóhivatal: IV. Egyetem-utcza 4. sz. Megjelen évenkint legalább tízszer. Előfizetési dtj : Egész évre 4 korona. Az egyesület tagjainak ingyen jár A nagy idők hatása. Töpörödött öreg anyóka tipeg fel és alá az elzárt Lánczhíd előtt. Bizonjos elhatározásába került, míg a járó-kelők közül engem kiragadva, hamisítatlan salzburgi dialektussal megszólított, hogy miként is juthatna át a túlsó budai oldalra. — Hát bizony anyám, ezen a hídon nem mehetünk át, de van még egynéhány hidunk, a mely szintén Budára vezet. Különben hová készül Budán, anyám? Beszkető kézzel kaparászta ki elhasznált bugyellárisát s abból olyan figyelemmel, mini egy százas bankót, húzott ki egy czédulát. A papíron hibátlan magyar írással a birói és ügyészi egyesület internátusa volt megjelölve. — Tyüh, az áldóját, anyám, mit keres maga ott? Hát a fia fekszik nálunk, Sambor mellett sebesült meg, meg kell látogatnia. — Na jöjjön anyám, elvezetem én magát, ha csak az kell. Szegény öreg asszony alig mert leülni propellerünknek elhasznált ülésén s a karján tartott kis kosarát egy világért le nem tette volna. — Hát aztán mit visz anyám a kosarában ? Féltő gonddal hajtotta hátra a kendőt s boldog mosolylyal nézte a kosárban lévő almát. Az alma zöld volt és kevéssé kínálkozó. Szinte összefutott a víz a számban a savanyúsága gondolatára. Bántott és sértett a dolog. A birói és ügyészi egyesület internátusába visznek almát a sebesülteknek ! Némi henczegés volt hangomban, mikor rászóltam az anyókára: Ugyan mit czipekedik ilyen semmiségekkel, a fia nálunk nem ilyen almái eszik. Azt a feleletet, a mit az anyóka adott, kénytelen vagyok eredeti nyelvén leírni. Szinte ijedten és szelíd bocsánatkéréssel mondotta: — Wissen's, gná' Herr, die sind aber von daliám! Erre az egyszerű szóra az egyszerű asszony szájából fény és meleg árasztotta el a kis propeller sötét kamráját. Láttam a hegyoldalt, éreztem a föld tavaszi szagát, a virágba borult kökényt, a millió rózsaszín virággal borított almafát, láttam alatta egy szőke sváb fiút, kalap nélkül, a haja tele rózsaszín szirommal, mosolyogva végezte munkáját a köves földön s boldogságtól ittasan tekintett fel néha-néha a millió virág közé; és láttam a júliusi napot forrón letűzni a tarlóra, a melyen «tikkadt szöcskenyájak legelésznek)), az üres, koczogó kocsit egy barna legény, egy magyar fiú fütyörészve hajtotta s a dús keresztek láttára édes megelégedéssel vette ki a bőrszivart a lajblija zsebéből; és hirtelen ott állottam a Jungferstiegen, szembe az Alster hídjával és két német fiú kaczagó versenyét néztem, melyikük tudja a csónakot félkézzel hajtani az imádott vizén. És összelolyt előttem a virág, a kalász, a víz, a napsugár, az édes otthon, az ezer és ezer semmiség, a mely egy világot alkot, itéreztem teljes egészében a parancsot ((faragott képet belőlem ne csinálj)). Meghatottan néztem az öreg anyóka kezét, a mint féltő aggolommal szorította kendőjét a kosárra. A viszontlátást nem zavartam. Egy negyedóra múlva mentem a kórterembe, az anyóka olt ült fia ágya szélén s a mi csokoládéval, egyiptomi czigaretlával és hámozott Jonathán-szelettel elkényeztetett sváb fiúnk szinte lázas mohósággal falta magába a zöld alma csutkáját. Ez a háború, ez^a borzasztó háború felkeltette a kötelességtudást, a szigorúságot, az erős önkriiikát saját magunkkal szemben ; a szövetkezés pedig a szeretetet váltotta ki, a bizalmat, a gyengédséget másokkal és mások hibáival szemben. Ez a háború, ez a borzasztó háború tisztító hatással lesz és kell hogy legyen egész társadalmunkra. Át fogjuk érezni teljes egészében a parancsot, hogy a lelkünkben, a szívünkben, minden porczikánkban legyen meg a haza képe ; munkánkban, érzésünkben, minden gondolatunkban érvényesüljön a szeretet halalma, de a nyelvünkre e szent fogadalmat sohase vegyük. Az erős önkritika magunkkal és a gyöngédség másokkal szemben a birói és ügyészi karnak első és fő kötelessége. Az az ember, a ki nem érzi át minden pillanatban, minden perczben saját gyarlóságát, gyengeségét, a ki nem érzi azt, hogy tanulnia, sokat kell tanulnia nem élvezetből, hanem mert embertársai jóléte függ tudásától, ne tartson számot a biró és ügyész nevére. Az az ember, a ki nem érzi át a szegény, földhöz ragadt tót vagy oláh ember lelki fájdalmát, a mikor panaszt tesz a biró előtt, nem méltó a birói palástra. És legyünk igazságosak, eddig ennek némi híja volt. Nem a karban volt a hiba, hanem a társadalomban, a melybe gyökerünk belenyúlt. Mert bizonyos nagy házban üres betűt rágtak órákon és napokon át, tudomásul vettük, hogy mi vagyunk a «par excellence» jogász nemzet. S e melleit néha megfeledkeztünk, hogy ez az epitheton bizonyos kötelességet ró ránk, hogy az epitheion mellett dolgoznunk kell és sokat, nagyon sokat tanulni. Élveztük a magunk énjét, erősek voltunk abban a tudatban, hogy mi kik és mik vagyunk! Ezentúl ezt a «nagy érzésl» engedjük át azoknak, a kiket illet, mi pedig — minden kishitűség nélkül — lássuk át a magunk hibáit is, azt a sok, sok hiányzó erényi, a mely az egyént erőssé és kiválóvá tenni képes. Egy nagy, egy óriási érzés reszketett végig a Kárpátoktól az Adriáig. Töltse be ez érzés az iskolát, a melyben arra nevelik a nemzeteket, a mire a gondviselés predesztinálta. Dr. Nilsche Győző. A beszterczebányai osztály működése. A beszterczebányai osztály dr. Bépászky Béla kir. kúriai biró, törvényszéki elnök elnöklete alatt újjáalakult. Bészletes programmot az osztály még nem adott, de biztosította az igazgatóságot, hogy egyesületünk czéljait a legnagyobb lelkesedéssel fogja előmozdítani. S hogy a szavakat nyomon követi a tett, arra nézve az osztály legott követésre méltó példát szolgáltatott. Beszterczebányán is nagy hátralékok voltak a tagdíjak befizetése körül, azonban az új és erélyes vezetés e hátralékok legnagyobb részét — közlük igen sok 2 — 3 esztendős hátralékot is — pár nap alatt behajtotta s a többinek bt hajtását a legközelebbi időre kilátásba helyezte. Ebből látszik, hogy csakis az oszlályok vezetőjének erélyes és agilis fellépése szükséges és rövid idő alatt segíteni lehet egyesületi életünknek régi baján, a tagdíj-fizetés körül tanúsított határtalan nemtörődömségen. Üdvözöljük a beszterczebányai osztályt és sikert kívánunk működéséhez.