Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 23. szám - Előterjesztésünk a nyugdíjtörvény megsürgetése tárgyában

22fí áll elő, nem tartjuk indokoltnak azt, hogy az említett bizottság előtt csak azok tehessenek vizsgát, kik a m.-vásárhelyi vagy kolozsvári tábla területén legalább két évig folytattak gyakorlatot, mely teriilet szerinti megkülönböztetést annál kevésbé lehet helyesnek tartani, mert pl. a temesvári tábla egyik nagy részében is szintén az o. ptkv. van hatályban. Ezért nem tartjuk időszerűnek sem, hogy a jelen törvényben mintegy inczidentaliter ebben az irányban intézkedés télessék, mely okból azt véljük, hogy a 21. §. eíső bekezdésének második mondata kihagyandó és az eddigi állapot fenntartandó volna. 23. §.-hoz. E tj.-ban foglalt rendelkezéssel kapcsolatosan megfontolandónak véljük azt a kérdést, vajon nem lenne-e ajánlatos, hogy a vizsga két részletben tétessék le, mely rendelkezés indokát egyfelől a tárgyak nagy számában és az anyag nagyságában találná, de másfelől arra is kilátást nyújtana, hogy a vizsgára való alaposabb készültség volna elvárható és követelhető. 25. í<.-hoz. E §.-ban foglalt rendelkezések oda volnának módosítandók, hogy azok, kik az eddigi szabályok szerint csupán a gyakorlati birói vizsgához megkívánt feltételeknek lelelnek meg, a jelen törvény életbelépésétől számított hat éven belül ne a gyakorlati birói vizsgát, hanem a jelen törvény által rendszeresített vizsgát tehessék le, mert a törvénynek egyik intentiója az, hogy a birói állás a a vizsga tekintetében se legyen kisebb értékű, mint az ügyvédi, már pedig ha a javaslat rendelkezése fenntartatnék, épen az az állapot, melyet a törvény meg akar szüntetni, még hat évig fennmaradna. 27. §.-hoz. E i$.-ban foglalt rendelkezésre az egyesület már ismételten kifejezést adott álláspontjának, mely szerint öt évi birói (ügyészi) gyakorlat már magában véve a gyakorlati birói vizsgát tett birót is képesítse az ügyvédség gyakorolhatására, mely állásponthoz igen közel áll az, mi már törvényben is kifejezést nyert, hogy t. i. ki három évig birói hivatalt viselt kir. közjegyző lehessen. A mennyiben pedig az egyesületnek a fent jelzett álláspontja megvalósulásra nem számíthatna, akkor e £.-nak rendelkezései legalább is oda volnának módosítandók, hogy az, ki három éven át a kir. bíróságnál mint itélőbiró, vagy kir. ügyészségnél mint ügyész működött, azt vizsgára kell bocsátani, nem csak a mint ezt a javaslat rendeli, a 3. §. 2. pontjában megkívánt joggyakorlat kimutatása nélkül, hanem a jogtudorság megszerzése nélkül is. Tisztelettel az Országos Birói és Ügyészi Egyesület. Kiküldetési díjak után nyugtabélyeg nem jár. A bíróságok tagjai a pénzügyi hatóságok által sokat vannak zaklatva, a midőn polgári ügyekben kiküldetések alkalmával a bírótól és a jegyzőkönyvvezetőtől napidíjuk után a nyugtabélyegnek a jegyzőkönyvön való lerovását követelik és a bélyeg le nem rovása esetén leletet vesznek fel. Egy ilyen lelet felvétele, illetve kiszabása alkalmából a m. kir. közigazgatási bíróság 11,819/1911. p. sz. alatt hozott ítéletével kimondotta, hogy ily esetben az igazságügyi tisztviselők nyuglabélyeget leróni nem tartoznak. Előterjesztésünk a nyugdíjtörvény megsürgetése tárgyában. Nagyméltóságú Miniszterelnök Ur! Kegyelmes Urunk. Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület az állami tisztviselők országos egyesületével együtt a nyugdíjtörvény módosítása tárgyában egy évvel ezelőtt közös előterjesztéssel járult Nagyméltóságod ele. Hogy a tisztelettel alólírt egyesület az említett közös előterjesztés ügyet ezennel újból felveszi és Nagyméltóságodnak jóindulatú figyelmébe ajánlja, ennek indító oka főkép abban rejlik, hogy, a mint az*a közös előterjesztésben is ki volt fejtve, a 27 évvel ezelőtt megalkotott nyugdíjtörvény már annak megalkotásakor sem állott a helyzet magaslatán és a legszerényebb igények kielégítésére sem volt alkalmas, de a napról-napra fokozódó drágaság a helyzetet már majdnem elviselhetetlenné tette. A fent említett közös előterjesztésben a nyugdíjtörvénynek a legsürgősebb és legszükségesebb módosítást igénylő részei, valamint az egyes javasolt módosítások indokokkal együtt részletesen fel lévén sorolva, ezúttal azoknak ismétlésébe nem bocsátkozunk, hanem azokat úgy, a mint ott felhoztuk Nagyméltóságodnak nagybecsű figyelmébe ajánljuk. Mint a birói kart specziálisan érdeklő körülményeket azonban, mivel azok az említett közös előterjesztésben külön kiemelve nem voltak, bátorkodunk ezúttal tisztelettel a következőkben kiemelni. 1. A birói és ügyészi karnak a javadalmazás kérdésében felmerült igényei megfelelő módon csak úgy és akkor lesznek kielégíthetők, ha, a mint azt már más alkalommal is az igazságügyi kormányhoz intézett előterjesztéseinkben kiemeltük, visszaállítjuk a birói és ügyészi karnak az 1893. IV. törvénycz'kkel megszüntetett külön statusát és ha ennek folyományaként a birói és ügyészi kar különleges helyzetére való tekintettel külön szabályozzuk annak javadalmazása és nyugdíjigényeinek kérdéseit is. 2. A biró nyugdíj igényeinek megállapításánál szolgálati idejébe be volna számítandó bizonyos irányban az az idő, a melyen át a biró vagy ügyész esetleg ügyvédi gyakorlatot folytatott, feltéve, hogy állami szolgálati ideje legalább tíz esztendőt tesz ki. A mikor utóbbi időkben nem csak az érdekelt körök, hanem maguk a kormányok is az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek látják azt, hogy a birói kar megfelelő mértékben az ügyvédi karból egészíttessék ki, akkor szükséges mindazoknak a törvényes előfeltételeknek a megteremtése is. a melyek arra szolgálhatnak biztosítékul, hogy az ügyvédi karnak csakis jelesebb tagjai kerüljenek bele nagyobb arányokban kinevezés útján a birói karba. Egyik leghathatósabb előfeltétele ennek mindenesetre az volna, a mint ennek az ügyvédi országos kongressus és legújabban a budapesti ügyvédi kamara is ez évi jelentésében kifejezést adott, hogy az ügyvédi működés bizonyos arányban beszámíttassák a biró szolgálali éveibe; mert az ügyvédi karnak jelesebb tagjai rendszerint csak akkor lesznek hajlandók a minden esetre sokkalta nagyobb jövedelemmel járó ügyvédi pályáról a birói pályára lépni, ha legalább nyugdíjigényei tekintetében egy bizonyos előnyt nyújtanak nekik a birói pályán. 3. A korhatárra nézve pedig, ha ilyen fenntartandónak mutatkozik, az a tiszteletteljes javaslatunk, hogy az valamennyi biróra és ügyészre a 70-ik év betöltésével állapíttassák meg, de úgy hogy ezen kor elértével a biró hivatalból nyugalomba helyeztetik, kivételnek egyedül akkor lévén helye, ha a minisztertanács előterjesztésére királyi intézkedés folytán, hivatala folytatására felhívatik. Az ilykép hivatalában megtartott biró bármikor kérheti nyugdíjaztatását, akarata ellenére azonban csakis a fegyelmi bíróság határozata alapján nyugdíjazható. Az itt vázolt szabályozás feltétlenül szükséges a birói függetlenség biztosítására, mert a mostani állapot, mely szerint a Miniszter akaratától függ. hogy a korhatárt elért biró megmaradjon-e állásában vagy sem, egyenes negátiója a birói függetlenségnek. Egyetlen egy külföldi államban sincs a birói karra vonatkozólag a korhatár kérdése így szabályozva, mint nálunk. Végül még csak azt emelve ki, hogy tiszteletteljes javaslatunk szerint a nyugdíjtörvény módosítása alkalmával ki volna mondandó, hogy a megkezdett szolgálati év egésznek ; számítandó, a nyugdíjtörvényre vonatkozó tiszteletteljes előterjesztésünk ezúttal való befejezése előtt, az összes alkalmazottaknak és főkép egyesületünk tagjainak nehéz megélhetési viszonyaiból kifolyólag kénytelenek vagyunk még az alábbi kérdésre utalni. A drágasági és családi pótlék kérdésének minél előbbi megoldása ugyanis épen a birói és ügyészi kar tagjaira nézve nemcsak fontos, hanem elodázhatlan, mivel állásuknál fogva minden mellékkeresettől ki vannak zárva és így a folyton emelkedő drágaság káros hatását legjobban érzik és e drágaság helyzetüket már valóban elviselhetetlenné teszi. A drágasági és családi pótlék kérdésében az állami tisztviselők országos egyesülele már ismételten állá>t foglalt, annak részletesen megindokolt kifejezést is adott, mely állásfoglalási az országos birói és ügyészi egyesület teljesen magáévá telte és ezúttal főkép azért bátorkodik Nagyméllóságodnak nagybecsű figyelmét e kérdésre is lehívni, mivel e kérdés szabályozatlan volta a felhozott okból a bírói és ügyészi kar tagjait különösen sújtja. Hangsúlyozva végül, hogy nem egyesek magánérdekéből, hanem közérdekből véljük, úgy a nyugdíjtörvény módosítását, mint a drágasági és családi pótlék kérdését sürgősen és minden haladék nélkül megoldandónak, és bízva Nagyméltóságodnak és vezetése alatt működő kormánynak jóindulatú bölcs belátásában, tiszteletteljes előterjesztésünk teljesítését reméljük. Budapest, 1912 április 12. Igaz nagyrabecsüléssel és őszinte tisztelettel Országos Birói és Ügyészi Egyesület. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.