Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

215 De szívesen beismerem, hogy ez lehet kisérlel dolga, az is lehel, hogy |ól sikerül: nekem aggályom van. Azt a megtakarítást azonban, a melyet ő excellenliaja' a bírói erők kímélésénél a 6. §-ban tervez, a mikor a .jegyzőkel felruházza azzal a joggal, hogj birói határozatokat hozzanak, hogy önálló bírói cselckménveke't végezzenek, bocsánatot kérek, ezt már egyenesen az 1869 : IV. löryényczikknek a bírói hatalom gyakorlásán')! szóló intézkedésébe ütközőnek tekintem. Éu mindig úgy érteüem az 1869: IV t.-cz.-t, és az a korszak is, a mikor ezen* törvényt megalkották és éleiheléplették, mindig úgy értelmezte ezt a lörvénjt, hogj Magyarországon az igazságszolgállatást Ő lelsége a király nevében, Ő lelsége a király állal kinevezeti Imák gyakorolják. Ezen szerves törvény fennállása alatt és megváltoztatása nélkül — hiszen elvégre minden törvényt meg lehel változtatni — nem tudom elképzelni, hogyan lehel törvén)be iktatni egy olyan intézkedési, hogy az igazságügyminiszter felruháztat egyes jegyzőkei a birói jognak gyakoi lásáva'l: mert hiszen azt rsak mindenki tudja, hogy bir« i határozatokat hozni, önálló birói cselekmén}eket végezni, a/. Teljesen egyértelmű a birói hatalom gyakorlásával. A javaslatnak ezen intézkedése irhái, nézetem szerint, egyenesen sérelmes. (Úgy van! a középen.) Méltóságos főrendek! A birói függetlenségnek kellős értelme van. Egyik éneimé igaz az. hogy a bíró cselekvéseiben és ítélkezéseiben független legyen De van egy másik és talán még fontosabb értelme, hogy t. i. az a jogkereső fél abban a hitben, abban a tudatban és abban az érzésben legyen, hogy neki az igazságot egy független bíró szolgáltatja. (Úgy van ! Ügy van ! « középen <i jobb felől.) Az 1869: IV. tez.-nek, a mikor a birói függetlenséget törvénybe iklatla, az volt a czélzata, hogy a bírákat függetlenekké tegye. De nem csak ezért látta el a bírákat olyan aitribntumokkal, mint a királyi kinevezés, a huszonhat éves kor, a bírói eskü, az elinozdíthatallanság, az álhelyezhetetlenség, a felelősségnek birói oltalom alá helyezése; nem csak azért látta el őket ezen attribútumokkal, hanem azért is, hogy a jogkereső fél Magyarországon tudja azt, hogy igazsága olyan bírónak a kezében van, a ki teljesen független a halálomtól. Ezzel szemben mit tesz ez a javaslat? A javaslat sajátszerű kifejezéssel azt mondja, hogy az igazságügyminisztert felruházza és reméli, hogy ezek a kitüntetett jegyzők meg fognak felelni a várakozásnak. Bocsánatot kérek, de az ilyen miniszteri kitüntetés bírónál nem igen állja meg a helyét Ennek a 6. szakasznak egyik sarkalatos hibája főleg az, hogy még esak azt sem mondja meg. vájjon stabilis-e a megbizás vagy pedig azt a miniszter tetszése szerint — ha az a jegyző nem jól szolgába az igazságot, — visszavonhatja e. A törvényjavaslat indokolása — az én felfogásom szerint, érezve a dolognak gyenge oldalát — azt veti oda, hogy hiszen ezek a teendők vollaképen nem is birói teendők. Nem is szólok arról, hogy a szöveg önálló birói cselekvésről, birói határozatok hozásáról stb. beszél. Erről nem is szólok; de ő excellenliájának saját gyakorlati tudására apellálok, mint aki nagyon jól ismeri az igazságszolgáltatást. Olt vannak pl. az örökösödési ügyek, a hol a biró, most mír a jegyző, perre utasít; ott vannak a zárlatok, a zárgondnoki számadások ; olt vannak a sorrendek — és ezt különösen figyelmébe ajánlom ő excellenliájának — a hol a kincstárnak vannak rendkívül fontos érdekei és a hol az a jeg\ző mindenütt a jogok és kötelezettségek megszűnéséről fog határozni. Hát ez nem birói működés? Hiszen a fél a birói oltalmat fogja a jegyzőnél keresni és a jegyzői határozat garanlirozva lesz az állam minden hatalmi intézkedésével ép úgy, mint a birói. Én igazán mondhatom, nagy aggálylyal fogadtam a törvényjavaslat ezen intézkedését, de megnyugodtam azután annyiban, hogy van a javaslatnak harmadik bekezdéseben egy felhatalmazás, a mely a miniszternek jogot ad arra, hogy a működési kört szabályozza. Ebbe a felhatalmazásba ugyan nagyon bajos belevonni azt, hogy a miniszter ellássa a jegyzőt garaneziákkal és birói attribútumokkal, olyanokkal, a milyenek a bírónak vannak szánva ; de arra mégis nagyon kérem ő excellenliáját, hogy a rendelet tartalmának meghatározásánál méltózlassek azokat, a miket itt elmondottam, becses figyelmére méltatni és a mennyiben lehet, ezeknek a megbízásoknál^ stabilitását mégis csak konstatálni, mert e nélkül, igazán mondhatom, ezeknek a jegyzőknek közjogi állása teljesen a halalmi tényezők alá lesz rendelve. Székely Ferencz igazságügyminiszter: Nagyméltóságú elnök úr! Nagyméltóságos főrendek! Azt méltóztatott kérdezni, hogy ha igaz az, hogy 1914 január 1-én életbe lép a perrendtartás, akkor miért ezt a közbenső intézkedést tenni, hiszen csak két esztendő van még előliünk, (alán addig várhatnánk és egy szerves egészbe foglalhalnók az összes kérdéseket. Ez így nagyon tetszetősen fest, de nem egészen így áll a dolog. Először is az Isten kezében vagyunk és ki tudja, meglehet, — az Isten ne adja — hogy egyikünk sem él már akkor. Hál ki garantálja azt, hogy 1914-ben életbe fog lépni a törvény? Ez komoly szándékom és mindent elkövetek annak megvalósítását a; de hogy megtörténhetik-e, azt nem garantálhatom. A másik dolog az. hogy ezek az intézkedések, a melyek a következő perrendtartást mintegy előkészítik, a melyekkel előlegezzük magunknak a jó rendelkezéseket, nemcsak két esztendeig fognak életben maradni. Mert hiszen abban igaza van a nagyméltóságú főrendiházi tag úrnak, hogyha egyszer az uj perrendtartás életbelép, akkor ezek az intézkedések az uj perrendtartás erejénél fogva maradnak meg. tehát egy folytatólagos életet kapnak; de a régi perekre nézve a régi perrend marad érvényben, meri tia a caesura, a inelj a/, életbeléptelési törviiiyben javaslatba van hozva, ellbgadtatik, akkor a régi perek, úgy a mint megindultak, a régi perrendtartás szerinl fognak befejeztetni. Tehát lehet«éges — nem kívánom, hogj úgj legyen - hogy négy-öt, sőt hat esztendeig is életben maradnak ezek az intézkedések a regi perekre nézve, az ujakra nézve pedig nemcsak a megszokás alapján, hanem az uj perrend erejénél Ingva lesznek érvényben. Ez tehát nem felesleges intézkedés, különösen, ha mé» hozzátesszük, hogy esetleg nem 1914 január l-én, hanem májusban, vagy 1915-ben fog életbelépni az uj perrendtartás Azután vau itt egy épen olyan intézkedés, a melyet szinten méltóztatott megróni, hogy t. i. miért zavarjuk mi össze a dolgokat, mién van a perrendtartásban is valami szervezeti intézkedésés miéit van itt is, jobb lett volna egyiill megcsinálni Természetes, hogyha lelt volna külön szervezeti törvényünk, a mini hogy annak idején lesz, akkor nem kellett volna ezeket az intézkedéseket kéllelé kovácsolni. De hogy az élelbeléplető törvénybe nem lehel az egészei beszorítani, az egyszerűen onnan követkéz k. hogy az élelbeléplető törvény a polgári ügyekre vonatkozik, ezeknek az intézkedéseknek szüksége pedig nemcsak a polgári eljárás során, hanem a büntető eljárásnál is fennforog; így tehát akkor, mikor ezeké! az előleges intézkedéseket tesszük, czélszerünek találtuk azt, hogj e tekintetben nemcsak a polgári viszonyok szabályoztassanak az élelbeléplető törvényben, hanem ezen előleges szervezeti novellában már a büntető viszonyok is szabályozást nyerjenek. Mert igazán nem lett volna értelme annak, hogy a polgári ügyeknél elégnek találta a törvényhozás a Curián az ötös , a táblán pedig bizonyos vonatkozásban a hármas-tanácsokat, akkor a büntetőügyeknél miért legyen hetestanács. Ennek semmi különösebb oka nincs s ennek következtében azt hiszem, épen akkor voltam consequens, a mikor a büntetőeljárásra vonatkozólag is ezt itl javaslatba hoztam. A mi azt a kifogást illeti, hogy több szem többet lát s így a hetes- vagy ötös tanács talán jobban felelt volna meg, mint az ötös- és hármas-tanács, erre vonatkozólag tapaszlalalom alapján monillntom, — hiszen sokáig voltunk bírák és így tudjuk — hogy itt nem a szám teszi, hanem a qualitás. Hála Istennek, birói karunk emelkedett qualitás dolgában s a mi a jogkérdéseket illeti, épen felülvizsgálati ügyekben, a melyeknél nehézniényezni méltóztatott a hármas-tanácsot, három jó jogász megoldja azt a jogkérdést, a hol több figyelem és a tényeknek oly pontos appretialiója szükséges, a mint az a felebbviteli eljárásban van ; s bátor vagyok ő excellenliáját figyelmeztetni, — valószínűleg nem is kerülte el a figyelmét hogy épen a fellebbviteli eljárásban a táblánál ölöstanács van Bernáth Géza : A felülvizsgálatnál I Székely Ferencz igazságügyminiszter: Az én nézetem az s ez a felfogás került túlsúlyra a képviselőházban is, sőt jóformán ellenzésre sem talált, hogy három jó jogász a jogkérdési meg tudja oldani. Es így igazán erőpazarlás, ha annak az ügynek elintézésére öt ember alkalniaztaiik. Talán még szabad egy körülményre a méltóságos főrendek figyelmét felhívni s ez az, hogy habár jogásznemzelnek mondjuk magunkat, igazi jó jogász nem nagyon sok van s egyik felső bíróságnak sem válik előnyére az, hogyha kénytelen nem teljes qualilásu é> nem teljesen kitűnő egyénekel alkalmazni. Ha öl jó birói tudunk alkalmazni a Kúriánál egy tanácsban, ezzel nagyon meg lehel a Kúria és az ország is elégedve, nem kell oda hét ember; nem olyan nagy az ország, hogy ezt el is birja S hozzá kell még unni. iiogy a sok szám akadályozza a munkában a tanácsol. Meri méltóztassék csak felvenni azt, hogyha hét ember van egj tanácsban és egy bizonyos korlátolt időn belül esak bizonyos számú ügyel lehet elintézni, akkor egy emberre kevesebb ügy esik, talán olyan kevés, hogj nem is loglalkoztatja egészen a szabadon maradt munkaerőt. Holott, ha kevesebb számú biró használja fel ugyanazt az időt, akkor mindenki többet produkálhat S ezt megpróbálták már a külföldön is és nagyon jól jártak vele. Nálunk a felülvizsgálati tanács a Kúrián már régóta öttagú tanácsban működik és soha nem vettük észre azt, hogy ott akár qualitás, akár quantitás tekintetében fennakadás lett volna. így van a képviselővabsztási birás-