Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

213 igazságszolgáltatás egyedüli ellenőrének és mindenható lórumának a t. igazságügyminiszler urat el nem ismerhetjük. Ez teljes lehetetlenség. Különben is, miként gondolja a t. miniszter úr és a t. képviselőház, hogy bíró fegyelmi uton más helyre áthelyezhető legyen akkor is, ha erre okot és alkalmat nem szolgáltatott? (Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon\ Miként ilélkezhetik a fegyelmi birót ság egy birótársa felett egyáltalában, ha az erre okot és alkalmaiéin szolgáltatolt? Ok és aíkalorn nélkül ilyen ítélkezést senki ellenében provokálni nem lehel. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. Mozija* és zaj a jobboldalon. Ellenmondás jobbfeló'l.) Justh Gyula: Az indokolásban is benne van! Győrffy Gyula : Majd meg fognak az urak czáfolni; hiszen a nyilvánosság előtt vitatkozunk a kérdés felett. Az én czélom nem az, hogy az ellenvéleményűekct leczáfoljam, hanem hogy közös erővel állítsuk helyre a tényleges igazságot. A tényleges igazság pedig az, hogy sem fegyelmi, sem semmiféle bíró elé senkit megfelelő ok és cselekmény nélkül vinni nem lehet. De ezen essünk túl. Tegyük fel, hogy a fegyelmi biró elé jön az az ügy. Ki útján és mely módon, ha cselekmény nii.es, melyért a biró elé viszik? Nemde, azt valakinek indítványozni kell, hogy az a bíróság ítéletet mondhasson? Ki lesz az, a ki indítványt fog tenni ? A miniszter úr, vagy pedig maga a fegyelmi bíróság? De ez akkor a bírói függetlenség megrontására vezet, mert a minisztert, vagy a fegyelmi bíróságot feljogosítjuk, hogy a magyar igazságszolgáltatás szervezetébe akkor és úgy nyúljon be, a hogy és a mikor neki tetszik. (Mozgás.) Tehát vagy a icgyelmi bíróság czilálja maga elé azt a birót, vagy pedig az igazságügyminiszler fogja indítványozni, hogy ítélkezzék az a fegyelmi bíróság. (Igazi ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetséges-e addig, míg a bírói függetlenség érvényben van, a törvényhozásnak ilyen intézkedést elfogadnia ? Én azt is megengedem; lehetséges hogy valaki azt mondja, hogy a birói függetlenségre nincs szükség. És ha valaki ezt mondja, akkor is a fegyelmi birót hatalmazza fel arra, hogy ő mohi proprio egyes biró felett e ezímen itélkezhessék és egyes birólársait tetszése szerint mozdíthassa el állásukból és helyezhesse át? Azt hiszem, nem szükséges, nem is volna czélszerű ezek után bővebben indokolni azt az állításomat, hogy nagy organikus törvényeket incidenlaliter és ily módon megzavarni s a törvényhozást ilyen javaslattal meglepni egyáltalában nem szabad. (Igazi Úgy van! a szélsőbaloldalon.) S a mennyiben a t. többség ezt a törvényjavaslatot az élelbeléptetendő törvény érdekében s más egyéb fontos és helyes rendelkezései miatt elfogadná is, a birói függetlenséget sértő szakaszt mindenesetre törölni kell (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) nemcsak az előadottaknál fogva, hanem azért is, mert a birói lüggetlenségről mi sem inczidentaliter, sem organikus törvényben senki és semmi kedvéért le nem mondunk és azt meg fogjuk védeni. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok egyébiránt győződve arról is. hogy a t. túloldalnak sem czélja és érdeke Magyarország birói függetlenségét bármily formában megtámadni, s mert a 9. §. annak lerontását jelentené, remélem, hogy e törléséhez a t. többség is hozzá fog járulni (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Horváth Gyula: T. képviselőház! Ennek a javaslatnak törvénynyé válásával ismét szaporodik az a káosz, a melyben már eddig is elegendő részünk van az által, hogy az egyes törvényeket folytonosan a részletekben módosítják és folytonosan újabb és újabb módosító javaslattal teszik még bizonytalanabbá a jogi helyzetet és teszik még nehezebbé az ügyvédeknek és a jogkereső feleknek a helyzetét azzal, hogy ezen többszörösen módosított törvényeket, a helyett, hogy egy hivatalos kiadásban egyesítenék és ez által a jogkereső közönség részére hozzáférhetővé tennék, bizonytalanságban hagyják és arra kényszerítik, hogy körülbelül 30—40 törvényt vizsgáljon át, minden egves módosításra legyen tekintettel, nehogy valami jogi non sens-et kövessen el. A javaslatnak legmélyebben szántó rendelkezései azonban különösen az ügyvédi és a birói színvonal emelését czélozzák Szerintem teljesen hamis vágányokon halad a vitának ez a része, mert eltekintve attól, hogy a birói kvalifikácziónak az ügyvédivel való lehető egységessé tétele mindenesetre helyes, kétségtelenül helyes az is, hogy megszűnik az az anomália, a mely eddig fennállott annálfogva, hogy az Ítélőbíró kevesebb kvalifikáczióval hozhatta meg ítéletét és kezelhette azt a jogi vitat, mint az az ügyvéd, a ki előtte tárgyalt. Azonban egyébként az ügyvédi kvalilikácziónak emelése semmi más, mint mesterséges akadálya az ügyvédi kar lúlprodukeziójának, az ügyvédi kar további szaporodásinak. A mi a törvényjavaslat egyes intézkedéseit illeti, e tekintetben már most fogom előadni aggályaimat, nehogy a részleteknél is kénytelen legyek felszólalni. (Halljuk! Halljak!) A javaslat 6.- §-a szerint az igazságügyminiszler elsőfokú biró- | ságnál alkalmazott jegyzői, ki biró vagy ügyvédi vizsgát már lett, jogosítva van felhatalmazni önálló birói cselekvények végzésére. Semmi kifogásom ezen intézkedés ellen, csak attól félek, hogy az lesz a következménye, hogy ezeknek a jegyzőknek alkalmazásával a birói állásokat fogják azután betöltetlenül hagyni és akkor megint ugyanott vagyunk, a hol ma, hogy az állások be nem töltése miatt a bíróságok nem képesek feladatuknak eleget tenni. Méltányosságból azt is szükségesnek tartanám, hogy az a jegyző, ki ilyen önálló hatáskörben dolgozik, ép úgy, mint a biró is. bizonyos idő után pólókban részesüljön és pedig nemcsak a telekkönyvi betélszerkesztéseknél, hanem egyáltalában és ha hosszabb időn keresztül nem fog bírói állásra kineveztetni, ezért a működéséri külön birói pótlékot kapjon. A 9. §-ná| osztom Győrffy t. képviselőtársam aggodalmait, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és nem fogadom el a javaslatnak azt az intézkedését, hogy egy birót fegyelmi vétség megállapítása nélkül más bírósághoz áthelyezhessenek. Meg abban az esetben is, ha semmiféle pohtikai befolyást vagy beavatkozást lel nem tételezek, azt tartom, hogy egv itélőbiróra nézve csak akkor szabad áthelyezésre szóló intézkedést tenni, ha a fegyelmi vétség a fegyelmi bíróság határozatával megállapíltatott. Ha a fegyelmi vétség megállapít(alott, úgy helyesnek tartom, hogy a büntetések közé behozassék, hogy legyeimi vétség megállapítása esetén a biró más bírósághoz áthelyezhető. Felemlíteni kívánom még, hogy helyeslem a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a curiai birói czimmel és |elleggel felruházott törvényszéki elnökök száma tízről tizenötre emeltelik fel, s csak azt óhajtom a I. igazságügyminiszler úr szíves ügyeimébe ajánlani, hogy talán lehetne a vezető járásbiráknál is úgy intézkedni, hogy azoknak nagyobb százaléka jusson a VI. fizetési osztályba. Simonyi-Semadam Sándor. A birói képesítés felemelését mindnyájan egyhangúlag szívesen látjuk. A birói képesítés javítása kétségtelenül mindnyájunkat kellemesen lep meg, bár ez nem azon a módon történik, a melyet legalább a magam részéről és az igazságügyi bizottságban korábban elhangzott vitákból kifolyólag több jogász részéről is óhajtottunk volna. A mi felfogásunk az volt és az enyém ma is az volna, hogy a birói kvahfikáczió tökéletesen egyenlővé volna teendő az ügyvédi kva'ilikáczióvai ; sőt én még tovább mennék. A bírónak az életet legalább is úgy kell ismernie, mint az ügyvédnek és ha valami hiba van a bíróság gyakorlatában, a bíróság felfogásában és ennélfogva ítélkezésében, ez tisztán onnan ered, hogy abszolúte nem ismeri az életet, sem a magán-, sem a jogi életet. Nagyon jól tudjuk, hogy az a liatal biró a rubrikák kitöltésén kezdi és mindig az Íróasztal mellől látja az éleiét és nem hall semmi mást, mint a mit a felek vagy az ügyvédek oda visznek. Ez az a kis ablak, a melyen át az egész életet látja. Nem lehet tehát tőle rossz néven venni, ha néha lerdén látja. Itt volna a legnagyobb korrekturára szükség, mert a bírónak, a ki elevenek és holtak, vagyon, szabadság és becsület felelt ítél, leltétlenül sokkal jobban kellene ismernie az életet, mint azoknak, a kik az ügyet elébe viszik. Biráinkban nélkülözzük az inicziativat, mert sohasem keil nekik maguknak kezdettől fogva valami jogesetet, hogy úgy mondjam, az élet khaoszából kivenniök és megalkotniok, hanem készen kapják a két tárgyaló ügyvédtői és ők csak azt a szerepet játszszák, hogy vagy ezt vagy azt választják. Ha van valami hiba a birói nevelésben és a birói képzésben, kétségtelenül ez a legnagyobb hiba. Tökéletesen mindegy azután az a másik kérdés, mert z már szépészeti kérdés, hogy egyelőre nivelláljuk az ügyvéd képesítésevei; mindenesetre legalább is olyan magas nivóra kell azt állítani, mint a milyen magas nivón az ügyvéd áll. Ez azonban nem old]a meg teljesen ezt a kérdést; nem is tartom tehát ezt szerencsés megoldásnak, mert ez csak foltozás. Lehet ilt arról szó, hogy ügy közelebb jutunk az elérendő czélhoz, de azt hiszem, hogy ezzel a fáradsággal, ugyanevvel a munkával talán teljesen kielégítő megoldást is elérhettünk volna. Előttem szólott t. képviselőtársaim a birói függetlenség megsértését látták abban, hogy bizonyos esetekben az igazságügymimszfer, természetesen előzetes fegyelmi h itározatok alapján, áthelyezéseket eszközölhet. Én nem látok ebben a kérdésben olyan nagy veszedelmet, a minőt sokan gondolnak. Ha ez az intézkedés korrektivuma ennek a fegyelmi törvénynek, akkor én épen ellenkezőleg, szívesen üdvözlöm azt, (Halljuk ! Halljuk 1) mert a fegyelmi törvényt kétségtelenül korrigálni kell, a mennyiben kiderült, hogy az élességénél, súlyosságánál fogva bizonyos esetekben abszolúte nem alkalmazható. Ha tehát ebben az intézkedésben a fegyelmi törvény korrektúrája foglalialik, akkor nem szólok ellene semmit. Ugyancsak itl közöljük e javaslat főrendiházi tárgyalásának anyagid: Bernáth Géza: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Midőn a tárgyalás alatt levő törvény javaslathoz hozzászólva.