Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 14. szám

415 komoly tanulmány tárgyává sem tették. Alkalmazzák ugyan minálunk már manapság is az automatikus előlépést, de ott alkalmazzák, a hol az valóban káros hatással lehet és van is magára az igazságszolgáltatásra. Alkalmazzák a felső és legfelsőbb bíróságokhoz történendő kinevezéseknél, a hol nem a kiváló munkaerőre, kiváló .munkásságra, a kiváló képzettségre és tehetségre vannak tekintettel, hanem tekintettél vannak a szolgálatban eltöltött évek számára, vagyis görcsösen ragaszkodnak a rangsorban való kinevezésekhez. Pedig a kiválóságot honorálni kell, mindenütt, nemcsak a minisztériumban, hanem és kiváltképen a bíróságoknál, mert ha valami bénílólag hathat a birói munkakedvre s a birói működésre, úgy a mi kinevezési politikánknak az a ferdesége az, a mely nem akkor viszi előbbre, nem akkor helyezi oly állásba a kiváló munkaerőt, a hol kiváló tehetségével irányítótag hathatna magára a jüdikaturára, a mikor még ezt kitüntetésnek tekinti, a mely buzdítólag hatna lovábbmííköclésére, hanem már csak akkor, mikor ezt a kinevezési egy végrevalahára bekövetkezett és régen várt eseménynek tekinti,, a melyet már egykedvűen, elfásullan fogad minden nagyobb lelki emoczió nélkül. És alkalmazzák a legelső birói kinevezéseknél, ho a helyett, hogy a megfelelő és olyannyira szükséges szelekcziót gyakorolnák, és bírónak csak azt és első sorban csak azt neveznék ki, a ki munkaerejének és tehetségének kiválóságával tanújelét adta reálerniettségének a birói tisztségre, hanem itt is a legrangidősebbel nevezik ki. Ezzel mindjárt a pályája kezdetén arra intve a fiatal kiváló munkaerőt, hogy legyen le minden magasabbra törő nemes anibiczióról, fussa be pályáját szegeit szárnyakkal, mert a birói pályán kiváló munkásságának az elismerését és megjulalmazását ugyan hiába várja. Alkalmazzák léhát már manapság is az automatikus előlépést, de olt alkalmazzák, a hol azt alkalmazni nem volna szabad, ellenben olt, a hol annak alkalmazását az igazságszolgáltatás érdeke egyenesen megköveteli, az elsőfokú bíróságoknál való előléptetéseknél, ott nem respektálják kellőleg még azokat az alapokat sem, a melyeket törvényhozásunk bölcsessége a mult évtizedben az automatikus előlépés kezdeményezésére törvénytárunkba lerakott, a mikor a VIII. és VII. fizetési osztályba való előléptetés aulomalice bekövetkezéséi rendelte el. Nem respektálták, bizonyára abból az alaptalan fellevésből indulván ki. hogy az automatikus előlépés azon kezdetleges alakja mellett is, a melyet az 1908-iki VI. torvényezikk megteremtett, találkoztak a birói karban elegen, a kik nem fejtetlek ki kellő ügybuzgalmat, vagyis a kik nem tellek elegei birói kötelességüknek. Ez pedig egy alaptalan feltevés, ez egy egyszerű ráfogás, a melyet a leghatározottabban vissza kell utasítani. A mi egyesületünk vezelősége is kérdést intézett az osztályokhoz, hogy miiyen hatással volt ez az előlépési rendszer a birói munkásságra. S az osztályok köréből, a hol pedig rendszerint a bíróságok vezetői viszik a vezérszerepet, az a válasz érkezett, hogy az előlépési rendszer igenis megszülte a birói karban a nyugodt elégedettségei aziránt, hogy immár a biróuak az előléptetése törvényileg biztosítva van, káros hatással azonban egyáltalán nem volt a birói tevékenységre, a minthogy az nem is leheteti; mert a birói kar minden időben és minden viszonyok közölt sokszor életerejét is megfeszítő mérvben eleget tett birói kötelességének a múltban, elegei tesz a jelenben és eleget fog tenni a jövőben is. Eleget fog tenni annak daczára, hogy nemcsak, hogy nem sietnek megalkotni mindazokat az intézményes biztosítékokat, a melyek a birói függetlenség fenntartására és megerősítésére szükségesek, s nem sietnek ezzel állandósítani és megszilárdítani az elégedettségnek azt az érzetét, a mely minden eredményes és sikeres munkának az egyedüli forrása, hanem még szítják a nyugtalanság érzetét is olyan, bármilyen fontos eljárási törvények megfelelő élelbeléplethelésének az ürügye alatt tervbe vett intézkedésekkel, a melyek rést alkalmasak törni a függetlenségnek meglevő, legerősebb azon biztosítékán, a mely a biró elmozdílhalatlanságában és áthelyezhéteiíenségében rejlik, S kérdem, miért van minálunk mindez így? Mert minálunk mindenből hatalmi kérdést csinálnak. Nem azt vizsgálják, hogy valamely javasolt intézkedés alkalmas-e a létező bajok orvoslására, hanem azt, hogy azzal öregbíltetnék-e avagy csorbíttatnék-e a kormány hatalma. Az automatikus előlépés intézményével szemben is nem azt vizsgálják, hogy mennyiben volna ez alkalmas a bírónak a függetlenségi érzetéi, megerősíteni, s így közvetlen magának az ítélkezésnek a függetlenségei is biztosítani, hanem azt, hogy az mennyiben érintené a miniszteri felelő>ségnek az elvét, vagyis jobban mondva, magának a kormánynak a kinevezésnél gyakorolt hatalmát. Minden, a birói függetlenség megerősítését czélzó intézkedéstől azért idegenkednek, mert állítólag azzal gyöngítenék a kormánynak a hatalmát. Pedig a birói hatalom nemcsak a kormányhatalomnak, hanem az összes államhatalmaknak a fundamentuma. Az összes hatalmak a birói hatalmon épülnek fel, a melynek oltalma nélkül ezek érték- és súly nélküliek. A birói halalom megfelelő gyakorlása a maga tekintélyével, tekintélyt kölcsönöz egyúttal a kormányhalalomnak is, pedig ez a tekintély az ő hatalmának is az egyedüli forrása. A birói hatalom a társadalmi és az állami rend legbiztosabb támasza, a mely nélkül manapság bármilyen rendezett állami vagy társadalmi alakulat el sem képzelhető. Azért mi nem önös czélokat, hanem állami érdekeket szolgálunk, a mikor követeljük mindazoknak az intézményes biztosítékoknak a megalkotását, a melyek a birój hatalom függetleníiesére és megerősítésére szükségesek, s követeljük ezek közt első sorban az automatikus előlépés intézményének első fokon való sürgős megalkotását. Indítványozom ezek után, mondja ki az osztályűlés, hogy az automatikus előlépés intézményének az első fokon való megalkotását sürgős szükségnek tartja és hívja fel az egyesület központi vezetőségéi, hogy annak újabbi megsürgetése iránt a megfelelő lépéseket haladéktalanul legye meg.* III. Egyesülcliink és az automatikus előlépés kérdése a képviselőházban. A képviselőháznak 1941. évi április hó 7. napján megtartott ülésében Polónyi Géza, orsz. képviselő, a volt igazságügyminiszter beszédet mondott, a mely a következő részletekel is tartalmazza: «T. képviselőház! A belügyi tárcza költségvetésének során figyelmemet néhány körülmény megragadta, a melvekre vonatkozólag kötelességemnek tartom a l. képviselőház előli rövid reflexióimat megtenni. (Halljuk! Hall jak!) Az egyik dolog kétségtelen politikai vonatkozásában az, hogy gróf Tisza István egy nem helytelen, de mindeneseire szokatlan módon a vármegyei tisztviselői karnak mintegy pragmatikájára és fizelésrendezésére vonatkozó javaslatát terjesztette a képviselőház előtt a kormány elé. Már ebben az előterjesztésben foglalkozott az igen tisztelt képviselő úr az ú. n. automatikus előléptetésnek kérdésével, a melylyel kapcsolatban tegnap Holló Lajos t. képviselőtársam is elmondotta az ő észrevételeit. Mivel nekem ebben a kérdésben bizonyos eltérő álláspontom van, legyen megengedve, hogy a magam álláspontját röviden jelezzem. (Halljak! Halljak!) Mielőtt azonban erre rátérnék, egy másik szimptomatikus dologra akarok egészen röviden rámutatni és ez az a jelenség, hogy Magyarországon a tisztviselői kar — és pedig különféle vonatkozásokban — a legutóbbi időben pedig már a bírói kar is, az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében olyan velleitásokat árult el, melyekre vonatkozólag talán a törvényhozásnak kötelessége is, hogy figyelmét rájuk irányítsa és azoknak orvoslásáról megfelelő alakban gondoskodjék. (Úgy van!) Az a hang, a mely a komáromi peticzióban megszólal, nem sporadikus hang. Ha méltóztatnak a képviselő urak között szétosztott peticziókat figyelemre méltatni, azokban minlegy szisztemalieze olyan hang nyilatkozik meg, a mely mindnyájunknak figyelmét fokozottabb mértékben hívja fel. A komáromi pelicziónak felolvasott tartalmát nem szükséges reprodukálnom, csak az előttünk íekvő kérvények egyikének másikának erre a témára vonatkozó részéből pár idézetet olvasok íel, hogy meggyőzzem a t. képviselőházat arról, hogy itt már mélységesebb okokról van szó, a melyekkel az államhatalomnak és elsősorban a törvényhozásnak foglalkoznia kell. Itt van a kezemben az erdészeti és vadászati altiszteknek nagyon szerény hangon tartott kérelme, a mely azt a kifejezést használja (olvassa): a Vadász, ki maga is üldözött vad! Osztályrésze pedig az elkülönítés, kiről mint a regényes berkek lakójáról felteszik, hogy a természet szépségeivel is el tud táplálkozni.» Itt van a magyar postatisztek és ellenőrök pelicziója, a mely azt a kifejezést tartalmazza, hogy ^tisztviselői dekórumunk lealacsonyíltalotl.» Az állami törvényhatósági altiszteknek pelicziója azt mondja: «Az utolsó napszámosra nézve is megszégyenítő fizetéssel nyomorgunk.» Itt van az adóhivatali tiszteknek pelicziója, mely azt mondja: «A méltó felháborodásszülte elkeseredés fojtogat bennünket.» Itt van a dijnokok esete, a mely, mint méltóztatnak tudni, most már katasztrófával fenyegeti az államot. Ok annak bizonyítékául, hogy szegények vagyunk, de jól élünk, különvonattal akarnak 0 felsége elé Bécsbe zarándokolni. Nem szándékozom ezeket a kérvényeket nincsenek is napirenden — érdemlegesen tárgyalni, de szimptomatikus dolgok ezek, mert vagy igaz azoknak tartalma s ebben az esetben állami életünknek legjelentékenyebb tényezői olyan helyzetben vannak, hogy azoknak állapotán gyorsan segíteni kötelességünk, vagy pedig túlzottak * Az osztálygyülés ezt az indilvrinyt lelkes egyhangúsággal elfogadni. A vezetőség pedig a fönti beszéd értelmében leli előterjesztési az igazságügjminiszter úrnak.