Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 5. szám - Az értékállandósági záradékok kérdésének tárgyalása az International Law Association konferenciáján

70 *AZ ÉRTÉKÁLLANDÓSÁG! ZÁRADÉKOK KÉRDÉSÉNEK TÁRGYALÁSA AZ INTERNATIONAL LAW ASSOCIATION KONFERENCIÁJÁN Irta: Dr. SIKLÓSSY ISTVÁN A háború, de különösen <& dekonjunktúra óta a gazdasági és hitelélel problémái mindnagyobb jelentőséget nyertek és a jelenlegi tisztázatlan valutáris viszonyok között az értékállandósági záradékok kérdése talán a legaktuálisabb. Nem csodálkozhatunk tehát azon, ha az International Law Assosialion a probléma tárgyalását napirendjére lüzle d f.'tra amink a sok nehézségnek és ellentétnek, amely a probléma kapcsán felmerülhet. Nemzeti érdekeinket szem előtt tartva különös jelentőséggel bir, hogy ezen gazdaságpolitikailag oly fontos kérdés bizottsági jelentésének és á javaslatiulk megszerkesztésével hazai, tehát egy adósállam jogászait bízták meg, akik az adósérdekekre és az életbe léptetett korlátozásokra is nagyobb figyelmet fordíthattak. A magyar bizottság javaslata, mint azt dr. Pósch Gyula előadó az ülésen bevezető szavaiban is hangsúlyozta, nem tűzte ki célul annak a kérdésnek eldöntését, hogy már fennálló kötelmi viszonyoknál az arany vagy más értékállandósági klauzulákat fenntartani szükséges és helyes-e vagy sem, hanem megállapítani akarta azokat az elveiket, melyek nélkül a hiteléletre, legkevésbbé nemzetközi hiteléletre a jövőben számítani nem lehet. A javaslat a római jog egyik dogmájából, a „pacta sunt servanda" tételéből indult ki, mely nélkül gazdasági rend és hitelélet el sem képzelhető, de figyelemmel volt a most már oly sűrűn életbe léptetett korlátozásokra is; ily korlátozások fennállása esetére pedig kifejezésre juttatja a javaslat azon kívánalmakat, melyek a szerződési szabadság elvének legalább korlátolt érvényesülését lehetővé teszik. Hogy a magyar bizothág javaslata jogdogmatikai szempontoktól eltekintve tis;ztá,n ethikai és adósmorál iszempontból helyes volt, az bebizonyosodott abban az elismerésben, mely minden egyes felszólalásban megnyilvánult. A tárgyalás során elhangzott felszólalások két ellentétes álláspontot képviseltek, egyrészt a mai időket még nem tartották alkalmasnak határozathozatalra, másrészt a Tavaslatot elfogadták, csupán módosításokat, kiegészítéseket kívántak eszközölni. Az előbbi álláspontot dr. Hermán Ohse berlini és H. van Krimpen amsterdami ügyvédek képviselték. H. van Krimpen elméleti kérd' ékkel, az arany és a pénz értékállandóságának kérdésével is igen behatóan foglalkozott és arra a konklúzióra jutott, hogy miután az értékállandóságot biztosító klauzulák teljes érvényesülése esetén az adósok áxuban