Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 4. szám - Külföldi honosok magyarországi hagyatékára alkalmazandó anyagi öröklési jog

38 lyének joga, vagyis a magyar öröklési jog lesz magyarországi ingó hagyatékára alkalmazandó (analógia az 1894:XXXI. t.-c. 119. §-ából). Hogy kifejtett véleményem tényleg megfelel a magyar nemzetközi magánjog álláspontjának de lege lata, ezt bizonyítják a következő tények: 1. Ha azon nézetet valljuk, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 300. §-a azon normák közé tartozik, melyek az ideiglenes törvénykezési szabályok 21. és 156. §§-ai értelmében hazánkban még hatályban vannak (így Ballá p. 196. és a szegedi tábla a Mdt. XI. k. 203. sz. alatt közölt esetben), akkor kétséget nem szenved, hogy az említett 300. §. épúgy, mint a porosz Allgemeines Landrecht bevezetésének (Einleitung) 32. §-a és a francia code civil 3. cikkének 2. bekezdése,8) ingatlanokra minden tekintetbea vonatkozik, akár mint egyedek, akár mint egy universitas juris alkatrészei szerepelnek. A 300. §. nemzetközi magánjogi kolliziós norma, azon következés pedig, melyet Löw (p. 10.) a 300. §. helytelen rendszerbeli elhelyezéséből levont, hogy tartalma szerinl nyilván csak dologi jogi kérdésekre vonatkozik, éppen olyan téves, mint azon állítása, hogy Ausztriában magában is így értelmezik a 300. §-t. Unger (p. 202.) a 300. §-ra hivatkozik, midőn azt tanítja, hogy az osztrák jog szerint külföldi honos osztrák ingatlan hagyatékára a lex rei sitae alkalmazandó és ugyanott a 167. jegyzetben így szól: „Aus der allgemein lautenden Bestimmung des § 300 a. b. G. B. alléin könnte allerdings jenes Resultat nicht abgeleitet werden, da der § 300 a. b. G. B. viel zu vag und allgemein abgefasst ist, als dass sich aus ihm mit Bestimmtheit entnehmen liesse, inwicweit die Realstatuten zur Anwendung zu kommen habén. Dass aber in der Tat der § 300 a. b. G. B. in dem ihm im Text gegebenen Umfang zu nehmen sei und dass er von der gesetzgebenden Gewalt stets so aufgefasst wurde, ergibt sich aus F'clgendem. In einem Hofdecr. v. 22 Juli 1812 (I. G. S. Nr. 997.) heisst es in lit. b. ausdrüc'klich wie folgt: „Den österr. Gerichten steht die Abhandlung in ihrem vollen Umfang, daher auch die Beurteilung der Rechte aller Teilnehmenden dann zu, wenn das im österr. Gebiet befindliche Vermögen des Auslánders bloss aus unbeweglichen Gütern besteht; nur insofern die Giltigkeit eines letzten Wilíens von der áussern Form abhángt, ist darüber nach den Gesetzen des Ortes> wo er errichtet worden ist, zu entscheiden." An dieser Auffassung wurde bis in die neueste Zeit festgehalten; so bestimmt das Gesetz v. 9 Aug. 1854 § 22: „Über die innerhalb des österr. Staatsgebietes liegenden unbeweglichen Güter eines verstorbenen Auslánders kommt dem nach den Gesetzen über die Zustándigkeit in bürgerlichen Rechtssachen dazu berufen österr. Gericht — die Abhandlung in vollem Umfang zu. Dasselbe hat daher die Beurteilung der Rechte aller Beteiligten — nach den hierlündigen Gesetzen zu pflegen." Ugyanígy értelmezi a 300. §-t 8) V. ö. a 3. jegyzetet.