Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)
1934 / 4. szám - Külföldi honosok magyarországi hagyatékára alkalmazandó anyagi öröklési jog
35 gai nemzetközi magánjogi konferencia (1900.) előtt, mely először foglalkozott hivatalosan a nemzetközi öröklési jog kérdéseivel, hangoztatta Weiss (Traité élémentaire de droit international privé, 2. kiad. Paris, 1890.): ,,La lerritorialité des lois successorales engendre des difficnltés pratiqnes inextricables" és leghatározottabban Pillét követeli, hogy nemzetközi vonatkozású hagyatékokra a különféle jogrendszereknek eltérő szabályai miatt egy egységes jog alkalmaztassák, mert esetleges kollizioknak csak így lehet elejét venni és hogy ezen egységes jog csak az örökhagyó hazájának joga lehet. Véleményét következő módon indokolja (Traité pratique de droit international privé, Grenoble-Paris, 1924., II.k . p. 356., Nr. 574.): „Les conflits en matiére de succession suscitent les mémes questions que Fon rencontre en tout autre matiére. D'abord la question de savoir si les lois de cet ordre sont territoriales on extraterritoriales. La réponse á cetté premiere question ne nous paraít pas douteuse. Parce que la succession est un mode de transmission du patrimoine, la loi de succession dóit s'appliquer au patrimoine tout entier, en quelque lieu que les biens qui le conposent soient situés. Ces lois sont donc de celles dont la continuité est le caractére essentiel. De la leur extraterritorialité. Si maintenant nous nous demandons quelle est la loi compétente, ce point encore ne peut fairé aucune difficulté. Le but des lois de succession est de renforcer la famille et de lui servir d'armature. Le seul législateur in téressé á leur application est le législateur national de cetté famille, c'est-á-dire le législateur national du défunt." Pillét véleménye a nemzetközi magánjog tudományában már fél század óta communis opinio doctorum. Ezt bizonyítja az ínstitut de droit international 1880. évi oxfordi ülésszakában hozott következő határozata: „Les successions á l'universalité d'un patrimoine sont, quant á la détermination des personnes successibles, á l'étendue de leurs droits, á la mesure ou quotité de la portion disponible ou de la i éserve, et á la validité intrinséque des dispositions de derniére volonté, régis par les lois de l'Etat auquel appartenait le défunt, ou subsidiairement, dans les cas prévus ci-dessus á l'article VI. (ha honossága ismeretlen), par les lois de son domicile, quels que soient la nature des biens et le lieu d? leur situation." Mielőtt a magyar jog álláspontját a pertraktált kérdésben de lege lata ismertetném, meg kell még emlékeznem a francia jognak egy intézményéről, az úgynevezett kárpótlási előjogról (droit de prélévement), melynek imperialistikus tendenciája a magyar jogban is érezteti reflexhatását. Az 1819. július 14-én (nem július 4-én, amint Löw írja) kelt francia törvény, mely a code civil 726. cikkét hatályon kívül helyezte, így intézkedik: „Dans le cas de partage d'une mérne succession entre des cohéritiers étrangers et Francais, ceux-ci préléveront sur les biens situés en Francé une portion égale á la valeur des biens situés en pays étranger dont ils seraient exclus, á quelque titre que ce sóit, en vertu des lois et coutumes locales." Ha tehát például egy francia örökhagyó
