Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vegyes döntöbiróság itélete a menekült magyar köztisztviselök illetményperében

26 tesz semmiféle megkülönböztetést jogok és érdekek tekintetében magánjog és közjog között, vagyis az egyént a magánjog szerint illető alanyi jog és a közjog szerint illető lalanyi jog között. Ez az különben, amit elvi jelentőségű határozatában az Állandó Nemzetközi Törvényszék megállapít egyik utóbbi igen nagy jelentőségű indokolásában (61/1933. szám): „A Gourinak az a véleménye, hogy a Vegyes Döntő Bíróság előtt a 250. cikk értelmében érvényesített igény benyújtásának ia lehetősége egyáltalán nem függ attól, hogy a szóbanforgó javak, jogok és érdekek magánjogi természetűek-e; minden esetre elég, hogy a 246. §. szerint magyar állampolgárok javai, jogai és érdekeiről van szó." A magyar jog szerint, amely a külföldi csüpatok megszállása idején érvényben volt, a köztisztviselőknek valóságos joguk volt az általuk betöltött tisztségre, melytől nem lehetett őket megfosztani, csak fegyelmi vagy bírói ítélettel, kivéve a lemondás, vagy nyugdíjbahelyezés esetét. E szabály alól csakis a fegyverszüneti szerződés rendelhetett volna kivételt, azonban ezt nem tette. Az állásihoz való jog tehát az említett határokon belül a magyar tisztviselők alanyi joga, amely szintén a 250-ik cikk védelme 'alá -esik, amint azt kifejtettem. A bíróságnak azonban még akkor is elvitathatatlanul meg kellett volna vizsgálni ezt /a kérdést, legalább is előzetesen még akkor is, ha. kételyei voltak — bár azo^k indokolatlanok — a közszolgálat speciális jellege tekintetében, — mielőtt eldöntötte az illetményekhez való jog fökérdését. Ezt azonban elmulasztotta megtenni, sőt .ami még inkább bírálható, nem utasította el egyenesen felpereseket igényükkel, hanem raiég hatáskörét sem állapította .meg igényeikéit illetőleg, amely minden szempontból, de különösen az illetményekhez való jog tekintetében a 250. cikk rendelkezései alá esik. Nem lehet azt állítani, hogy ha valaki nem teljesít szolgálatot, elvileg nem kaphatja meg Ü fizetését. Igaz, hogy a működés következménye az illetmény. A tisztviselőnek pedig van joga az illetményéhez, amíg szolgálatát ellátja és amíg állásából törvényesen el nem mozdítják. De ha állásától törvényellenesen mozdítják el, akkor ez a. körülmény nem érinti állásához való jogát. Ugyanaz a helyzet, mint a magánjogban. Ha a házamat valaki jogtalanul elveszi, akkor ez a törvénytelen eltulajdonítás nem szünteti meg tulajdonjogomat. Ez a jog tovább is létezik, bár meg van sértve és éppen ez a jogsérelem az, amelyet orvosolni kell. II. Az ítélet hivatkozik a béketárgyalások irataira, amelyekből állítólag kiderül, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak nem kívánták megkötni laz utódállamok kezeit a régi magyar tisztviselőik alkalmaztatását illetően. A vonatkozó szöveg szerint: „A Szövetséges és Társult Hatalmak úgy vélik, hogy a magyar delegáció által előterjesztett az a kívánság, hogy az Utódállamok köteleztessenek a régi magyar tisztviselők alkalmazására, teljesíthetetlenek. Egyébként meg vannak arról győződve, hogy az engedményes államok nem fogják