Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 2. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntő biróság itélete. P. Gyula és feleségének az agrár alap eleni 233. számu perében. Folytatás

13 törvény azonban 10. §-ában nagyon fontos tényt, ha úgy akarjuk új tényt alkot, amennyiben kijelöli azokat a birtokokat, amelyek végleg kislajátíttatnak és amelyek mentesíttetnek a kisajátítás alól és visszaadandók a tulajdonosoknak. Azért sem lehet állítani — mint azt a Vegyes Döntő Biróság a 733. sz. Ítéletében tévesen teszi —, hogy a végleges agrártörvény 11. §-a nem képez új tényt, mert míg az ideiglenes agrárrendeletekben nem volt szó a jugoszláv és a magyar állampolgár földbirtokosok közti különbségről, laddig a végleges agrártörvény 11. cikke élesen különböztet e kettő között. A 11. cikk 3. pontja új eljárást ír elő, melyet a földművelésügyi minisztérium a magyar állampolgárok birtokainak végleges kisajátításánál követni köteles. A -minisztérium e szabályzat szerint mindenek előtt kisajátítja az agrárreform céljaira az egész megjelölt birtokot és átírja la telekkönyvben az állam nevére; azután átadja azokat az új tulajdonosoknak és a telekkönyvben a tuljadonjogot átírja ezeknek a nevére, illetve visszaadja a régi tulajdonosoknak a kisajátítás alól mentesített területeket, melyek után a Jugoszláv állam csökkentheti az Agráralapba folyó fizetéseit. A végleges Agrártörvény, különösen pedig annak 10. és 11. §-ia nagyon fontos új intézkedésnek és új ténynek tekintendő, amely jogot ad a perindításra. Ezt a véleményét a Jugoszláv Kormánymegbízott részben a 733. és 732. számú periekben, részben pedig a többi, hasonlóképpen a végleges agrártörvény kihirdetése után indított perben lényegileg egyezően adta elő. Amint ezt több magyar felperes képviseletében a Vegyes Döntő Biróság előtt szóvtal és írásban is előadtam, nem érthetek egyet az Agráralap ügyészének és a Magyar Kormánymegbízottnak ama felfogásával, mely szerint a végleges agrártörvény alapján történt kisajátítások miatt csak az esetben lehet az Agráralap ellen pert indítani, ha egészen új, az Agrárreform által még nem érintett területek kisajátításáról van szó; azok a keresetek viszont, amelyeket olyan területek kisajátítása miatt indítottak, amelyeket régebbi agrárreform rendeletek már érintettek elkésetteknek, sőt elévülteknek tekintendők. El kell hinnem a Magyar Kormány képviselőjének, hogy a hágai és párizsi Egyezmények előkészítő tárgyalásain ilyen értelmű szöveget akartak szerkeszteni, viszont kétségtelen az, hogy azok a szövegek, amelyek valóban létrejöttek, éppen ellenkezőleg értelmezendők. E szövegek szerint, amelyek egy nemzetközi biróság előtt érvényes nemzetközi szerződéseknek, egyezményeknek, tehát nemzetközi törvényeknek tekintendők, csakis akként értelmezhetők, hogy az agrártörvény meghozatala után az Agráralap ellen csakis olyan ingatlanok kisajátítása miatt indíthatók perek, amely ingatlanokat még 1930. előtt, az agrárreformra vonatkozó törvények, vagy rendeletek már egy ízben érintettek, amelyekre vonatkozólag a tulajdonos szabad rendelkezési joga korlátoztatott.