Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 2. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntő biróság itélete. P. Gyula és feleségének az agrár alap eleni 233. számu perében. Folytatás

10 tokosok nem fordulhatnak az állam ellen az esetben, ha olyan birtokrészeket sajátított ki az új törvény, amelyekre vonatkozólag szabad rendelkezési joguk megvolt. Épen ellenkező rendelkezést tartalmaz ez az Egyezmény, amennyiben azt rendeli, hogy olyan birtokok lefoglalása miatt jogosultak iá tulajdonosok az Agrártörvény alapján az Agrár Alap ellen pert indítani, amely birtokok már előzetes rendelkezésekkel bevonattak az Agrárreform keretébe, tehát amelyekre vonatkozólag a tulajdonos szabad rendelkezése korlátoztatott laz 1930. évi január 20-a előtti törvény intézkedéseivel. A kényszerbérletbe adás, amely a keresetek túlnyomó részében az agrártörvény meghozatala előtti időszakban történt, úgy tekintendő, mint iá földbirtokos szabad rendelkezésének a korlátozása. Ha tehát a földbirtokos szabad rendelkezésében már előzetesen korlátoztatott, akkor az ily módon érintett földbirtokok kisajátítások következtében a végleges Agrártörvény meghozatala után kizárólag az Agráralap perelhető, a Jugoszláv Állam nem. Uj földek, vagyis az Agrárreform rendeletekkel még nem érintett földek elvétele miatt viszont az Agráralap nem perelhető, ezek a perek a Jugoszláv Állam ellen indíthatók és ezekben a Jugoszláv Állam marasztalandó. Az Egyezmény szövege tehát éppen ellenkezőleg értelmezendő, mint azt laz Agrár Alap vezetősége és a Magyar Kormánymegbízott értelmezi. A Jugoszláv Kormánymegbízott szerint úgylátszik, hogy a Vegyes Döntő Bíróság nincs teljesen tisztában azokkal a rendelkezésekkel, amelyek alapján az ideiglenes Agrárreformot Jugoszláviában végrehajották. Ebből származtak ezután a félreértések, amelyek a Vegyes Döntő Bíróságnak az elévülés tárgyában hozott Ítéleteiben mutatkoztak. Ezek mind ellentétesek és illogikusak. A Jugoszláv kormánymegbízott szerint a végleges Agrárreformtörvény előtti intézkedések kivétel nélkül ideiglenes természetűek voltak. A Vegyes Döntő Bíróság helytelenül nevezi a 733. ügyben hozott ítéletében „előzetes kisajátításoknak" az egyszerű ideiglenes agrárrendeletek alkalmazását, és különösein helytelen az, hogy kisajátításnak nevezi a területek hosszú időre történt bérbeadását. Az összes nagybirtokokra, tehát a magyar optánsok birtokaira is vonatkoznak az Agrárreformot előkészítő ideiglenes rendeletek, melyek 1919. február 15-én bocsájtattak ki. Ezekben az ideiglenes rendeletekben el lett határozva a nagybirtokok felosztása és az erdőbirtokok kisajátítása. Ennek ,a törvényerejű alaprendeletnek a folyományai voltak a provizórikus agrárreformra vonatkozó 1919. és 1920. évi rendeletek, amelyek 1922-ben törvényerőre emelkedtek. Ezek közül az 1919. július 21-i rendelet megtiltotta a nagybirtokok elidegenítését és megterhelését. Az 1920. szeptember 3-i rendelet elrendelte a nagybirtokok egyes részeinek kisajátítását, amelyek közérdekből telepítés és házhely céljaira szolgáltak.