Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntőbiróság itélete. P. Gyula és feleségének az Agrár Alap elleni 233. számú perében

4 lovitsch, M. de Tomcsányi magyar döntő bírák, van Hamel Hammerich semleges döntő biró. s. k. Megbeszélés: A Jugoszláv vonatkozású agrárperek nagy komplexumában szerényen húzódik meg a magyar felpereseknek egy kis csoportja, amelyiket a Vegyes Döntő Biróságnak íentközölt elvi jelentőségű határozata elütött kártérítési igényétől. 7 Vagy 8 felperes, köztük a gróf Eszterházyak, Batthyányak, Csákiak, a jugoszláv kormánnyal folytatott egyezkedési tárgyalások miatt nem nyújtottak be keresetet a jugoszláv állam ellen, hanem az agrártörvény meghozatala után e törvény alapján kibocsátott és a végleges elkobzást tartalmazó rendelet kézbesítésétől számított 6 hónapon belül pert indított az Agrár Alap ellen. A tényállás az e csoporthoz tartozó minden ügyben az volt, hogy a felperes birtokait részben 1919-ben, és 1920-ban, részben később kisajátították a jugoszláv hatóságok és ezek a kisajátítási intézkedések sorozatosan folytatódtak egészen 1932-ig, vagyis íaz Agrár Törvény kihirdetése utáni időkig. Felperesek a párizsi Egyezmények és a magyar, valamint a jugoszláv kormány között létrejött külön Egyezmény szövegének félre nem érthető rendelkezése alapján beadták keresetüket az arra kijelölt határidőn belül. Az A-aLap főmegbizottja a kereset elutasítását kérte azon az alapon, hogy az elkésett, illetve elévült. Indítványát azzal indokolta, hogy a keresetet 1930. január 20-a után adták be, a párizsi II. Egyezmény XIII. cikke pedig kimondja, hogy a fenti időpont után benyújtott keresetek visszautasítandók. A kisajátítások, melyekről a keresetben szó van — az agráralap főmegbizottja szerint — 1930. előtti időben történtek, nem pedig a Jugoszláv Agrártörvény meghozatala után. így a párizsi II. Egyezmény XVI. cikke sem alkalmazható. Az érdekelt magyar felpereseket 1933. április 20-án a Hágában tartott tárgyaláson az a meglepetés érte, hogy Gajzágó László rk. követ, magyar főkormánymegbizott nagy beszéddel az A-kassza főmegbizottjának álláspontjára helyezkedett és szintén kérte a kereset elutasítását elévülés okából. Álláspontját a következőkben indokolta meg: Abból a célból, hogy a tényállást és a jogi helyzetet jobban megérthessük, vissza keil térnünk a hágai konferenciához, amelyiknek az volt a célja, hogy megsemmisítse a régi igényeket, amelyek valamilyen jogilag lehetséges oknál fogva megsemmisítésre alkalmasak voltak, hogy ezáltal az államokat a nemzetközi adósságok súlyától megszabadítsa, olyan adósságoktól, amelyeket már csak asztronómiai számjegyekkel lehetett kifejezni. Ezt a rendezést a nemzetközi közgazdasági élet felélesztésének elkerülhetetlen feltételeként tekintették. A nemzetközi reklamációk egy részének megsemmisítése nélkül nem A hágai konferencián milliárdokra menő ilyen természetű adósságokat semmisítettek meg. Az elévülés egyike volt a jogilag hasznosít-