Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Általános békerevizió vagy a trianoni szerződés külön reviziója

35 zők s az esetek túlnyomó többségében észrevételeiket sem vették figyelembe és azokat többnyire válaszra sem méltatták. Ehhez az eljárási módhoz képest a trianoni szerződés területi rendelkezéseit is úgy állapították meg a békekonferencián, hogy az öt győztes nagyhatalom (Anglia, Északamerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán és Olaszország) fődelegátusaiból alakult bizottságot — amely végsőfokon döntött a békeszerződések rendelkezéseinek megállapításánál — a cseh-, szerb és román kiküldöttek részletesen tájékoztatták Középeurópa földrajzi, néprajzi és gazdasági viszonyairól és történelmi adottságairól s a nagyhatalmaknak a Versailles-i szerződés kidolgozása és az egymásközötti nézeteltérések elsimítása közben kifáradt, de a középeurópai viszonyok felől különben is tájékozatlan képviselői, jóhiszeműen, igaznak fogadták el a velük szövetséges kis-entente államok által előterjesztett adatokat és ezek alapján lényegében hozzájárultak a javasolt határokhoz. Ma már a békekonferenciának nyilvánosságra került anyagából, a megjelent emlékiratokból és főként a tárgyalásokról készült gyorsírói jegyzetekből minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a kis-entente kiküldöttei és közöttük elsősorban Benes, cseh külügyminiszter, oly hamis adatokat terjesztettek a békekonferencia elé, amelyeket még saját erőszakos népszámlálásaik során készült statisztika is számos vonatkozásban megcáfolt.14) A békekonferencián előadott valótlanságok közül csak példaszerűleg említem Benes 1919. február 5-én tartott felszólalásából azt a részt, amely szerint Felsőmagyarország már a X. században is része volt a csehszlovák államnak s ott a lakosság az évszázadokon át tartó magyar elnyomás dacára is megőrizte cseh nemzeti érzését. Ugyanekkor mondotta azt is, hogy a cseh •és tót népnél a közös nyelv mellett azonosak a vallási viszonyok és a lelki adottságok. Előadása szerint a budapestkörnyéki falvakban legalább 150.000 szlovák él, Csehszlovákiába az új határok folytán kb. 650.000 magyar kerül s ezzel szemben még mindég 450.000 csehszlovák marad Magyarország területén, sőt a békekonferenciához intézett egyik későbbi beadványában azt állítja, hogy a Magyarországon maradó szlovákok száma 638.000. A földrajzi megtévesztésekre elég azt a közismert példát felhozni, hogy a Sátoraljaújhely melletti Ronyva patakot, mint „hajózható folyamot" ajánlották alkalmas magyar-csehszlovák határnak. 14) Lásd erre nézve Czalkó Istvánnak „Gyorsírói feli jegyzések a trianoni béke létrejöttéről" című tanulmányát a „Magyar Szemle" VIII. kötetében (301^308. és 391—400. o.), amelyben Dávid Hunter Miller „My Diary at the Comference of Paris" c. 20 kötetes munkájának magyar vonatkozású részeit ismerteti.