Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 1-3. szám - Ideiglenes jogfentartó rendszabályok a hágai állandó nemzetközi biróság előtt

6 A jelen szűk keretek közé szabott fejtegetésben nem térhetek ki részletesen az ideiglenes jogfenntartó rendszabályoknak a különböző döntőbírósági és békéltetési szerződésekben, valamint a Nemzetek Szövetsége által inaugurált nemzetközi rendszerben való szerepére és fejlődési lehetőségeire a politikai jellegű konfliktusok megoldásánál. Az kétségtelen, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa, a békéltető bizottságok és nemzetközi bíróságok, valamint választottbiróságok által elrendelhető ideiglenes jogfenntartó rendszabályok folytán az Egyezségokmány lő. cikkének 8. bekezdésében említett, az államok kizárólagos belső hatáskörébe tartozó, jogteridet csökkent és a nemzetközi jog előrenyomult oly területekre, amelyek azelőtt az állami jog kizárólagos belső hatáskörébe tartoztak.14) Ez az eredmény tekinthető az ideiglenes jogfenntartó rendszabályok legnagyobb jelentőségének az általános nemzetközi jog fejlődése szempontjából. Az is megállapítható, hogy rugalmas természetük és fejlődésképességük folytán egyre nagyobb tért hódítanak a Nemzetek Szövetsége Tanácsa által a nemzetközi viták békés elintézése alkalmával gyakorolt békéltető eljárásnál s a konfliktusok békés elintézését célzó háború utáni egyezményekben.15) Különösen nagy jelentőségű e vonatkozásban az 1924. október 2-án aláírt genfi jegyzőkönyv (Protocole pour le réglement pacific des dif14) Az Egyezségokmány 15. cikkének 8. bekezdése: „Ha az egyik fél azt állítja és a Tanács megállapítja, hogy a nemzetközi jog szerint a vitás eset ennek a félnek hazai igazságszolgáltatása (compétence exclusive, solely domestic jurisdiclion) alá tartozik, a Tanács ezt jelentésében kimondja anélkül, hogy bármiféle megoldást ajánlana." — Az A. N. B. állal a tunisi és marokkói angol alattvalók állampolgárságára vonatkozó, Anglia és Franciaország közötti vitás ügyben adott 4. sz. vélemény (Série B. No 4. p. 24.) szerint a választóvonal a nemzetközi jog és a kizárólagos helföldi hatáskörbe tarlozó jog között folyton változik: „La question de savöir si une certaine matiére renlre ou ne rcntre pas dans le domaine cxclusií d'un Etat est une question essenliellement relatíve: elle dépend du développement des rappoiis internafionaux". — L. erre nézve Verdross, die Veríass-ung der Völkerrechtsgemcinsehaft, Wien und Berlin, Í926. p. 168—177. 15) Az Egyezségokmány rendelkezései közül leginkább a 11. cikk 1. bekezdése („Ezennel kimondatik, hogy minden háború, vagy háborúval való fenyegetés, akár közvetlenül érinti a Szövetség bármely tagját, nkár nem, a Szövetséget a maga egészében érdeklő ügy és a Szövetségnek ilyenkor kötelessége, hogy a nemzetek békéjének fenntartására alkalmasnak és hathatósnak mutatkozó minden intézkedést megtegyen. Ha ilyen eset állana be, a főtitkár a Szövetség bármelyik tagjának kérelmére haladéktalanul egybehívja a Tanácsot.") ad módot a Tanácsnak ideiglenes rendszabályok elrendelésére. Először járt el ilyen értelemben a Tanács 1920-ban