Nemzetközi jog tára, 1932 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 5. szám - A német-osztrák vámunio a hágai cour előtt.; A hágai Állandó Nemzetközi Törvényszék véleménye a német-osztrák vámunió kérdésében; (Folytatás)

36 Ugyancsak következik, hogy az a kérdés vájjon, a bécsi Jegyzőkönyv első cikkének második pontjára való tekintettel, a Jegyzőkönyv által életrehivolt rendszer különös rendszernek, vagy kizárólagos előnyöknek minősítendő-e, nem bír nagy jelentőséggel. Amidőn ezt a rendszert azoknak a veszélyeknek ci szempontjából vizsgáljuk, amelyeknek Ausztria függetlenségét kiteheti, bizonyára számolni kell az említett rendelkezéssel abból a szempontból, hogy gyakorlatilag miként alkalmazható, a többi lényegileg a szavak kérdése. 9. így visszatértem arra a következtetésre, amelyhez a saint-germaini Bsz. 88. §-a alapján jutottam: ahhoz, hogy a német-osztrák vámunió összeegyeztethető legyen a tanács keresetében említett szöveggel szükséges, hogy ez a rendszer: a) ne legyen oly természetű, amely Ausztria függetlenségének u. n. feladását eredményezné és b) ne legyen alkalmas, amennyire ezt észszerüleg előre lehet látni, arra, hogy ezt a függetlenséget veszélynek tegye ki. Ami az első pontot illeti, meg kell állapítani, hogy az 1931. március 19-i jegyzőkönyvben tervezett rendszer az egyenlőség és a teljes jogi viszonosság alapján áll. Tehát ha kétségtelenül lehetséges az, hogy két állam, amelyeket fölé és alárendeltségi viszony köt össze, egymással tökéletesen egyenlő és viszonos kötelezettségekkel szerződik, viszont nehéz megérteni, hogy egy ilyen viszony oly szerződés alapján keletkezzék, amely egyenlők között köttetik és csak viszonos kötelezettségeket teremt. Amaz ellenvetés, mely szerint ebben az esetben nem egy, hanem két függetlenségcsökkenésről van szó, amelyek közül egyik nem semmisíti meg a másikat és melyek közül egyik, Németországé megengedett volna, a másik pedig, Ausztriáé, meg nem engedett, összezavarja véleményem szerint a függetlenség és a szabadság fogalmait. Ha Ausztria, amely jelenleg egyenlő Németországgal, szerződésileg ugyanazt a kötelezettséget vállalja vele szemben, mint Németország Ausztriával szemben, akkor a két állam jogi helyzete egymással szemben, ami kölcsönös függetlenségüket illeti, nem változik — bár szabadságuk korlátozottabb, mint azelőtt. Ausztria függetlenségét csak oly rendszer érintené, amelyik Németországnak a jogi fölérendeltség helyzetét biztosítaná; lehetetlen tehát, hogy egy ilyen helyzet abból a szerződésből származnék, amely elismerten az egyenlőség és a teljes jogi viszonosság alapján áll. Nincs jelentősége annak a megjegyzésnek sem, hogy bár a tervezett vámunióból folyó kötelezettségek egyenlőek és kölcsönösek a gyakorlatban a kölcsönösség nem jelenti azt, mintha Ausztria szabadságának csökkentését kompenzálná Németország szabadságának csökkentése. Ez a tény, melyet teljesen valószínűnek tekintek, fontos szerepet játszhat akkor, amidőn annak a veszélynek a mérlegeléséről van szó, amelynek a vámunió