Nemzetközi jog tára, 1932 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 2. szám - A német-osztrák vámunio a hágai cour előtt; (Folytatás)

10 alkalmazhatók legyenek, feltéve, hogy azok egy külön, önálló okiratba vannak foglalva, melyhea az összes Hatalmak hozzájárulhatnak, tekintet nélkül arra, hogy a Békeszerződést aláírták-e, vagy nem és amelyhez egy Hatalom, mely nem írta alá a békeszerződést, Spanyolország, tényleg hozzájárult. Eszerint Spanyolország, mely nem írta alá a békeszerződést és ennélfogva nem hivatkozhatik annak 88. szakaszára, joggal hivatkozhatnék az 1922. évi Jegyzőkönyvre, melyhez tényleg hozzájárult, azon célból, hogy érvényesítse Ausztriával szemben az általa ebben a Jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségeket. Az volt a felfogás, hogy az 1932. évi Jegyzőkönyv első része, mely Franciaország, Nagybritannia, Olaszország és Csehszlovákia, valamint hozzájárulásuk folytán, Belgium és Spanyolország nyilatkozatait tartalmazza, nem egyéb, mint a Nemzetek Szövetsége tagjai által az Egyességokmány 10. szakaszában vállalt kötelezettségeknek egyszerű ismétlése, melyek szerint kölcsönösen tiszteletben tartják egymás területi sértetlenségét és politikai függetlenségét, továbbá egyszerű megerősítése annak a kötelezettségnek, melyet a saint-germaini szerződést aláiró Hatalmak az iránt vállaltak, hogy nem fognak olyan ügyekben részt venni, melyek Ausztria függetlenségének feladását vonhatnák maguk után. Ennek folytán az a kérdés merült fel, hogy az Ausztria által vállalt kötelezettségek nem tekintendők-e egyszerűen olyanoknak, amelyek szemben állanak a többi Hatalmak által vállalt kötelezettségekkel, mint ezekkel viszonosan azonosak és ennek folytán a Bsz. 88. szakaszának egyszerű ismétlései. Azonban ami a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányát illeti, mely kétségen kívül a tagok ama kötelezettségét tartalmazza, hogy egymás területi épségét és politikai függetlenségét tisztelni fogják, sőt azt is kimondja, hogy ezt a területi épséget és politikai függetlenséget minden külső támadással szemben fenn fogják tartani, az nem tartalmazza az államok ama kötelezettségét, hogy saját függetlenségüket, mely felett elvben egyedül ők rendelkeznek, nem fogják feladni, vagy hogy nem fognak olyan természetű gazdasági előnyöket keresni, melyek maguk után vonhatnák egy más szabad és szabadságáról függetlenül rendelkező állam függetlenségének feladását. Ezen kívül, ami a 88. szakaszt illeti, tekintetbe veendő, hogy ha elfogadjuk is, amint láttuk, hogy az 1922. évi Jegyzőkönyvben Ausztria által vállalt kötelezettségek az említett 88. szakasz keretébe tartoznak, azok mégis önmagukban is kötelező erővel bírnak és ennek folytán alkalmasak arra, hogy önállóan és függetlenül végrehajtassanak, amint ez, adotl esetben. Spanyolország részéről be is következnék.