Nemzetközi jog tára, 1931 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3-4. szám - A nemzetközi jogi szolgalom kérdése

t 34 szolgalmakról említést és az utóbbi világosan beszel „sérvitudiiies germaiioriini"-ról.1 Az új kor elején a német római szent biro­dalom a hitújítással kapcsolatban megindult vallásháborúk kö­vetkeztében darabokra szakadt és a vestfáliai békével nemzet­közi jogi értelemben is felbomlik 1800 egymástól független önálló államra. Ez a felbomlás földrajzi abnormitásokal eredményezelI. hisz egyes államoknak 10—-20 helyen is volt •/ anyaországtól távol fekvő államterülete. Ennek folytán gondoskodni kellett arról, hogy az így egymástól távol levét területcsonkok összeköt­tetésbe kerüljenek egymással, ami természetesen csak egy, vagy több állam területén keresztül volt lebetséges. Az illető államok tehát egyezségekre léptek, amelyek éflelmében az egyik köte­kezettséget vállalt a másikkal szemben, hogy ennek hadseregét területén átvonulni engedi. Így a 17-ik és 18-ik században a római szent birodalomban a tagállamok között előállottak a ró­mai jog prádium domináns stb.-re emlékeztető szuverenitási korlátozások és e kor jogászai közül Vitrarius leydeni egyetemi tanár használja először ezekre a servitus juris publici kifejezést. E korszak nagy nemzetközi jogászai (Grolius, Puírendorf, Thomasius, Suarez, Vattel) csak futólagos említést tesznek e kérdésről és nem tartják méltónak azt jobban megvilágítani. Azonban Wolf (1479), Martens (178.)), Drescli (1808) már be­hatóan foglalkoznak ezekkel a jelenségekkel és servitus juris gentium névvel jelölik meg azokat. A 19-ik század nemzetközi szaktekintélyei kivétel nélkül vizsgálat tárgyává teszik e kérdést és teljesen a magánjogi szolgalom mintájára kezelik azt. E szá­zad nemzetközi egyezményei. így az 181,"). évi párisi béke. az 1856. évi párisi és 1878. évi berlini kongresszusok szintén álla­pítanak meg ilyén megkötöttségeket, sőt a megelőző század nagy nemzetközi jogi határköve, az utrechti béke is bevezeti ezt a fogalmat a gyakorlatba. Nagy diplomaták (Bismarck, Andrássy) szintén beszélnek nemzetközi szolgalmakról.­Voltak azonban egyesek, akik mái- kezdetté)! fogva kétségbe­vonták e megkötöttségek szolgalmi jellegét; igv Engelbrecbt (1090—1724), Erdtmann Schmidt (1704). Gören (1890). A kél utóbbi már egész határozottan tagadja a nemzetközi szolgalom létezését. De egy évszázad múll el, mig a konzervatív felfogás­sal szemben határozott froiil alakult ki. mely éles vizsgálódá­sokkal dönti meg a nemzetközi jogi szolgalom teóriáját. (Fricker, Jelűnek, Nys. Liszt, Gavaglieri, Perinjaquet Strup, Crusen, Louter, Guggenheim, Söderhelm.) De emellett akadnak olyanok is, akik a közvetítő szerepet vállalják magukra. (Rivier, Wald­kirch.) A tudósokat most már két csoportba oszthatjuk; akik 1 Clnuss: Dio Lehrc von der Staadlsdicnstbarkeilen historíschdogrnu* lisK-h eatwickelt 1894. Tübíngen 1. 1 Crusen: Los servítudes mternationales.

Next

/
Thumbnails
Contents