Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 8. szám - HATÁSKÖR ÉS ÉRDEM

85 ból a Vegyes Döntőbíróságok előtt olyan helyzet állt elő, amely a nemzetközi bíráskodás céljával nem egyeztethető össze. E gyakorlat következménye az, hogy 4 év után hoztak az illetékesség kérdésében ítéletet, pl. az agrárperekben, holott azokat érdemben is eldönhették volna, annál is inkább, mert az érdemi részt jogi vonatkozásban többnyire le is tárgyalták és tulajdonképpen csak az összegszerűség kérdésében maradt el a döntés. Az angol vonatkozású vegyesdöntőbiróságok előtt ez nem is fordult elő. Az eljárási szabályok itt is megengedik ugyan azt. hogy bármelyik fél kérelmére a hatáskör kérdése az érdemtől elkülönítve előzetesen letárgyaltassék, azonban az angol relációkban ez rendkívül ritka eset. A francia rendszernek az a következménye, hogy az érdemi részt mégis tárgyalják, de csak a hatáskör kérdésében hoznak évekig tarló eljárás után határozatot. Sokkal kevésbbé volna komplikált az eljárás akkor, ha egyidejűleg tárgyalnák az összes kérdéseket, akár a hatáskörre, akár az érdemre vonatkoznak. így azután, ha a bíróság úgy találja, hogy nem bír hatáskörrel, az első tárgyaláson elutasíthatja a felperest, ha pedig megállapítja hatáskörét, mindjárt érdemben is dönthet, legalább a jogkérdésben. De ha már az elkülönített tárgyalás rendszerét bevezetjük, ami talán megindokolható azzal, hogy sok munkát takarítanak meg a felek, ha esetleg a bíróság kimondja, hogy nem bir hatáskörrel mielőtt az érdemi részt tárgyalnák, akkor legalább tartsuk be a határokat és maradjunk valóban a hatáskörnél és ne bántsuk az érdemi részt. Sok nemzetközi bírósági Ítéletet olvashatunk, amelyben a hatáskör kérdésének eldöntésénél jóformán kizárólag az érdemről van szó. Ez pedig helytelen, mert prejudikálhat az érdemi döntésnek. Esetleg elutasítja a bíróság felperest hatáskör hiánya okából az érdemi részből vett indokolással s nem ad alkalmat neki arra, hogy bizonyítékait előterjessze és érveit kifejtse, vagy pedig prejudikál az érdemi döntésnek s oly határozatot hoz, a hatáskör kérdésében, amely szinte feleslegessé teszi az érdemi tárgyalást. Legcélszerűbb együtt tárgyalni a tényállást és az összes jogi kérdéseket s inkább az összegszerűség kérdésében volna még egy iratváltás és esetleg szóbeli tárgyalás tarthaló. Ilyen ítéletet hozott a Román—Magyar vdb. a földgáz RT. C./a Románia perben.6 Komplikáltabb ügyekben a felek megegyezhetnek, hogy a . hatáskör kérdését külön tárgyalják. Ilyen esetekben azonban, valamint ha az eljárási szabályzat alapján a bíróság megengedi, élesen el kell választani az érdemi résztől a hatáskör kérdését. 6RH. 12. sz. Ítélet. Nemzetközi Jog Túra. 1929. szeptember.