Nemzetközi jog tára, 1930 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 1-2. szám

11 Gajzágó László rk. követ és meghatalmazott miniszter, később dr. Kövess Béla ügyvéd kormánymegbízott képviselte. A VDB-ok különböző — részben egymásnak ellentmondó — határozatokat hoztak. A magyar—SHS. VDB. egyik ügyben az Adamkovits perben megállapította hatáskörét és érdemben utasította el, a másik ügycsoportban, Bernát Gy. és Tsai perében azt mondotta ki, hogy nem illetékes. A magyar—cseh VDB. a Matavovszky ügyben kimondta, hogy nem bir hatáskörrel. A román—magyar VDB. előtt az írásbeli eljárás több száz perben ugyan be van fejezre, de szóbeli tárgyalás még nem tartatott. A magyar—cseh VDB. Ítélete kelt 1927. V1I./29. a magyar—SHS. VDB. ítélete az Adamkovits ügyben 1928. augusztus 27-én, ugyanezen VDB. ítélete Bernát és társai perében 1929. okt. 1-én. Az ítéleti indokolásokat olvasva látjuk, hogy a hatáskör leszállítását a Magvar—Csehszlovák Vegyes Döntőbíróság két fő indokkal támasztja alá. Az egyik az, hogy a tisztviselőknek az illetményeikhez való joga nem magánjog, hanem közjog, így annak érvényesítése nem tartozik a VDB. hatáskörébe, a másik az, hogy az elbocsátás személy elleni intézkedés — „Mesure contre la persone", amely esetben a kártérítési igény érvényesítése nem tartozik a VDB. hatáskörébe.,, .4 Magyar Jugoszláv VDB. az Adamkovits ügyben megállapította hatáskörét, kimondván, hogy ha valamely magyar állampolgár a 250. cikkre hivatkozással a VDB-hez fordul, akkor ez utóbbi illetékes. Viszont Bernáth Gyula és Társai perében a VDB. azon indokolással szállította le hatáskörét,, hogy a tisztviselők és az állam közötti szerződés a Trianoni Bsz. 239. §. b) pont alapján bírálandó el, melynek értelmében magyar állampolgárok nem fordulhalnak a Vegyes DöntőbirósághozMindkét Vegyes Döntőbíróság ítéletének indokolása súlyos jogi tévedéseket tartalmaz és teljesen érthetetlen, hogy olyan egyébként nagy képzettségű nemzetközi jogász, mint a Magyar—SHS. VDB. elnöke, miként hozhatott ilyen helytelen és nyilvánvaló jogi tévedéseken alapuló Ítéleteket. Az Ítéletek indokait vizsgálva, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy teljesen téves a Magyar—Cseh-Szlovák döntőbíró ítéletének kiindulási pontja, mely szerint a nemzetközi bíróság köteles hatáskörét leszállítani, ha a hatáskör hiányának csak egy eleme is megállapítható, jelentkezzék ez akár a pergátó kifogással élt fél előadásában, akár a biróság vizsgálatának eredményeként. Ezen megállapítás ellentétben áll a nemzetközi bíráskodás állandó Curiája gyakorlatával, illetve 4-ik számú jogi véleményével, melynek 26-ik oldalán az első bekezdésben elvként jelenti ki, hogy „egyetlen tényálladéki elem elegendő a hatáskör megállapítására, ha annak termé széféből arra lehet ideiglenesen következtetni, hogy a jogvita eldöntésénél bizonyos jogi jelentőséggel bírhat." A Hágai Nemzetközi Biróság által megállapított ezen elv szerint a hatáskör megállapítása céljából elég, ha annak a lehetőségét látjuk előre, hogy érdemben a kereset esetleg meg van alapozva. így a Nemzetközi bíróságok és a vegyes döntőbíróságok is kötelesek hatáskörüket megállapítani^ ha az ügyben a hatáskör egyetlen elemét vagy egyetlen indokát megtalálják