Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 10. szám - Nemzetközi jog a magyar biroságok joggyakorlatában

hej v^^^^^^J ú NEMZETKOZI|0GTARA A HÁGAI NEMZETKÖZI JOGI AKADÉMIA VOLT MAGYAR HALLGATÓI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA Szerkeszti: Dr. GEŐCZE BERTALAN ügyvéd Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS vezérigazgató Megjelenik havonként, július és augusztus hó kivételével. Szerkesztőség: Budapest, V. ker., Báthory-u. 3. IV. 21. — Tel. Aut 2Ö2—27. 10. szám. Budapest, 1929. december hó. IV. kötet. ' NEMZETKÖZI JOG A MAGYAR BÍRÓSÁGOK JOGGYAKORLATÁBAN. Irta: Faluhelyi Ferenc dr., pécsi egyetemi tanár. (Az első közlemény a IV. kölel 1—3. számában, 1929. jan.—márc. jelent meg.) III. KISEBBSÉGEK. A nemzetiségi kisebbségek fogalmi meghatározása. — A nemzetiség kellékei és körülhatárolásának feltételei. — A zsidóság nemzetiségi jellege. A világháborút befejező békeszerződések a nemzetiségi kérdést belső közjogi problémából nemzetközi érdekű és jelentőségű problémává alakították át. Eddig kizárólag az illető államra és az érdekelt népelemre bírt jelentőséggel, vájjon elismerik és figyelembe veszik-e külön nemzetiségét, ma ellenben a békeszerződések és a nyomukban bekövetkezett erőszakos államfeldarabolásokkal kapcsolatban a nemzetiségek fogalmának és keretük meghatározásának problémája „kisebbségi kérdés" címén nemzetközi érdekű és jelentőségű jogi kérdéssé vált. Ennek a problémának alapkérdése volna, hogy mi tulajdonképen a nemzetiség, illetve a nemzeti kisebbség. Erre a kérdésre azonban máig hiába keresünk biztos választ. A Páris-környéki békék és az azokhoz kapcsolódó külön u. n. „kisebbségi szerződések" jól-rosszul gondoskodnak a kisebbségek úgynevezett védelméről, kijelentik az ezekben a szerződésekben előírt állami kötelezettségeknek nemzetközi jogi jellegét és jelentőségét, arra az elvi kérdésre azonban, hogy mi tulajdonkép a kisebbség, nevezetesen a „nemzeti" kisebbség, egyáltalán nem adnak feleletet. A trianoni békeszerződés 55. cikke például beszél az állam polgárainak egyenlő jogvédelméről „születési, nemzetiségi, nyelvi, faji, vagy vallási különbség nélkül", — a 60. cikk ellenben már csak „faji, vallási és nyelvi" kisebbségekről szól, a „nemzetiség" és „faj" meghatározását azonban egyik sem adja. Ennek a fogalomnak tisztázása pedig úgy belső államjogi, mint nemzetközi jogi szempontból is módfelett fontos. Hisz enélkül egyáltalán nem lehet megállapítani, vájjon valamely állam testében vannak-e és minő „nemzeti kisebbségek" és hogy e kisebbségek jogvédelme milyen arányú és fontosságú kötelessége az érdekélt államnak. Az utódállamokban, például Romániában a zsidó vallású és fajú polgárok nem számíttatnak a magyarok közé, még akkor sem, ha magukat azoknak vallják és a magyart vallják is anyanyelvüknek. Ez az eljárás nyilvánvalóan a magyarság kisebbségi súlyának gyengítését vonja maga után, aminthogy a magyarországi magyarságnak is jelentékeny meggyengítését jelentené, ha a magukat magyaroknak valló zsidó állampolgároknak magyar nemzetisége a nemzetközi forumok elölt tagadásba volna vehető.