Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 7-8. szám
44 állampolgárok által eszközöltetik, nem magyar honos a Békeszerződés 250. és 232. cikkei alapján, hanem német honos; hogy tehát nincsen joga a jelen bírósághoz fordulni; alperes ugyanezen állításokra hivatkozva ugyanezen kifogást már felhozta az Oravicza—Németbogsán—Resiczabányai H. É. Vasút Rtg. által a Román Állam ellen indított ügyekben és még hat más azonos ügyben, melyek mindegyikét egy-egy vasúttársaság mdította a Román Állam ellen; azonban 1927. július 27-én kelt végzésében a Döntőbíróság elutasította ezen kifogást; jelen esetben az illetékességi kérdés ugyanazon körülményekre való hivatkozással vettetik fel, mint a hét fentebb említett esetben; ennekfolytán a Bíróság ugy véli, hogy az 1927. július 27-iki végzésekben kifejlett érveknél fogva nincs ok arra, hogy a felhozott kifogás a jelen perben leíárgyaltassék; ezenfelül az alperes azt állítja, hogy egy társaságra nézve egyedül azon tény, hogy magyar törvények szerint jött létre és hogy szeivheiye Magyarországon van, még nem elegendő arra, hogy jogot adjon néki a 250. szakaszban megállapított védelemre, mivel ezen védelmet az említett szakasz csupán a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságok számára biztosítja; és hogy a felszámolás kérdésében, általánosan elismert elvek alapján, valamely társaság honosságát valóban nem annak székhelye, hanem ellenőrzése állapítja meg, hogy ezen úgynevezett „ellenőrzési rendszer"-t a Vegyes Döntőbíróságok mindannyiszor elfogadták, valahányszor a Versailles-i Szerződés 297. szakasza b) pontjának I. bekezdésének alkalmazásáról volt szó; hogy tehát az említett rendszer kell hogy alkalmaztassák a Trianoni Szerződés 232. pontjának I. bekezdése értelmezésénél, amely ugyanazon elvek alapján van megszerkesztve. A 250. paragrafus ,,a 232. szakasz hatályát csupán az áícsatolt területekre vonatkozólag szünteti meg" viszont a felperes társaság, melynek székhelye Budapesten van, nem magyar, hanem német állampolgárok ellenőrzése alatt áll és ennélfogva német nemzetiségűnek tekintendő; tehát ilyen körülmények között nincs joga javai, jogai és érdekeinek olyan védelmére, melyet a 250. szakasz valóban csupán a magyar állampolgárok által ellenőrzött társaságoknak biztosít, ennélfogva a kereseí érdemben elutasítandó. Ezenfelül, mivel német állampolgárok ellenőrzése alatt áll, a felperes társaság a Versailles-i Szerződés 297. szakasza b) pontjának rendelkezése alá esik, „amely jogot ad a Román Államnak a társaság vagyonának elidegenítésére, megtartására, illetve felszámolására. A Trianoni Szerződés 250. szakasza valóban korlátozza a 232. szakasz rendelkezéseinek hatályát, de nem korlátozza a Versailles-i Szerződés 297. szakaszáét, amely érintetlenül fennáll"; ezen okból is elutasítandó tehát a kereset;