Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4-6. szám

45 megvizsgálni a szerződések feltételeit és azokból megállapítani, hogy a tartozások hol hajthatók be. Ezen vizsgálatot megejtve, a biróság ügy vélte, hogy a tartozások Londonban voltak behajthatók, ahol fizetendők is voltak és igy Őfelsége birodalmának területén lévén, a fentemlitett rendelkezés alá esnek. Koelschné asszony jelen eljárásban azon az állásponton van, hogy az elhunyt férje által az ő javára kötött életbiztosítás, mely 1919 szeptember 28-án vált esedékessé, képezte azon Ítélet alapját, melyet most megtámad és azt vitatja, hogy ő a versaillesi szerződés 305. cikkelye értelmében jogosult fél és mint ilyen jogszerűen igényel jogorvoslatot ettől a Bíróságtól azon kárt illetőleg, melyet ezen ítélet következtében szenvedett. A versaillesi szerződés 305. cikkelye kimondja, hogy „valahányszor illetékes biróság oly esetben hozott vagy hoz Ítéletet, mely a III., IV., V. vagy VII. fejezetek alá tartozik s az Ítélet nem felel meg ezen fejezetek rendelkezéseinek, az ítélet által jogaiban sértett fél jogosítva van orvoslást kérni, mely a Vegyes Döntőbíróság által lesz megállapítandó." Az alperesek részéről többek között azt vitatták, hogy a Döntőbíróságnak a Koelschné által elébe terjesztett ügyben nincs hatásköre. A Döntőbíróság azonban nem tartja szükségesnek, hogy ezen ellenvetés értelmében határozzon, vagy hogy eldöntse, vájjon a 305. cikkely értelmében vett „fél"-ként tekintse-e Koelschnét, mert ugy véli, hogy még ha a szükséges hatásköre meg is van és Koelschné a megkívánt értelemben vett félként volna is tekintendő, akkor is nyilvánvaló, hogy a Döntőbíróság előtt fekvő joganyagból kitünőleg a kártérítéshez való igény esete nem forog fenn az idézett cikkely rendelkezései szerint, melyre keresetét alapítja. A „La Compagnie Generálé Transatlantique c/a Thomas Láw & Co." L. R (1899.) A. G. 431. eset és a benne idézett szaktekintélyek világossá teszik, hogy angol jog szerint az angol felebbezési bíróságnak abban az ügyben, melynek folyománya jelen kereset, hatáskörrel bírt oly Ítélet hozatalára, mely a New-York Life Insurance Companyt Angliában kötelezi. Rex c/a Lovitz L. K, (1912.) A. C. 212. és más esetekből, melyekre hivatkozás történik a kérdéses ügyre vonatkozó Ítéletekben, kitűnik, hogy felperesnek a New-York Life Insurance Companyval szemben támasztott joga angol törvény szerint fennálló jog és jogi értelemben térbelileg Nagybritannia területén belül van. Azonban a Döntőbíróság nem látja indokoltnak, hogy azt vélje, miszerint a felebbezési biróság által vallott nézet nem egyeztethető össze a nemzetközi jog valamely elvével, vagy hogy bármiben is eltér a Szerződés 297. (b) cikkelyének szándékolt hatályától és értelmétől.