Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-3. szám - A magyar-román optánspör

16 állani közti jó egyetértést. Az üggyel az 1923. évi áprilisi ülésszakban foglalkozott a Tanács, mikor is a magyar kormány kép viselője kifejtette, liogy a román föld reformtörvény sérti a trianoni szerződés rendelkezéseit, valamint azt, hogy a magyar kormány nem egy igazságos földreform ellen tiltakozik, hanem a nemzetközi szerződéssel ellentétben álló igazságtalan elkobzások ellen. Kérte a Tanácsot, utasitsa Romániát, hogy a földreform által elkobzott magyar ingatlanokat adja vissza tulajdonosainak, szenvedett kárukat téritse meg, s tekintsen el a jövőre nézve hasonló rendszabályok alkalmazásától. A romáit reprezentáns, Titulescu válaszára magyar részről Gajzágó felelt, kiemelvén, hogy amennyiben a kisajátitást szenvedett földbirtokosok nem kapnának teljes kártérítést, a magántulajdon elve halálos döfést kapna. Adatci Japán képviselője, ki ennek az ügynek előadója volt, azt javasolta1, hogy terjesszék a jogvitát a hágai nemzetközi állandó bíróság elé, mint amely legilletékesebb nemzetközi szerződések magyarázására. E javaslatot a magyar reprezentáns elfogadta, a román ellenezte, mondván, hogy a magyar kormány a szerződésnek olyan interpretációját kívánja, mely alkalmas egy nemzet szociális és politikai feldulására, azonkivül nem lehet Románia alkotmányát egy harmadik fél bíráskodásának alávetni. Miután Románia a Tanács következő javaslatát is elutasította, a Tanács ujabb javaslatot tett, melynek értelmében, mívél az ügy rögtöni elintézése nem lehetséges, Adatci mint előadó tovább folytatja működését és mindkét fél kölcsönös jóindulattal igyekezni fog a jogvitát békésen elintézni. Ezt a javaslatot a felek elfogadták és Adatci ennek megfelelően közvetlen tárgyalásokra hivta össze a két ország képviselőit Bruxellesbe 1923 májusában. Ezen közvetlen tárgyalások során történt meg. hogy az első magyar reprezentáns az előadó által szerkesztett egyezségtervezet első pontja alá irta nevének kezdőbetűit. Ez a pont arról szólt, hogy a magyar kormány elismeri, miszerint az optánsok tulajdonának közjó céljából való kisajátítása nincs ellentétben a trianoni szerződéssel. A magyar kormány röviddel rá memorandumot nyújtott át az előadónak, melyben kijelentette, hogy reprezentánsa az egyik pont parat'álásával túllépte hatáskörét, mivel csak közvetlen tárgyalásokra, s nem az előadó jelentésének előkészítésére volt kormányától felhatalmazása. Különben is az egyezségtervezet nem tartalmaz érdemi megoldást, s Magyarország ezt várja a Népszövetségtől. Kétségtelen, hogy bár a magyar kormánynak joga volt erre a lépésre, mégis pozicióhátrányba került, mert, ámbár Apponyi ragyogó jogi érveléssel támasztotta alá újból a magyar álláspontot, Románia, mikor Adatci jelentése folytán 1923 júliusában újra a Tanács elé került az ügy, arra hivatkozott, hogy Bruxellesben „megegyezés" jött létre a felek közt