Nemzetközi jog tára, 1927 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-3. szám - Nemzetközi jog a magyar biróságok joggyakorlatában

5 kálmazta, anyagi jogszabályt nem sértett, és így felperesnek ez ellen irányuló felülvizsgálati panasza alaptalan. (P. IV. 3869^-13/19260 II. Állampolgárság. Az állampolgársági jog helye a nemzetközi jogban. — A nemzetközi magánjog köre. — Az opció jogának vitás kérdései. — Az opció feltételeinek jellege. — Az optált állampolgárok közjogi helyzete. — A férjes nő külön optálási lehetősége. — Külföldi kereskedelmi társaságok belföldi fiókjainak honossága. A nemzetközi jogalanyként szereplő állam második eleme a nép, és az állam jogi értelemben vett népének elemei a honpolgárok. Hogy kik alkotják az állam jogi népét, kik tartoznak az állampolgárok sorába, az nem közömbös az államok életére. Az állampolgárság megszerzésével kapcsolatban bekövetkezhető jog-összeütközéseknek kiküszöbölése épp ezért a modern nemzetközi jogfejlődés egyik legsürgősebb feladata. Hogy az állampolgárságot érintő nemzetközi vonatkozású jogkérdések a nemzetközi jog (vagy ha ugy tetszik: nemzetközi közjog), avagy a nemzetközi magánjog keretébe tartoznak-e, vitás. A nemzetközi magánjogot a Liszt nyomán haladó német iskola, valamint nálunk a Grosschmied—Szászy—Schwarz-féle irányzat ugy fogja lel, hogy az tulajdonképen a belső magánjognak azon szabályait foglalja össze, amelyek kifelé hatnak, azaz idegen államokkal, illetve állampolgárokkal szemben érvényesülnek. Vagy még precízebben talán ugy is lehetne az ilyen értelemben felfogott nemzetközi magánjogot meghatározni, mint a belső magánjog azon szabályainak összeségét, amelyek megállapítják, hogy kifelé, azaz idegen államokkal, illetve állampolgárokkal szemben milyen magánjogi szabályok veendők alkalmazásba. Ilyen felfogás alapján beszéihetünk „tételes magyar nemzetközi magánjogról" is. (L. Ballá Ignác id. könyvét.) Ilyen felfogás mellett azonban az állampolgárságot érintő nemzetközi vonatkozású közjogi szabályokat vajmi kevéssé lehet a nemzetközi magánjog keretébe vonni. Pedig a legtöbb nemzetközi magánjogász ezeket a kérdéseket is ide sorolja. A nemzetközi „köz"-jogi munkák természetesen emellett szintén foglalkoznak az állampolgárság nemzetközi jogi vonatkozásaival. A londoni egyetem fent emiitett vállalkozásának programmja is az állampolgárságra vonatkozó nemzetközi jogkérdéseket a nemzetközi „köz"jog keretébe sorozza. A holland kormány viszont a Nemzetek Szövetségének jogkodiflkáló bizottságához az állampolgársági összeütközések kiküszöbölését célzó javaslatára tett megjegyzéseiben az idevágó feladatoknak elintézését a hágai nemzetközi magánjogi konferenciák hatáskörébe kivánja utaltatni. Ha a nemzetközi „magán"-jogot 0. P. Arminjou: Précig de Droit int. privé, Paris, Dalloz, 1927.) a „conflits des lois" megoldására hivatott nemzetközi jogszabályoknak tekintjük, ugy meg nincs semmi kapcsolatunk a „magánjog" kifejezéssel. Ez az elnevezés csak annyiban felelne meg, amennyiben a belső jogok összeütközéseinek problémái a magánosokat érdeklik! Ezzel azonban teljesen eltávolodtunk a magánjog és az ezzel rokon jogok (kereskedelmi jog, váltójog) köréből és a nemzetközi magánjog azon nemzetközi jogok összefoglaló fogalmává válik, amelyek a magánosok nemzetközi érintkezését szabályozzák, így is azonban a hiba az, hogy az idevágó jogszabályok egész komplexumát nem ölelik föl.