Nemzetközi jog tára, 1928 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A hágai nemzetközi jogi akadémiáról

6 kedőket, hajósokat is felvesz tagjai sorába és gyakorlatiasai)!), mint testvér egyesülete. Az Institut d. d. i.-ban adva volt tehát már a jogi tanácsadó szerv, miért is a Carnegie alap felkérte, hogy vállalja a jogtanácsosi tisztet. 1912. VIII/26-án el is vállalta s bizottságot alakított e célból, melynek tagjai Apoltak: Hagerup, Bar, Lammasch, Holland, Renault, Asser pere, Lardy, Fusinato, Gram és Vesnics. Ez a bizottság volt az, amely a Carnegie alap felkérésére a jogi véleményeket kidolgozta s ez adta a A. d. d. i. felállitására vonatkozólag is előzetesen a pártoló szakvéleményt. Az Académie de droit international felállításának eszméjét konkrét formában Alfréd Nippold tanár vetette fel már régebben a Deutsche Revue-ben. Azután 1907-ben a hágai békeértekezleten is megvitatták Sturdza és Asiser előadása alapján. Az Institut 1913 VIII/9-én határozta el plenáris ülésében, hogy a felállítást a Carnegie alapnak javasolni fogja. Éveken át alaposan megvitatják és kidolgozzák a tervet, szabályzatát, megállapítják nevét, az előadási nyelvét stb. s végre 1923 VII/14-én a hágai békepalota megnyitásakor ezt is megnyitják. Miért éppen Hágában? Semleges állam a legalkalmasabb ily célra s Hugó Grotius „de iure belli ac pacis" cimü alapvető munkájának megjelenése óta sok kiváló holland nemzetközi jogász gyarapította e téren is hazája hirnevét. A háború előtti évtized legfontosabb nemzetközi jogi eseményei a hágai békekonferenciák voltak, amelyek maradandó műveket alkottak, melyek ma is nagyrészt fennállanak ós mintául szolgálnak. Svejc központiasabb fekvésű de Genf a Népszövetség székhelye, ahol lármás politizálás folyik s ez a miliő nem alkalmas a tudó sok csendet igénylő termelő munkájára. Ezért lett Hága a nemzetközi jogtudomány Mekkája, ahová az igazhivő nemzetközi jogásznak el kell zarándokolni, hogy felüdítse lelkét a nemes tradíciókhoz ragaszkodás egészséges konzervativizmusa és a vele nagyszerű harmóniában levő jogfejlődés friss szelleme, ami a kiváló előadásokból árad s elmerüljön a 60.000 kötetből álló gazdag könyvtár mérhetetlen kincseinek csodálatába és tanulmányozásába. Az Académia mint fentebb emiitettem csak egy tényezője annak az erőnek, amely a nemzetközi jogfejlődést előre viszi, csak egy faktora annak a fejlődési folyamatnak, amely a nemzetközi jog renaissanceá nevét kiérdemlő mai kort jellemzi. S ha erről beszélünk, legalább is meg kell említenünk a többi tényezőt, a szaklapokat, amelyek különösen francia, német és angol nyelven jelennek meg nagyszámban, a nemzetközi jogi egyesületeket s a többi hasontárgyu ós célú főiskolákat. A szaklapok felsorolása nem tartozik ide, azonban az egyesületek