Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

lo összegezve a vegyes döntőbíróságok Ítélkezésében az elemzett hatásköri kérdésben megnyilvánuló jogfelfogást; azt látjuk, hogy a francianémet és a francia-osztrák Vdbsgok kivételével nincsen más Vd*bsg, amely a bsz. 239. b) 1. pontbeli rendelkezésnek generalizáló hatásköri jelentőséget tulajdonítana. Ellenkezőleg: az összes többi Vdbsok álláspontja az, hogy ilyen hatásköri értelmezést 'ennek a rendelkezésnek tulajdonítani nem lehet. Viszont a Vdbsgok nem fogadják el a német álláspontot sem, amely kizárólag csakis a bsz.-ben expressis verbis meghatározott esetek tekintetében ismeri el a Vdibsgi hatáskör instituátását. A Vdbsgi Ítélkezésben megnyilatkozó felfogás kiterjesztő értelmezésű jogtartalimat tulajdonit ezen hatásköri rendelkezésnek, azon indokolással, hogy ez a rendelkezés nem imperativ szabály, hanem dispositió és a hatáskör kiterjesztően olyképpen értelmezendő, hogy ez az expressis verbis kimondott hatáskörökkel rokon és azokkal összefüggő jogvitákra is kiterjed. (Théorie de rayomnement.) Minden konkrét esetben vizsgálna kell, hogy a signatarius hatalmak a konkrét jogvitáira vonatkozóan is kii akarták-e terejszteni a Vdisgi hatáskört 1 Az eddigi gyakoirlat a következő lesetekre nézve véli kitérj esztendőinek a döntőbírósági hatáskört: 232. a) és 232. f) körüli jogvitákra és legújabban ezen alapon kiterjesztően értelmezi a versaillesi szerződés 297. h) (trianoni szerződés 232. i) pontját az önkényesen foganatositott lengyel likvidatiók tekintetéiben, (Ellermanin e/a. Lengyel 'államügy); viszont leszállította a maga hatásköréit a 232. b), továbbá a' 232. j) és a IV. okn uit. függ. 1. §. 2. pontja körüli jogviták eseteiben. Ha vizsgáljuk 'ennek a jelentőségét, ugy azt látjuk, hogy a kiterjesztés a legyőzött államok bíróságai jurisdictiójának terhére történt;) 232. a) és 32. f) mig megfordítva, ott, ahol a győztes államok bíróságainak jurisdiktiója érintetett volna (232. b), ott aggodalmasan tiszteletben 'tartották a Vdbsgok a nemzeti biróságek hatáskörét és az első óvatos, ide bátor lépést i'tt a lengyel-német Vdbsg tette meg. így még mindig azt kell mondanunk, hogy a győztes ország és legyőzött ország még mindig nem áll egyenlően védett positióban a Vdbsgok előtt és a győztes államok nemzeti bíróságainak hatásköréit a döntőbirósági Ítélkezés gondossabban respektálta, mint a legyőzött államok belföldi bíróságainak hatáskörét, azonban a kezdődő paritás jelei már mutatkoznak. El kell ismernünk 'továbbá, hogy a IV. cim ut. függ. 1. §. 2 pontja esetében leszállított hatáskör, főképen a volt középponti hatalmak (a legyő'zött hatalmaik) javára esik, mert ezek az országok voltak azok. amelyek a háború folyamán leginkább tartották csapataiik által katonailag megszállva az ellenséges (most győztes) országok területeit. Ez az állásfoglalás tehát nyilván a legyőzőit államok érdekeinek javára szolgál. Összegezve igy azt kell mondanunk, hogy általában — leszáimitva a francra vonatkozásokat, amelyeknek gyakorlatában az igazságossági szempontok a legkevésbé voltak képesek egyáltalán keresztülhatolni — a Vdbsgok hatásköri gyakorlatában ugyan még mindig érezhetők különbségtételek győztes államik és legvőzött államok között, mindazonáltal egy bizonyos törekvés a birói pártatlanságra ezen ítélkezéstől nem vitatható el* Személy ellen foganatositott kivételes háborns rendszabály. Kiutasítás miatt nincs helye döntőbírósági keresetnek. Némiet-belga vdb: Brouns cha, Kügler és Német állam. Bee. V. 359. Az indokolás szerint a kiutasítás személy elleni háborús, intézkedés, a/mely nem esik a 297. cikk e) pont fogalomkörébe. Ezért káiritéritésnek nincs helye. —n. * Részlet szerzőnek a vegyes dönt ő bírós ági judikaturóról megjelenő könyvéből.