Nemzetközi jog tára, 1927 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1. szám

6 védjegyeknek ö a. tulajdonosa is, hogy joga van azokat az egész: világon használni. Egyben kérte az ellene kibocsátott tilalmat megsemmisíteni és a védjegy-használatban való akadályozásért neki okozott kár fejében 1 millió kártérítést követelt. Alperesek azzal védekeztek, hogy a 297. b) alapján csak annyiban voltak likvidálhatók az alperesi védjegyek Franciaország által, amennyiben azok Franciaországban (beleértve gyarmatait és. protekturátusait) való használatra vonatkoztak. Mindenekelőtt azonban hatásköri kifogást emeltek azért, mert a Vdbsg csakis annyiban bir hatáskörrel, amennyiben hatásköre ezen jogvitákra a bsz-ben kifejezetten megállapittatott. A francianémet Vdbsg a hatásköri kifogást elutasitotta és — teljesen helytelenül és jogtalanul — megállapítva hatáskörét, a felperes kereseti kérelme értelmében marasztalta alperest. Az indokolás szerint a Vdbsgok hatásköre kiterjed minden a III., IV., V. és VII. cimek alapján támasztható jogvitára és csakis azok a jogviták vannak kivéve ez alól, amelyek a 239 b) 2. vagy a 235. b) értelmében az antantbiróságok kizárólagos hatáskörébe esnek; vagyis ezek a szavak; „qui sont de' leur compétence" nem azt akarják jelenteni, hogy korlátoztatik a Vdsbgok hatásköre az idézett cimekben expressis verbis hozzájuk utalt ügyekre, hanem ezek reservációt tartalmaznak az antant-biróságok kizárólagos hatásköre javára a fentidézett cimekben az utóbbiak javára fenntartott ügyekben. („... les mots „qui sont de leur compétence"; ont simplement voulu exclure de la compétence du Tr. a. m. les différends dont les sections III., IV., V- et VII. reservent la connaissance aux tribunaux ordinaires"). Az Ítélet még azt az érvet is felhozza indokul, hogy a vers. szerz. 305. cikke (trianoni 240.), kétségtelenül megengedi a Vdbsgi keresetet minden olyan belföldi Ítélet ellen, amely a III., IV., V. és VII. cimek valamely rendelkezéseit sérti, ámde hogyha a 240. cikk eseteiben a Vdbsági hatáskör' kiterjed a hivatkozott cimek alapján adódható bármely jogvitára, ugy a 239. b) 1. tekintetében nem volna logikus a hatáskört csakis az expressis verbis esetekre szorítani. Ez az okoskodás fallatiós. Az a tény, hogy a 240. cikk maga koncedálja, hogy a belföldi biróságok— „a maguk illetékességükben eljáró' belföldi biróságok" — olyan határozatot hozhatnak, amelyek a bsz. X. részének III., IV., V. és VII. címeiben foglalt rendelkezéseket sérthetnek: nyilvánvalóvá teszi, hogy maga a bsz. is. elismeri, hogy a belföldi biróságok a maguk törvényes hatáskörében eljárva, teljes hatáskörrel Ítélkezhetnek olyan jogvitákban is, amelyek ezen cimek rendelkezéseinek valamelyikéből keletkeztek, mert csak is ezen feltételek mellett lehetnek „illetékes belföldi biróságok". A 304. b) 1. tehát nyilván elismeri a Vdbsgi hatáskör és a belföldi birósági hatáskör (legyőzött államok biróságait is ideértve) koexisztenciáját a IIL, IV., V.,