Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

Munkiaügyi Stemle l A kisgazdaelemmel szemben a tanácskormány előzékenységet la lanusflott, amennyiben csupán a nagy- és középbirtokok kártérítés nélküli klsajátlfását rendelte el, a kisbirtokokat legtöbb helyütt 100 holdig a régi gazdák kezén hagyta, úgyszintén a kisemberek házalt Is,. a valamivel nagyobb birtokok kommunlzálását sem siettette túlságosan, az új rend által eddigi megélhetésüktől eleseit nagyobb birtokosoknak, sok esetben jól ^védelmezd alkalmazást nyújtott az új szövetkezeti üzemekben. Még a meghagyott kis- és középgazdaságok hitel- és anyagszükségleteiről való gondoskodást Is magára vállalta, végül a kisbirtokosok számára adómentességet engedélyezett. Miután pedig a tanácskormány a vallás egyénes megtámadásától, a vele összefüggő népszokások elnyomásától is tartózkodott, ezen mérsékelt fellépése folytán el is maradt a vidéknek az a felzúdulása, amelynek egyesek jóslása szerint a kommunista-rendet el kellett volna sepernie, sőt még a rokonszenv gyakorlati áldozatkész megnyilatkozás^ is előfordultak, mint önkéntes élelmiszerszállítások Budapest részére, jelentkezések a vörös hadseregbe. Persze, azért mégis a városból indult ki e kommunizmus és a falu csak enyhített alakban fogadta azt be. Akik ezl a dolgok természetes menetének tartiák, azokat talán meg fogja lepni, hogy a kommunizmus eddig leginkább a mezőn, a falun volt valóság, amely a város túlsúlyba jutásával szűnt még és az életjavak közösségével összefüggő eszmék és gondolkodásmódok sokkal mélyebb gyökereket eresztettek a földnép lelkébe, mint a városiéba. Persze, aki a gazdaságtörténettel behatóbban foglalkozott, az áltól a meglepetéstől távol marad, annak számára nem mondok újat, amidőn röviden jellemzem az úgynevezett őskommunizmust, amelynek emlékeit nem csupán történelmi feljegyzésekben találjuk, hanem némely országok egészen a mai időkig fennálló ősi gazdasági intézményeiben is. A történelem előtti idők ősembere a jószágok feletti kizárólagos egyéni rendelkezést, melyet magántulajdonként ismerünk, nem találhatta fel. Nem pedig azért, mert az élelem ritkasága, nehéz megszerezhetősége, a ragadozó vadállatok és más emberek támadásai folytán az élet oly bizonytalan volt, hogy az egyes ember csak a hozzá közelállókkal való legbensőbb szövetségben gondolhatott egyáltalában életben maradásra. Az ősraj összetartása volt a fődolog, az egyes jószágokat, tárgyakat1 már létfenntartási érdekből csak úgy használhatta mindenki, amint ez a raj közérdekének megfelelt. Nem volt elképzelhető, hogy valaki éhezzen, amíg egy rajtársának élelemkészletei voltak, vagy hogy valaki védtelenül álljon a közös ellenség elé, mert a szükséges fegyverek más valakinek a tulajdonát képezik, Ez a kommunizmus, amelynek egy és más emléket sok kezdetleges nép szokása, erkölcsi felfogása megőrizte, ugyan nem volt egyetemes emberiséginek tekinthető és nem is jelentette az emberek mindegyike számára a tökéletes szabadság és egyenlőség aliapotat. A. egyik raj tagjai a másikéit olykor megvendégelték, olykor cserekereskedést is folytattak velük, olykor legalább ríem zavarták a maguk területén való élelemszerzésben. Azonban a békének és egyetértésnek ezt az állapotát a legkisebb ok megzavarhatta, ha az egyik raj éppen elfoglalt lakóhelye közelében már nem talált elegendő ehető gumót, gyümölcsöt, férget. vaJai. halat egyszerűen tovább ment mások portyázási területére és az addi^; megélhetési alaplukat védőket irgalmatlanul leölte, még hüsuk.n is fe falta. Egy-egy ilyen összecsapás, amennyiben nem végződött u rv