Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 5-8. szám - Munkásvédelem és többtermelés

MunkásÜgyt $nvmh> \il felül nem arról gondoskodnánk, hogy a munkás ezentúl .innál ImiatoHahkin os annál kiadósabban védelme/lcssck .» munkai>i*/omn'al /«l/t» /sri; ellenes ártalmakkal szemben. Ezt a követelést most már annyival Is in* Icább hangoztathattuk mivel az utolsó Időben beállott nagy társadalmi es politikai változások amúgy is a munkás egészségének a legnagyobb ellen felét a túlhosszú munkaidőt tették ártalmatlanná és így mindaz ax erő, amelyet éppen a túlhosszú munkanappal járó sokféle veszedelem (kifáradás, balesetek, alkoholizmus, kényelmet evéshez való idő hiánya, családi élet felbomlása) hatástalanítására kellett fordítani, most már a munkásvédelem frontjának más veszélyeztetett pontjain értékesíthetjük. Erre pedig annyival is inkább van még szükség, mert a munkást munkakörien szinte elképzelhetetlen sok, konok és alattomos ellenség veszi körül és fenyegeti állanCóan. Már a talaj, amelyen a munkahelyiség, a gyártelep áll, egészségellenes hatást fejthet ki akkor, hogyha maláriis vidéken épült az üzem. Ezzel a veszedelemmel Magyarországon mindig kell számolni, mivel hazánk rendkívül gazdag mocsaras vidékekben, 'ahol éppen a maláriát terjesztő szunyogfajták otthonosak. S különösen most kell a malária veszedelmével számolni nálunk, mivel azok a hadrakeltek, akik a Balkánon, Ázsiában és Oroszországban időztek, csaknem kivétel nélkül maláriával fertőzöttek s ha most szunyoglakta vidéken alkalmaztatnak, a maláriát egészséges munkástársaikra is átvihetik. Ezzel a veszedelemmel szemben legbiztosabban úgy védekezhetünk, hogyha a harctérről visszatért munkások vérét időközönkint megvizsgáljuk, a maláriásoknak talált munkásokat gondos kezelés alá vesszük és a munkahelyiség környezetében levő állóvizeket, mocsarakat levezettetjük. A munkahelyiség maga veszélyeztetheti az alkalmazottak egészségét azzal, hogyha oly épületben van elhelyezve, amelynek falai nedvesek, azaz elszigetelés híjján a talajvíz felszivárgásának útját nem állják. Ezért és még inkább a telepen megkívánandó fokozott tisztaság szempontjából okvetlenül szükséges, hogy az oly munkahelyiségekben, ahol az üzem kapcsán por, hulladék vagy egyéb egészségellenes anyagok képződnek, a falak vagy mosható olajfestékkel, vagy egyéb vizáthatlan burkolattal bevonandók ül. évente többször meszelendők. Különösen fontos ez az oly üzemekben, amelyekben közfogyasztásra szolgáló élelmi- és élvezeticikkek (húsfélék, kolbászárúk, sütemények, dohányárúk) készülnek. Munkásvédelmi szempontok javallják azt is, hogy a munkahelyiségek magassága legalább 3*60 m. legyen és hogy alagsorban vagy pincehelyiségben levő munkahelyiségek szűnjenek meg, és átmenetileg is csak akkor legyenek üzemben tarthatók hogyha a munkahelyiség padlója az utcai járdánál fél méternyire méh/ebben nem fekszik és hogyha a pincét 2 oldalról egy legalább 1 m-nyi széles *szellőzőárok* (Luftungsgraben) veszi körül. Az alkalmazottak és egyben az üzem szomszédságának életét és testi biztonságát védi az a követelmény, hogy gyúlékony- vagy robbanóanyagokat feldolgozó üzemeket csak földszinti, lakáscélokra nem szolgáló és padlásnélküli házakban szabad létesíteni és fentartani. Ily üzemekben természetesen megfelelő számú és legalább 1*20 m. széles kifelé nyVó kijáratokat kell létesíteni, amelyeket munkaközben állandóan nyitva kell tartant Az is magától értetődik, hogy gyúlékony- vagy robbtaóa^fteokat feldolgozó munkahelyiségeknél rostélyos ablakokat alkalmazni vagy Búgéban a munkahelyiségben világítótesteket alkalmazni netn szabad. Ily veszélyes üzemeket csak a munkahelyiségeken ktvül gondosan elhelyezett, erd* üvegburákkal körülvett (biztonsági) lámpákkal szabad megvjMgÖaiu. VégiU etekben az üzemekben az alkalmazottakat a munkával íaro veszélyről a felvételkor alaposan felvilágosítani és a védekezés módiaira kioktatni kell. Nagy gond fordítandó állandóan a munkahelyiségek tKuMótara. Munkás