Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 5-8. szám - Munkásvédelem és többtermelés

MunkátÚgyl Sxemle központi nyugdíjpénztárból kapják meg az eddigi nyugdijatok vagy azok özvegyei és árvái járandóságukat. A (elsorolt és biztosításba még bc nem vonl személyekre vonatkozólag szintén már legközelebb történik rendelkezés. Bizonyosra vesszük, hogy a Kormányzótanács XXI. számú rendeletében megállapítod segélyek már legközelebb emeltetni fognak. Ugyanis a rendelet kibocsátástkor számolni kellett azzal, hogy a munkanélküliség esetén nyújtott segélynél a táppénz nagyobb ne legyen. Mihelyt a Tanácskormány a munkanélküli segélyeket emeli vagy megszünteti, nem lesz akadálya annak, hogy a táppénz is az újonnan megállapított bérekhez mért legyen. A balesetbiztosítás által megállapított kártérítések szintén nem maradhatnak meg abban a keretben, ahogy fenti rendelet megállapította, mert a munkabérek újabban történt rendezése a baleseti kártalanítás újabb szabályozását vonja maga után. Mindezeken kívül a munkásbiztositás teljes kiépítésére nem késhetnek sokáig már az aggkori és rokkantsági, valamint az özvegyek és hátramaradottak ellátására vonatkozó rendelkezések, figyelemmel arra, hogy minden bürokratikus eljárás mellőzésével rokkantság vagy aggkor esetén mindenki azonnal megfelelő segélyben részesüljön, még pedig oly segélyben, amely megélhetését a mai viszonyok között is lehetővé teszi.A kommunista államban ezeknek az intézményeknek igen jól kell funkcionálniok, egymásba szervesen kell kapcsolódniok, mert a dolgozók társadalma joggal megkövetelheti, hogy egy pillanatig se maradjon támogatás nélkül, ha bármily körülmények miatt munkája révén keresethez nem juthat. A Tanácskormány tudja, mi a feladata ezen a téren és bizonyára a legtökéletesebb mértékben fog ennek eleget tenni. A történelem minden lapja tanúságot tesz arról, hogy csak annak a világrendnek van létjogosultsága és fenmaradása, amely valami igazi, erkölcsi princípiumon alapszik. Az erkölcsi tétel, amelyen a szocializmus nyugszik, úgy szól, hogy minden dolgozó ember anyagi és szellemi jólétét a legmesszebbre menő módon kell biztosítani. Bizonyos, hogy a szocializmus ezt a magasztos célt csakis a iőbbtermelés segítségével érheti el. De ezen az úton is csak akkor, hogyha nem csupán azokra hallgat, akik a többtermelést kizárólag műszaki problémának tekintik, hanem azokra is, akik régóra és foggal a többtermelés egyedüli biztositékait a munkás egyéniségében látják. Mert amily igaz, hogy egyfelől a tőkés termelés terén lábrakaport anarchiának megszüntetésével, másfelől az üzemek legtökéletesebb műszaki felszerelésével letet többet termelni és a termelést racionalizálni: épp oly bizonyos az is, hogy a többtermelést csak akkor közelíthetjük meg legjobban és leggyorsabban, hogyha céltudatosan kisebbítjük azt az örökös súrlódási felületet, amely a munkafolyamat sajátossága és a munkások egyéniségében determmJtt képességek közé ékelődött. Ezt a súrlódási felületet pedig csak úgy kisebbíthetjük hogyha mindenekelőtt a munkások pJiyaytlasztásM tervszerűen reorganizáljuk Munkásvédelem és többtermeles. / Irta dr. Pach Henrik