Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Az entente szociálpolitikai béketervezete

« Nlunkásügyi Stemltt 211 5. A mennyiség és minőség szerint egyenlő munkáért nemi különbség nélküi ugyanazt a bért kell fizetni 6. Mindenkinek, aki munkát végez, igényó van hetenként egy aiünnapra. Általánosságban ez a nap vasárnap legyen, mégis más nap Is választható, amennyiben az nem volna lehetséges. 7. A munkaidő az iparban napi 8 és heti 48 órára korlátoztatik Kivétel teendő azpkban az országokban, amelyekben az éghajlat vagy az ipari szervezet kezdetleges fejlettsége vagy más körülmények a munka eredményességében lényeges eltérést okoznak. 8. Mindazok, akik valamely országban a törvények értelmében megtelepednek és ott munkát teljesítenek, úgy maguk, mint családjuk, ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint azon ország saját polgára. Ez a rendelkezés kiterjed a munkástörvényekre és a szocialíszti!<us törvényhozásra. 9. Minden ájlam kötelezve van biztosítékokat nyújtani arra nézve., hogy a munkásuédelmi törvényeket és rendeleteket végrehajtja és hogy a munkafelügyeleti szolgálatot organizálja. Ezen ellenőrző szolgálat személyzetébe nők is felvétessenek. Valamennyi ország munkásságának követelése volt, hogy a nemzetközi béketárgyalásokkal egyidejűleg nemzetközi szakszervezeti kongresszus hivassék egybe, amely a békeszerződésbe felveendő munkajog kérdésében állást foglaljon és kifejezésre juttassa az összes ipari államok munkásságának követeléseit. Elsőízben 1914. év őszén az Amerikai Egyesült Államok munkásainak kongresszusán merüli fel ez a követelés 1916. év nyarán Anglia, Franciaország, Belgium és Olaszország munkásai követeltek hasonlót Leedsben, ezt követőleg 1917. év őszén a németek, osztrákok, magyarok, svájciak, hollandiak és skandinávok részvételével volt Bernben kongresszus és végre 1919. évi február havában mindkét „ ellenséges tábor és a semleges országok munkássága tartott nemzetközi szakszervezeti és szocialista kongresszust. A fent közölt sovány programm — az entente válasza. A versaillesi urak kongresszusa nem tartotta szükségesnek, hogv oda összehívja a munkások kongresszusát. A világ összes elnyomott proletárjai tudomást szerezhetnek ebből a ketegórikus megtagadásból, hogy mit jelent az imperialista és kapitaüsztikus államok szociálpolitikája. A nemzetközi békeszerződés ki akarja mondani a nyolcórai munkanapot »alapelv« gyanánt ugyanakkor, amikor Németország azt már 1918. november 12-én elrendelte, s amikor egyéb országokat nem is említve. Magyarországon is „a rendes munkaidő napi 8, illetőleg heti 48 óra"1. A most idézett rövid mondat az a törvény, amellyel a kommunista Magyarország a nyolcórai munkanapot meghonosította, minden korlátozás, minden előfeltétel, minden hátsó ajtó nélkül, míg az imperialisták a klímához, az Ipari fejlődéshez, a nemzetek kultúrállapotához. a gazdasági célszerűség hez kívánják a nyolcórai munkanap meghonosítását kötni. De valóban nem szabad összehasonlítani a kommunista Magyarország szociális haladását a művelt nyugati imperialisták álmaival. Mert nálunk minden r.iunkásvédelmi törvény csak a munkások harcának letompitás^ra és azok félrevezetésére szolgál. A nenuetköai békeszerződés nem akar tudomást venm az anyavódelemről, az éjjeli munkáról, az egészségre káros munkanemekről, nem ismeri a háziipar emberromboló hatását, a szabad költözködj jogot, a kollektív munkaszerződést és azt, amit utoljára említünk. Je ?iso