Munkásügyi szemle, 1919 (10. évfolyam, 5-12. szám)

1919 / 9-12. szám - Falu és kommunizmus

201 különítő gazdálkodásira. Ennek változatlan felébresztése egyenlő lenne a technikai fejlődés, a művelődés eredményeitől való lemondással, az iparnak éhenpuszlulásra vagy tengődésre ítélésével, a szellemi élet elsorvasztásával. Csupán a magasabbrerdű kommunizmus állhat szemeink elótt, amely már az összes technikai, tudományos és társadalmi vívmányok alapjából indul ki és berendezéseiben éppen olyan kevéssé állhat meg a községek, mint az országok határai előtt. Ezen kommunizmus eddig még nem jutott hozzá, hogy valamely na* gyobb területen ellenséges támadásoktól mentesen berendezkedhessél ahol a közhatalmat a kezébe kapja is, nagy mértékben meg kellelt alkudnia az idők folyamán kialakult birtok- és gazdálkodási viszonyokkal a földmívelő nép erre irányuló kívánságaival. Ez nemcsak nálunk tőrtént, miképp előbb láttuk, hanem tudomásunk szerint Oroszországban is. Hogy a kom* munizmus végleges győzelme esetén milyen lenne az átmenet a régibb állapotból az újba, ez a békés vagy küzdelmes átalakulás oly részleteitől, esélyeitől függ, amelyeket előre ki nem számithatunk. Ezért az erre vonatkozó konjunktúrák helyett inkább a falu népét próbáljuk vázolni, amint ez a kommunizmus teljes, végleges, zavartalan eszményi uralma esetén kialakulhatna, kiépülhetne. E tekintetben egy irányban kell-haladnunk két egymástól különben elég messze álló írónak, Fouriernek és Bebelnek eszmemenetével. Bucharin eszméit is segítségül vehetjük. A kommunizmus mindenekelőtt a lehetőségig megszünteti a város is falu közötti ellentétet, bár különbözőségüket egészen el nem tüntetheti. Az ipar éppen a mai technika mellett legtermékenyebben nagy üzemekben folytatható, több egymást kiegészítő nagy üzem egymás mellett való elhelyezése kívánatos, mindenféle; termékek és szükségleti cikkek elosztása is nagyobb központókból történhet legcélszerűbben, ugyanígy központot kíván a közügyek általános igazgatása, valamint a legfelső fokú tanítás is. Ezek által a városok szükségessége adva van. Ugyanezen városi gócokba •azonban a' mezőgazdasági termelés már nem összpontosítható, mert a mezőgazdasági munka szintere, a szántóföld, a mező, az erdő nem szorítható egy gyárudvar falai közé, a föld mivelőinek lakásai, valamint a gazdasági ud varok pedig nem lehetnek túlságosan messze a földektől, különben nagyon sok idő vész el az ide-oda járással, gép- és szerszámszállítással, a trágya rendes kihordása meg szinte lehetetlenné válik. Már a mi óriás határú parasztvárosaink is nagyon messze esnek a gazdasági célszerűség -eszményétől. Ezért a mezőgazdasági termelés a kommunista rend mellett is főkép a falvakban kell, hogy megtörténjék. Ezen falvak és a hozzájuk tartozó határok nagyságát azonban már a gazdasági adottságok, a tálai minősége, a termelhető növények, tartható állatok, terület- és munkásszükséglete adják meg. Minden faluhoz akkora határ tartozhat, amekkora egy központból még célszerűen megművelhető, hasznosítható; ahol eddig ily nagy területek egészen vagy majdnem egeszen lakatlanul álltak, mert valamely távoleső központból kezelték, oda falut telepítenek, amihez az emberanyagot ama túltömött központokból. vctUuiint az elegendő határ nélkül szűkölködő kisközségekből veszik. Mert törpe falvakat, egyedül álló tanyákat lehetőleg ép oly kevéssé hagynak meg, mint földmívelő városokat; az ilyen kis telepeken ugyanis a lakosság gazdasági, egészségügyi, szellemi és társadalmi szükségletei meg nagyobb áldozatok árán is csak tökéletlenül elégíthetők ki. Az egész ország telepe