Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 3-4. szám - Törvényjavaslat a munkásbiztosítás reformjáról

93 Ugyanezen a nyomon halad most az osztrák kormány, amely legulóbb, ialán a mult hónapban kiadott rendeletével, császári rendelettel kiterjeszti a munkásbiztosításnak eme körét az anya- és csecsemővédelemre, felemeli a gyermekágyi segélyt, meghonosítja a szoptatási segélyt és felemeli a bába- és orvosi költséget. Egyik iránya tehát a szükséges intézkedéseknek nálunk is ez lenne. Felemelése és 8 hétre való biztosítása a gyermekágyi segélynek. Az én javaslatom szerint, a napibér 75%-ával. Itt is kikötném, t. ház, hogy ebből 6 hétnek a szülés utáni időre kell esnie. Kiterjeszteném, t. ház — és ezt kérem a t. miniszter úrtól — a gyermekágyi segélyt a biztosítottak hozzátartozóira is. Miért ne egészítenők ki ezáltal azt a szociális intézkedésünket, amelyet az imént helyeselni méltóztattak, hogy ott, ahol a jövő nemzedék bölcsője ring, ott nyújtsuk azt a támogatást, amely szükséges a jövő nemzedék megmentésére. És, t. képviselőház, behozandónak tartom a terhességi segélyt, nem ajánlhatva elég melegen a kormány figyelmébe egy körülményt, amely a mostani törvénynek, elismerem, súlyos hibája, hogy t. i. arról a terhes nőről, aki terhessége utolsó idejében szervezetének időleges rokkantsága folytán munkába nem mehet, hacsak magzatját nem akarja veszélyeztetni, ezidőszerint senki sem gondoskodik, az a nő ezen időben semmiféle támogatásban nem részesül, minek folytán előáll rá nézve az a kényszerhelyzet, hogy magát és családját fentartandó, minden áron munkát vállal s ezzel ismét kockáztatja születendő gyermeke életét és egészségét. Ha tehát már ilyen felhatalmazást igénybe vesz a t. kormány, terjessze ki a segélyezést az ilyen terhes nők támogatására is. Végül javaslom, t. képviselőház, a szoptatási segélynek behozatalát is, aminél megfontolás tárgyát képezheti, vájjon nem a több oldalról felvetett prémium alakjában adassék-e az, ami a magyar viszonyok között talán megfelelőbb, mint az előre biztosított segély, mert jutalmazása lehel annak az anyának, aki csecsemőjét tényleg fel is neveli. Ezek azok a konkrét és legsürgősebb feladatok, t. képviselőház, amelyeket én a t. kormánytól ezen felhatalmazás igénybevételénél várok és amelyeket a t. kormány, szives figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Van azonban az anyasági biztosításon kívül még két sokkal fontosabb, sokkal nagyobb horderejű intézkedés, amelyet fel kell említenem s amelyek egyike a mai törvények alapján, másika pedig a törvényhozás által alkotandó új törvény alapján lenne végrehajtandó. Az egyik ilyen messzemenő intézkedés a kötelező biztosításnak a házi cselédek nagy tömegére leendő kiterjesztése, melyről az imént már szólottam s amelylyel most bővebben foglalkozni már nem akarok, (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) a másik egy régi adósság lerovása, egy kötelesség teljesítése a mezei munkásosztállyal szemben, t. i. a kötelező betegség és baleset esetére való biztosításnak a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztése. (Igaz! Úgy van! Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház 1 Már annak a törvénynek tárgyalása alkalmával, amelynek az általam jelzett irányban leendő módosítását most rendeleti úton kívánja a miniszter úr eszközölni, 1907. február 16-án a képviselőház és ugyanez évi március 9-én a főrendiház a következő határozatot hozta (Halljuk 1 Halljuk ! Olvassa): »A képviselőház felhívja a m. kir. földmívelésügyi kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásoknak és cselédeknek betegség és baleset esetére való kötelező biztosítása iránt törvényjavaslatot készítsen és azt lehetőleg a közel jövőben terjessze a képviselőház elé.« Sajnos, t. képviselőház, ennek a határozatnak mi már nem tehettünk eleget, azóta pedig ez a kérdés lekerült a napirendről. Pedig mindaddig, amíg a falu népének ezen kategóriáira is ki nem terjesztetik a kötelező betegsegélyezés, amíg mindazokat az előnyöket nem nyújtjuk a falu népének is, amelyeket az iparos lakosság élvez, — nem jótétemény alakjában, t. ház, mert a munkasbiztosítás nem jótékonyság, hanem szociális kötelesség — mindaddig félmunkát végzünk s a mezei munkásosztálynak joga van arra, hogy ugyanazt követelje és a