Munkásügyi szemle, 1917 (8. évfolyam, 3-24. szám)

1917 / 11-12. szám - Dr. Mentsik Ferenc és az Állami Munkásbiztosítási Hivatal

Vili. évfolyam. Dudapest, 1917. június 10. 11—12. szám. 9 • • MONKflSOGYI SZEMLE KÖZLEMÉNYEK A MUNKÁSBIZTOSITÁS, A SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, A MUNKÁS VÉDELEM, A MUNKAVISZONY ÉS AZ IDE VONATKOZÓ JOGGYJtKOTbAT^KÖRÉBŐL SZERKESZTI: KIS ADOLF. {f^Nrfr^S TÁRSSZERKESZTŐK: Dr. STEIN FÜLÖP és Dr. HAHMjE^j,, y Megjelenik rendszerint minden hó 10-én és 25-én, esetleg két szám együttesen. Előfizetési ár t gy évre 20 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dudapest, V., Falk Miksa-u. 5. Telefon 93-99. Postatakarékpénztári csekk-számla 24.911 Dr. Mentsik Ferenc és az Állami Munkásbiztosítási Hivatal. Irta: Dr. Pap Géza. Amikor tíz év előtt, 1907. évi február hó 4. napján, dr- Bödiker Antal, a német birodalmi biztosítási hivatal első elnöke, munkában és sikerekben gazdag pályafutás végén elköltözött az élők sorából, a hivatal tagjainak és a hivatal felügyelete alatt álló biztosító intézmények képviselőinek közreműködésével csakhamar bizottság alakult abból a célból, hogy a nagynevű elnöknek emléket állítsanak. És 1907. évnek május havában, éppen tíz évvel ama május előtt, amely Mentsik Ferenc csendes de mély szenvedéseinek véget vetett, bocsátotta ki a Bödiker Antal emlékének felállítására alakult bizottság azt a felhívást, amely egyebek közt a következőket mondja : »Vele a német munkásbiztosításnak egyik legkimagaslóbb előharcosa sírba szállt. Nagy szervező tehetséggel, éles ítélőképességgel, egyetemes ismeretekkel és valóban emberséges gondolkozással megáldva, támogatva a biztosító intézmények odaadó munkájától, különösen a vele jórészt személyes összeköttetésben állott önkormányzati tagok önzetlen működésétől, a nagy szociálpolitikai feladatok megoldása érdekében sikerrel működött. A munkaadók és biztosítottak teljes bizalmára és szívélyes vonzódására támaszkodva, tette meg kísérletét arra, hogy a gazdasági ellentéteket kiegyenlítse és a munkásbiztosítási törvényeket fenköít alkotóik szellemében hajtsa végre. ]elentékeny részben az ő erőteljes egyéniségének sikere, hogy az 1881. év november hó 17. napján kelt, felejthetlen császári üzenet gondolatai külföldön is sokfelé elismerésre és részben utánzásra is találtak. Emléke megérdemli, hogy hűségesen megőriztessék. Megbecsülése egyszersmind elismerése a német munkásbiztosítás nagy művének, amelynek sikere oly sokat köszönhet megértő és fáradhatlan tevékenységének«. Nem tudjuk, vájjon alakul-e még bizottság, amely indokoltnak látná, hogy közadakozásból emlék állíttassék Mentsik Ferencnek is. De azt bizonyosan tudjuk, mert hiszen életének lezárult könyve áll előttünk, amelyet újból megírni már nem lehet, hogy a könyv szerzője és hőse abban a lesújtó tudatban távozott a szintérről, hogy a mű csonka, remélt befejezést nem nyert, a stilus és szerkezet nehézkes döcögését nem egyenlíti ki a végén bekövetkezett kiengesztelő megoldás. Mentsik Ferenctől megtagadta